the babysitter [bts V]

8

Reggel az ajtó nyílására riadtam fel, csóri igencsak nyikorgott. Mrs. Jobs lépett be a szobába, és egyenesen a fia felé indult, aki meglepő módon ott szuszogott mellettem, a tegnapi ruhájában. Ezek szerint ő is bealudt. 

Este még történt pár dolog. Pölö még kétszer sikerült hánynom is, annyira ki voltam borulva. Sőt, habár baromira szégyenlős vagyok, hagytam, hogy Mrs. Jobs lefürdessen. Nekem nem sok erőm volt hozzá, de bűzlöttem a klórtól, szóval még a hajamat is megmosta. Visszagondolva ez elég kínos, nem tudom, hogy fogok ezek után a szemébe nézni, de tényleg annyira ki voltam készülve, hogy ehhez kellett folyamodnunk. Mrs. Jobs azt mondta, ne érezzem ez miatt kellemetlenül magam, örül, hogy egyszer ő is bébiszitterkedhet felettem. Szuper. Ezek után kerültem végül ágyba, ahova befeküdt mellém Tae is, mondván, megvárja, amíg elalszok. Egy ideig még sirdogáltam, miközben beszélgettünk, majd sikerült elaludnom, és egészen mostanáig aludtam is. 

- Tae Hyung - szólingatta az anyuka a fiát, mire az mordult egyet, majd átfordult a másik oldalára. - Kisfiam, kelj fel! 

- Még öt percet... - nyöszörögte Tae, mintha egy filmben lennénk. Én addigra erőtlenül felültem az ágyba. Fáztam, de úgy éreztem, hogy belülről meg égek, arról nem is beszélve, hogy a fejem is szörnyen fájt. Gondolom a sok sírástól a szemeim is bedagadtak.

- Zuhanyoznod is kéne, tegnap kimaradt - folytatta az ébresztést Mrs. Jobs, majd felém nézett. - Jó reggelt, Nadine! Hogy érzed magad? 

- Förtelmesen - válaszoltam szintén erőtlenül. A nő felém nyújtotta a kezét, a homlokomra tette, majd csak ennyit mondott:
- Hozok egy lázmérőt. Tae, kelj már fel! 

Mrs. Jobs kiment a szobából, Tae pedig nagy nehezen felkelt. 

- Életemben először tudom, hogy miért aludtam egy lány mellett - nézett rám vigyorogva. Hát igen, ugye aki önfeledten piál és csajozik a bulikba, azzal könnyen megeshet, hogy másnap reggelre nem emlékszik az előző esti partnerére. Legalábbis gondolom én.

Amint Mrs. Jobs visszajött a szobába, Tae kiment. Az anyuka felém nyújtotta a lázmérőt, majd mikor az eszköz jelzett és megnéztük, kiderült, hogy sikerült belázasodnom (Szintén a sok sírás eredménye.) Mrs. Jobs lement, hogy főz nekem teát, hoz gyógyszert és beszél anyukámmal telefonon, aminek én nem igazán örültem. Nem akartam, hogy tudjon rólam.

Pár perc múlva Mrs. Jobs vissza is tért egyik kezében a gyógyszerrel, másikban egy bögrével, amiből csak úgy szállt a gőz. Lerakta őket a mellettem lévő éjjeliszekrényre, majd lehuppant az ágyra.

- Beszéltem anyukáddal, mondtam, hogy tegnap este hánytál és mostanra pedig belázasodtál, és hogy szerintem nem kéne ma suliba menned. Egyet értett velem, de azt mondta, szabadságon van, szóval ha szeretnél, hazamehetsz. Mármint, természetesen hazaviszlek, ha úgy gondolod. 

- Nagy gond lenne, ha még maradnék? - kérdeztem félve.

- Dehogyis, Nadine, téged mindig szívesen látunk itt - nevette el magát Mrs. Jobs.

- Köszönök szépen mindent, Mrs. Jobs - mosolyodtam el. Egyelőre ennyire volt erőm. Szar dolog ez a láz.

- Ugyan már. Amúgy meg, hívj csak Yoorának - kacsintott, majd felkelt az ágyról. Én csak mosolyogva bólogattam, és amúgy tökre örültem neki, hogy sikerült ilyen jó viszonyba kerülnöm vele. - Na jól van, Nadine, pihengess csak nyugodtan, nekünk sajnos mennünk kell, de valaki majd hazaér előbb-utóbb. Ha valamire szükséged van, telefonálj csak! - mondta még el, majd elköszönt, összeszedte a kis Yont, és már el is indultak. Mr. Jobs már rég nem volt otthon, Tae pedig talán éppen zuhanyzott. Bevettem egy gyógyszert és megittam a teámat, ami mellesleg nagyon finom volt, majd visszadőltem az ágyba, és jól betakaróztam, mivelhogy rázott a hideg. Hülye láz.