the babysitter [bts V]

16

Azzal sem igazán tudtam foglalkozni, hogy most ültem életemben először motoron. Valahogyan ezt sikerült hamar megszoknom, mint ahogy azt is, hogyan kapaszkodjak úgy Tae-be, hogy biztonságban legyek. Pedig, ha úgy vesszük, nem voltam biztonságban. A rendőrök akár minket is üldözőbe vehettek volna. És Tae számláján már több volt, mint közterület rongálás, csendháborítás vagy birtokháborítás. Ő verekedett is, tehát ott a testi sértés, és mivel kibaszottul menekültünk, gyorshajtásért is megvághatták volna. Arról nem is beszélve, hogy nem akart együttműködni a hatóságokkal, ami szintén nem feltétlen jó pont. És ott voltam én, mint tettestárs. Hát, szép remények, bizony.

Szóval igazából féltem. Nem a sebesség miatt, hanem a rendőrség miatt. Ekkor realizáltam, mekkora bajba kevertem magamat, azzal, hogy Tae-t akartam menteni. Sőt, miattam keveredett ő is bajba. Ha én nem vagyok, nem verekedik össze senkivel.
Tae közben letért a főútról, és egy földes mellékútra ment rá. Errefele még világítás se nagyon volt, és az út is csak ímmel-ámmal volt lejárva. Mentünk egy darabig, míg végül Tae lelassított. Egy régi játszótérhez értünk, amiről virított, hogy évek óta nem járt ott senki. Hiába volt sötét, még így is látszott, hogy a játékok mennyire ütött-kopottak illetve rozsdásak.

- Szállj le! - utasított, én pedig szót fogadtam. Miközben a bukót is levettem, ő is leszállt és megállította a motort. A sisakért nyújt, majd elvéve tőlem ismét a kormányra akasztotta azt. Ezután magabiztos léptekkel elindult a hinta felé, és nemes egyszerűséggel beleült. És hogy még menőbb legyen, elővett a zsebéből egy doboz cigit, majd rágyújtott. Én pedig, hogy ne csak álljak ott szerencsétlenül, fogtam magam, és leültem mellé a másik hintába.

- Elmondanád, mégis mi a jó büdös francot kerestél a mólón? - kérdezte aztán viszonylag higgadtan, pár perc kínos csend után. Tudta!, hogy nem kerülhetnek el ezt a kérdést, de őszintén szólva nem igazán volt rá felvállalható válaszom. Így pedig a könnyebbik utat választottam, témát tereltem. Úgy éreztem, akár ez még hasznos is lehet számomra.

- Elmondanád, miért rohantál el a csók után? - néztem rá kérdőn, mire lehajtotta a fejét. Aha. Micsoda meglepetés.

- Nadine, a móló veszélyes hely. Most jó, hogy a saját szemeddel is láthattad? - kérdezte, lenyúlva a taktikáját. - Egyáltalán, honnan tudtad, hogy ott vagyok?

- Beszéltem anyukáddal. Ugyanis, elfelejtetted a húgodat.

- De Nadine, miért jöttél oda? - kérdezte újból, pedig még jófej is voltam és válaszoltam az előző kérdésére. Közben elszívta a cigijét, és kissé feszültebbé porba taposta a csikkjét. Oh, Taehyung, még te vagy feszült? Na ne nevettess már! Választ akarsz? Ám legyen. Minden bátorságomat összeszedve felpattantam a hintából és neki kezdtem egy csípős válasz kifejtésének.

- Azért, Tae, mert bár nem tudom, hogy ez mennyire kölcsönös, de te számomra kibaszott fontos lettél, és úgy éreztem, tennem kell valamit. Amikor meghallottam, hogy ott vagy, ráadásul úgy rohantál el tőlünk, tehát biztosan feszült is voltál, nem hagyhattam, hogy hülyeséget csinálj - kiabáltamnma már sokadszorra, teljesen kikelve önmagamból. Tae arcán is látszott, hogy most bizony meglepődött. - Tae, én nem akarom, hogy te is úgy járj, mint Ted Anders, vagy Pete Schwarz. Nem akarom azt hallani, hogy valami idióta versenybe haltál bele, érted? Az a hely nem csak számomra veszélyes, hanem számodra is. És ez nem a gimi, jól mondta az a seggfej -fogtam halkabbra a szót, de még így is lehetett hallani belőle a feszültségét. Teljesen felbosszantott, hogy ennyire nem érzi a dolgok súlyát. - Bébiszitter vagyok, felelősséggel tartozom a húgod iránt. De ha így viselkedsz, lassan már rád is vigyáznom kell - mondtam aztán ki azt is, amit nem akartam. Csak az idegesség hozta ki belőlem. Talán ez kicsit durva volt, és Tae arcáról is ez jött le. Mintha hasba vágtam volna, körülbelül olyan képet vágott.