the babysitter [bts V]

17

#Nadine szemszöge

A szombat estéről nem szeretnék több szót ejteni. Talán annyit, hogy a cigi után körülbelül tíz percet voltunk még a játszótéren, aztán kérésemre hazavitt. Legnagyobb meglepetésemre Esther még nem ért haza, és már már azt hittem, hogy elkapták őket, de fél órával utánam ő is megérkezett. Egy hatalmas vigyorral az arcán. Állítása szerint nosztalgiáztak kicsit Jacksonnal, de nem volt semmi olyan, ami miatt Tommo kiakadhatna. És még annyit, hogy majd visszatérünk rá. Viszont, nem Jackson hozta haza, hanem visszamentek a mólóra, ahol Esther összeszedte a kocsit. 

Na most egy ilyen hosszú és mozgalmas nap után természetesen a vasárnapom csak pihenésből, és a szobámba való kuksolásból állt. Nem volt kedvem semmihez, egyszerűen még a kaja sem vonzott annyira, hogy kibújjak a takaróm alól. Csak vasárnap tudatosultak bennem a dolgok, és azt éreztem, hogy összetört a szívem. Arról nem is beszélve, hogy teljesen úgy jött le az egész, hogy Tae számára csak egy lány voltam a sok közül, semmi több. 

Estefele azonban Esther vette a bátorságot, és bebújt az én kis oroszlánbarlangomba. Gondolom azért nem jött előbb, mert ő is kipihente a tegnapi, elég hosszúra sikerült napunkat. Legalábbis, amikor kibotorkáltam napközben, vele egyszer sem találkoztam. 

- Na, itt a te csoda nővéred, aki jött mesélni - közölte egy ezerwattos mosoly keretében. Ahogy elnéztem, most is elemében volt, azt a mosolyt pedig tegnap óta nem tudta levakarni az arcáról. Na, ez utóbbi mondjuk felkeltette az érdeklődésemet. Elképzelésem sem volt, mivel hathatott ennyire Jackson a nővéremre. Mert igen, Esther alapból is mindig mosolyog, de ez a mosoly most más volt.

Esther leült, én kíváncsian ültem fel, hogy meghallgathassam ezt a nagy sztorit. 

- Mi az, Esther, biztosan nem csináltatok semmi olyat, amire Tommo kiakadhatna? - kérdeztem összevont szemöldökkel. Kicsit féltem a választól, nem akartam, hogy Tommonak rossz legyen, vagy hogy most így az esküvő előtt összedőljön minden. 

- Micsoda? - nevette el magát Esther a kérdés hallatán. - Jackson meleg.

- Hogy mi? - akadtam fenn az előbbi kijelentésen. Teljesen ledöbbentem, először azt hittem, hogy csak szívat. Mármint Jackson az Jackson, egy kőkemény motoros srác, aki mellett dögös csajok illegnek. Egyszerűen nem nézné ki belőle az ember, hogy meleg, bármennyire is előítéletesnek tűnök most, ezért gondoltam, hogy ez csak vicc.  De látva a nővérem arcát, teljesen komolyan mondta.

- Mindig is az volt - bólogatott. 

- De hát... Ti együtt voltatok, nem? - kérdeztem, mire Esther sóhajtott egy nagyot, majd mesélni kezdett. 

- Amikor Jackson bekerült a suliba, én már végzős voltam. Viszont a srácnak baromi nagy szerencséje volt, mert rohadt helyes volt, és bőven többnek tűnt tizenötnél. Először nyilván mi lányok figyeltünk fel rá, aztán amikor az akkori menő srácok rájöttek, hogy potenciális ellenség van a láthatáron, - itt kuncogott egyet, - inkább összebarátkoztak vele. Tudod, csak hogy tisztázzák, ki kivel van, melyik csajra mehet rá, és a többi. Aztán kiderült, hogy baromi jó arc is, így maradhatott tulajdonképpen a társaságunkban. Mint tudod, én elég népszerű lány voltam akkor, de nem voltam egyedül. Nekem rendesen voltak potenciális ellenségeim. És mivel nagyon meg akartam nyerni a bálkirálynő választást, kellett valami ütős. Hogy mindenki rólam beszéljen. Hú, bakker mekkora picsa voltam - nevetett fel. És hát tudom nem szép ilyet mondani az ember saját nővére, de valóban. Most körülbelül ugyanez megy a Dawn féle lányok között. - Na, és mi dobhatott volna még a népszerűségemen? Hát persze, hogy Jackson. Egyébként, már akkor se nagyon jött össze bárkivel, nem csajozott úgy, mint a haverjai. Viszont belém azért szorult emberség is, ha csak egy pici is, nem úgy, mint a többi lányba, így én eleinte beszélgettem is vele. És nem az volt, hogy egyből a lényegre tértem. Aztán a beszélgetések során tökre egy hullámhosszra kerültünk, összejöttünk, és bár ez az egész csak a népszerűség miatt jött létre, mi akkor tényleg egymásra találtunk. És ez mellett mi voltunk a suli álompárja. Aztán pár hónap után eljutottunk az ágyig. - Esther ekkor lehajtotta a fejét. Vagyis érzékeny ponthoz értünk. - Nem sikerült lefeküdnünk. Először arra fogtam, hogy még szűz, szóval majd máskor. Aztán, amikor sokadszorra  se sikerült, kiakadtam. Mondom, én ekkor már végzős voltam, és voltak igényeim. Ő akkor meg csak sírni kezdett, és elmondta, hogy úgy érzi, nem stimmel vele valami. Azt mondta, lehetséges, hogy a saját neméhez vonzódik. Persze, ezzel összetörte a szívemet, mert én nagyon megszerettem addigra. De nem hagyhattam, hogy akkor is rólam szóljon minden.  Meg az ég szerelmére, egy tizenöt éves kisfiúról volt szó. Honnan tudhatta volna, hogy tényleg meleg lenne? Nekem csak pechem volt, mert pont velem jött rá. Ő pedig csak jól járt. Én ugyanis nem akadtam ki, hanem leültem mellé, és próbáltam megvigasztalni, hogy nincs ebben semmi rossz. Beszélgettem vele, Nadine. És ez annyira sokat jelentett neki. Szerintem nekem abban a pillanatban nőtt be tulajdonképpen a fejem lágya. Ez a sztori engem nagyon meghatározott. - Itt kicsi szünetet tartott a sztoriban. Láttam, hogy szemei megtelnek könnyekkel, így odanyúltam a kezéért, és megszorítottam. Csak hogy tudja, hogy vele vagyok.  -   Együtt maradtunk, legalábbis látszólag, mert tudta, hogy ha már a szívemet összetörte, akkor legalább azt a hülye koronát meg kell nyernie nekem. Sikerült is, de sajnos ez a szívemet nem ragasztotta össze. Gyakorlatilag pedig nem is voltunk együtt. Ezért nem mutattam be anyáéknak se. A szakításunkat a nyárnak és az egyetemnek tudták be a többiek. Aztán utána már csak a közösségi maradt. Bakker, majdnem tíz éves sztori - nevette el magát végül, mintha ez egy boldog sztori lenne. Nem volt az, csak ez a bizonyos tíz év begyógyította az én egyetlen nővérem összetört szívét. Így pedig képes volt egy boldog időszakként vissza tekinteni rá. Persze, hogy engem is megérintett a sztori. Azonnal közelebb húzódtam Estherhez, és jó szorosan megöleltem. - Annyira nagyon szerettem.