the babysitter [bts V]

25

#Nadine szemszöge

Jungkook meglepetést szervezett, amibe beavatta a nagynénjééket is. A tegnapi családi összejövetel alkalmával valahogy szóba kerültem, és Jungkook elmondta, hogy a mai nap folyamán elvinne vacsizni. Yoora ekkor közölte vele, hogy nekem jelenésem van náluk, ráadásul sokáig ellesznek. Felajánlotta, hogy szerez másik bébiszittert, de Jungkook, ez az angyali teremtés egy csodás ötlettel állt elő: majd ő hoz Yonnak és nekem vacsorát, így összeköthetjük a kellemest a hasznossal. Ráadásul ez kiváló alkalom lett volna engem is meglepnie.

Hogy miért jelent meg most mégis, ha lemondtam a randit? Azt hitte, dolgozni sem jövök, ezért átjött, hogy akkor vigyáz ő Yonra. Hogy lehet ennyire nagylelkű és jóindulatú? Minden tettével csak azt bizonyítja, mennyire jó ember, ellentétben az unokatesójával.

Amikor ezt elmondta, hirtelen elszégyelltem magam. Egyrészt azért, hogy lemondtam, másrészt pedig a tegnap esti történések miatt. Jungkook tényleg mindent megtesz, én pedig Tae egy csettintésére rohanok is, nem foglalkozva szegény Jungkookkal. Pont ugyanolyan rossz ember vagyok, mint Tae. Pedig aztán Jungkook sem közömbös számomra. Lehet egyáltalán, hogy egyszerre két emberhez vonzódok?  Vagy Jungkook csak egy pótlék, egy lehetőség, ha Tae faképnél hagyna?

Jungkook szemben ült velem a kanapén, és míg én valószínűleg elég fancsali képpel rágódtam magamban, ő most is mosolygott. Pedig én játszottam vele. Róla mégis olyan nyugodtság és megértés sugárzott, hogy kedvem lett volna azonnal a nyakába borulni. De nem találtam szavakat sem, nem tudhattam, mit mondhatnék.

- Meddig fogsz még ignorálni? - kérdezte továbbra is mosolyogva, miközben tenyerét óvatosan a térdemre helyezte. Lopva lenéztem, nem számítottam rá, hogy megérint.

Jungkook mindig úriemberként viselkedett velem, abszolút nem erőltetett semmit, nem mozdult rám és nagyon ritkán fordult elő, hogy megérintett az öleléseken kívül.

- Nem szeretnélek ignorálni, csak... - kezdtem szabadkozni. Idegennek éreztem hangomat, túlságosan féltem. - Történt pár dolog, ami miatt nem vagyok a toppon. És pont ezért nem akartam ma találkozni.

- Megértem - bólintott, majd eltűrt egy ónix fekete hajtincset a homlokából. -  Mondjuk, nem lennék megsértődve, ha legalább ennyit elmondanál, és nem gondolnám, hogy valami baj történt, esetleg hogy velem van a baj - fűzte még hozzá egy féloldalas mosoly keretében. Nem tudtam megállni, én is elmosolyodtam.

- Ne haragudj, Jungkook, legalább életjelet kellett volna adnom magamról. Igazad van.

- Semmi probléma. - Közben gyengéden végigsimított a lábamon  majd elhúzta kezét és a saját ölébe ejtette. - Gondolom nem szeretnél róla beszélni, szóval... Milyen volt a tegnapi buli?

Már egészen megkönnyebbültem, hogy tovább léphetünk a témán, hiszen Jungkook, ahogy mást sem, azt sem erőltette sose, hogy beszéljek valamiről. Megelégedett azzal, amit magamtól megosztottam vele, bár hozzá kell tenni, hogy nem volt baj a beszélőkémmel, ha vele kellett beszélnem. De most tökéletesen rátapintott a lényegre. Ezt pedig arcom is elárulhatta, mosolyom lehervadt, a szívem kihagyott egy ütemet. Emlékek villantak fel, ahogy Tae-vel táncolok, ahogy smárolunk, ahogy fölöttem fekszik, ahogy rámnéz, ahogy levetkőztet, ahogy reggel beszél hozzám majd ahogy önmagából kifordulva elviharzik, isten tudja, hova. Hogy történhetett mindez pár óra alatt?

- Rátapintottam a lényegre, mi? - csóválta meg a fejét Jungkook, majd nagyot sóhajtott. - Kavartál Tae-vel majd faképnél hagyott, igaz? - kérdezte, de ezúttal nem nézett a szemembe és már nem is mosolygott.