the babysitter [bts V]

12

#Nadine szemszöge

Ismét éjfél körül értem haza. Jungkook 'vallomása' után még jó darabig táncoltunk, majd összefutottunk valami táncos haverjával és annak barátnőjével, úgyhogy egy darabig velük is voltunk. A srác, Brad egy nagyon kedves és jófej srác, aki szintén nagyon jó táncos. Volt szerencsém megtapasztalni, ugyanis felkért. A barátnője, Sherry úgyszint egy kedves csajszi illetve a srácokhoz hasonlóan táncos. Vele ugyan nem táncoltam, viszont beszélgettünk pár szót. Elmondta, hogy a tánc miatt elég régóta ismeri Jungkookot, és csak jót tud róla mondani, ugyanis egy áldott jó lélek. Azt is mondta, hogy tőle nem kell félnem, mert ő a világ legrendesebb sráca. Ez némileg megnyugtatott, bár én is ilyen jelzőkkel tudtam volna illetni a srácot, rövid ismeretségünk ellenére is.

Hullafáradtan, de iszonyat boldogan léptem be a házba. Lerúgtam magamról azt a hülye magassarkút, és indultam volna a szobám felé, ha nem hallok meg sírást a nappali felől. Természetesen egyből arrafele vettem az irányt. A helyiségben anya üldögélt, magába roskadva, sírva.

- Minden rendben? - kérdeztem óvatosan, mire összerezzent, majd felém kapta a fejét. Valóban sírt, legalábbis piros, felduzzadt szemei igencsak erről árulkodtak.

- Persze, csak... - törölte meg anya az arcát, - át kellett gondolnom pár dolgot.

- Elváltok? - kérdeztem ijedten. Ez volt az egyetlen dolog, amire gondolni tudtam. Mit kellett volna átgondolnia a sötét nappaliban, sírva?

- Nem - vágta rá egyből. - Milyen volt a randi? - terelte a témát. Vagyis, ezzel jelezte, hogy nem óhajt erről tovább beszélni. Ismertem már annyira, hogy ilyenkor valóban nem mond a dologról egy szót sem, úgyhogy nagyot sóhajtottam és inkább választ adtam kérdésére.

- Hihetetlen jó. De anya, nem aludnál ma velem?

#Tae szemszöge

Kyle szobájának erkélyén cigiztem éppen, mikor megszólalt a telefonom. Valójában egy kis nyugit akartam, plusz innen baromi jó volt a kilátás. Már nem voltam teljesen offon, de a józanságtól is igen messze álltam, így nem igazán tudtam elolvasni, hogy ki hív. Felvenni azért feltudtam szerencsére.

- Igen? - szóltam bele kíváncsian.

- Taetae, úristen! Én annyira imádlak - hallottam meg Kookie hangját a vonal másik végéről. Először nem tudtam, miről beszél, de aztán kapcsoltam. Hát persze, a randi. De hogy kivel, arra nem jöttem rá egyből.

- Milyen volt? - kérdeztem érdeklődve.

- Nagyon jó. Elvittem a DNC-be - kezdte el mesélni részletesen, én pedig igyekeztem nem felcseszni magam, mivel hogy leesett, hogy baromira Nadine-ról van szó. Közben inkább rágyújtottam még egy cigire. Majd még egyre. Már a következő szál is a kezembe volt, mikor végre abbahagyta az élménybeszámolót. - Úgyhogy, tényleg köszönöm neked ezt az egészet, hogy beszervezted nekem. Nagyon tetszik, és remélem sikerül ebből valami komolyat kihozni. Taehyung, soha nem lehetek neked elég hálás ez miatt - mondta még boldogan, és szinte láttam magam előtt, ahogy nem tudja levakarni a mosolyt az arcáról. Kookie alapból is egy pozitív személyiség, de most még a telefonon keresztül is hallottam, hogy jelenleg kicsattan a boldogságtól. Ez pedig némileg elgondolkodtatott. Hogy jövök én ahhoz, hogy az ő boldogságát elcsesszem? Mégis milyen dolog az, hogy én nem tudok neki örülni, mikor Kookie aztán tényleg mindenben mellettem volt. Most nekem is vele kéne örülnöm, elvégre Yon mellett ő a másik legfontosabb ember az életemben. Az én bolond kis unokatesóm. A család és a barátság amúgy is mindig fontosabb és előrébb valóbb, mint egy lány. Jungkook pedig nem csak a rokonom, hanem a legjobb barátom is egyben. Fogalmam sincs, hogy az éjjel közepén, kissé ittas állapotban hogyan vezettem ezt le magamban, de valahogy sikerült, ezáltal pedig lenyeltem a keserű pirulát.