the babysitter [bts V]

24

Arcomat tenyerembe temetve gondolkoztam, hogy mit vétettem én az életben, hogy nekem soha semmi nem jön össze, mikor kiabálásra kaptam fel a fejemet.

- Haver, mi a fasz bajod van?

- Szállj már le rólam, Silva! – kiabálta vissza Taehyung. Csak úgy zengett a ház Rolandtól és tőle. Ezek szerint a házigazda is összefutott Tae-vel, és nem igazán találta jó kedvében.

- Most elmész? Mi lesz a kis barátnőddel?

- Leszarom – ordította Tae, majd egy hatalmas ajtócsapást hallatszott. Éreztem, hogy megfagy a levegő, hiába voltam egyedül a konyhában, tudtam, hogy a többiek is ugyanúgy próbálják feldolgozni, mi is történt. Először csak megijedtem, aztán eljutott az agyamig. Leszar engem. Azt hiszem, ekkor tört ki belőlem újra a bőgés.

A következő pillanatban a Silva testvérek egyszerre érkeztek meg a konyhába. Carlo szó nélkül hozzám lépett, és szorosan megölelt, míg Roland azt kérdezgette, hogy mi történt.

Miután kicsit összeszedtem magam, legalábbis annyira, hogy már nem sírtam, próbáltam mindkettejüknek választ adni. Aztán felvillant bennem a kérdés: mit is mondhatnék? Tae minden valószínűséggel éppen komolyra akarta fordítani a dolgokat közöttünk, de pont jött egy üzenetem egy sráctól, aki nem mellesleg Tae unokatesója, hogy akkor áll-e a mai randi. Ezt így átgondolva elég szarul hangzott a történet. Hiszen ebből okkal jöhet le az másoknak, hogy akkor én most egyszerre több vasat tartok a tűzbe. De ez sem igaz teljesen.

Tae-re valójában a legjobb barátomként tekintek, még úgy is, hogy kibaszottul vonzódok hozzá, mint minden nőnemű a környezetében. Tudtam azonban, hogy ez köztünk sosem lehet több barátságnál. Még ha néha picivel tovább is megyünk, komolyra soha nem fordulna. Arról meg már nem is beszélve, hogy míg Jungkook céltudatosan ismerkedett velem, közeledett felém, elhívott randizni, addig Taehyung teljesen kiszámíthatatlan. Ha úgy tartotta kedve, megcsókolt, ha úgy tartotta kedve, akkor mást csókolt illetve fektetett meg. Máskor szó nélkül elvitt egy Bruno Mars koncertre, de arra is volt példa, hogy úgy összeveszett velem, hogy napokig nem beszéltünk egy szót se. És tulajdonképpen most is ez történt. A buli előtt egy egész hétig nem beszéltünk, hiába lógtunk egy társaságban. Eközben Jungkookkal én ugyanúgy beszélgettem, mint előtte, és ugyanúgy megbeszéltük, hogy találkozunk, ahogyan azt előtte is tettük. Innentől fogva Tae-nek semmi joga nincs kiakadni. Abban is biztos vagyok, hogy ő sem szent, és ezer százalék, hogy miután összevesztünk, kavart valakivel. És ki ne tudná ezt jobban, mint Roland Silva, aki minden buliban ott van?

Kissé félve néztem a foci csapatkapitányra. Nem akartam hallani a választ, féltem tőle, mégis úgy éreztem, tudnom kell. Roland látta rajtam, hogy valami böki a csőrömet, így leguggolt velem szembe, hogy egy vonalban legyen az arcunk, ezzel is kissé bizalmasabbra véve a figurát.

- Kavart Taehyung valakivel a múlt héten? – kérdeztem remegő hangon. A Silva testvérek összenéztek. Ezek szerint Carlo is ott volt.

- Azt hiszem, azzal az új lánnyal vonult félre... Hogy is hívják? – vakarta meg a tarkóját Roland gondolkodva. – Ja, April!

Ahogy kimondta egyszem barátnőm nevét, azt hiszem, kihagyott egy ütemet a szívem. Éreztem, hogy az összes vér kifut a végtagjaimból, illetve az arcomból. Mindenféle névre számítottam az övén kívül. Komolyan még a barátnőmmel is ki kezd? Aprilt nem hibáztathattam, hiszen soha nem mondtam neki, hogy milyen bensőséges viszonyt ápolunk Tae-vel, az meg nem meglepő, ha a barátnőmnek (is) bejön Tae.

- Hülye vagy Roland – csapta vállba öccsét Carlo, mire az felszisszent, - nem kavartak, csak együtt téptek a hátsó udvarban.

- Együtt téptek? – kérdeztem vissza még mindig teljesen pánikba esve. Tae általában kihagyja a füves cigit.