Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 1. fejezet

Sziasztok!
Megérkeztem a 2. évaddal ☺
Az első évad epilógusához 40 vote és 13 komment érkezett! EL SEM TUDOM HINNI! FELFOGHATATLAN SZÁMOMRA EZ A KÉT SZÁM! :O KÖSZÖNÖM MINDENKINEK!♥♥☺♥♥☺♥♥

Nem is húzom tovább az időt! Jó olvasást!
Remélem a második évad kezdete is elnyeri tetszéseteket!
Vigyázzatok magatokra!

Puszi: VanneyG :* ♥☺

♥♥♥  UI.: KÉRLEK ÍRJÁTOK MEG A VÉLEMÉNYETEKET! TUDNI SZERETNÉM, HOGY MIT GONDOLTOK A FOLYTATÁSRÓL ÉS A RÉSZRŐL!  ♥♥♥

Immáron egy hónap telt el azóta, hogy Harryvel különváltak útjaink. Azóta sem volt olyan alkalom, hogy keresett volna. Sem egy telefonhívás, sem egy e-mail vagy személyes találkozó. Semmi az ég egy adta világon.

Miután eljöttek Harryéktől az autóval lehúzódtam az útról, mert nem bírtam sírás nélkül. Másfél órát ültem az erdő szélén az autóban és csak zokogtam és zokogtam. Időközben pedig az eső is eleredt, mintha még az égiek is rajtam gúnyolódtak volna.

Mindig megértettem és elfogadtam, hogy Harry számára fontos a karrierje, úgy gondoltam ez érthető is. Ennek ellenére sosem gondoltam volna, hogy a saját gyermekét képes eltaszítani magától. Nem ilyen embernek ismertem meg őt.

Fájt, amit tett. Rettenetesen fájt. Mintha a szívem és a lelkem a vadak elé hajították volna, hogy felmarcangolják, és az állatok csak tették volna a dolgukat. Nem éreztem magam teljesnek és úgy véltem, hogy elment a józan eszem. Napokig csak ültem az ágyamon, összekuporodva és bámultam a semmibe. Anya majd' az egész napot velem töltötte és folyton beszélt hozzám. Ételt és italt hozott fel nekem, de egy falatot sem tudtam legyűrni a torkomon, illetve csak néhány kortyot ittam. Aztán egy nap anyu elém tette a kicsi ultrahang képét, ez pedig észhez térített. Tudtam, hogy nem lehetek egy kész emberi roncs egy olyan férfi miatt, aki egyetlen könnycseppet sem érdemel meg.

Így hát kikecmeregtem az ágyból és a fürdőmben rendbe szedtem magam. Levetettem a már öt napos ruhákat és egy kényelmes rövidnadrágot vettem fel egy spagettipántos toppal. Mivel hajat mostam megszárítottam és egy laza lófarokban fogtam össze. Mivel jó pár napja nem ettem, így anya próbált a kedvemre tenni; gyrost készített vacsorára. Amiben tudtam segítettem, de sok erőm nem volt, így javarészt, csak ültem.

De miután megettem három gyrost és egy szelet brownie tortát máris sokkal jobban éreztem magam. Megittam 3 pohár őszibaracklevet, majd a brownie után egy pohár vizet. Anya is evett velem, de ő már nem annyit, mint én. A mosogatást már én csináltam, míg anyut leültettem a nappaliban a TV elé.

Esténként, mikor egyedül voltam a szobámban és valami bugyuta műsort néztem, egyszerűen nem tudtam nem Harryre gondolni. Képtelen voltam őt kiverni a fejemből, és már azon gondolkodtam, hogy mikor mondjam el az igazat a gyermekemnek.

Most pedig a baba, aki a hasamban van 9 hetes. Úton vagyok a kórházba, hiszen Mr. Culder ott is rendel és oda kaptam időpontot, mikor felhívtam egy hónapja. A kocsinak bár kissé nehézkesen találok parkolót, de megoldom. A portán az emberek egymás kezébe adják a kilincset, annyian jönnek-mennek ki-be az ajtón.

Lehajtott fejjel sétáltam a kórház leghátsó részébe, ahol az ultrahang fog zajlani. Balerinacipőm orrát bámulva teszem egyik lábam elé a másikat. A következő pillanatban egy kemény testnek ütközöm. Az illető azonnal utánam kap, hogy el ne essek. Ahogy újra stabil talajon érzem magam elfog egy kisebb szédülés.