Eltaszítva [Harry Styles fanfiction HU] [Befejezett]

2. évad ~ 33. fejezet

Sziasztok!

Meg is érkeztem a következő fejezettel! ☺
Az előző fejezethez 54 vote és 9 olvasói komment érkezett - valamint +1 a facebook csoportban! Nagyon köszönöm nektek! TI VAGYTOK A LEGJOBBAK!♥♥

Jó olvasást és HAGYJATOK NYOMOT MAGATOK UTÁN!

Remélem ez a rész is elnyeri tetszéseteket!

Vigyázzatok magatokra!
Puszi: VanneyG :* ♥☺

-----------------------------------------------------------------------------------------   

FIGYELEM! A FEJEZETBEN TRÁGÁR SZAVAK FORDULNAK ELŐ, MELYEKÉRT NEM VÁLLALOK FELELŐSSÉGET! CSAK SAJÁT FELELŐSSÉGRE OLVASD!

-----------------------------------------------------------------------------------------   

*Harry szemszöge*

Az autóban ülve majd' szétvet az ideg. A nap már megy le a horizonton bennem azonban csak most lobban fel a láng, amellyel fel akarom égetni azt a szemetet. Jó néhány fotós követ, de most azok az emberek sem érdekelnek. Romina házánál megállva akad egy kis gondom a biztonsági őrrel, de egy kis csúsztatott pénz és minden rendben. Amikor leparkolok az autóval, azonnal kiszállok és a bejárat felé iramodom.

Dörömbölni kezdek az ajtón és nyomom a csengőt szüntelenül. Az ajtó pillanatok alatt kinyílik. Drew épp olyan idegesnek tűnik, mint én. A különbség mindössze annyi, hogy én azt a nőt akarom megvédeni, akit ő néhány órája kénye-kedve szerint vert.

Megragadom Andrew nyakát és beljebb taszigálom a házba, s bevágom a bejárati ajtót.

- Mit képzelsz magadról te rohadék? – üvöltöm az arcába – Hogy mersz kezet emelni Rominára?

- Oh – nevetett fel jóízűen – Gondolhattam volna, hogy hozzád futott a kis ringyó?

- Esküszöm, hogy megöllek.

Kezem ökölbe szorítom és amilyen erősen csak tudok, behúzok neki egyet. A férfi a következő pillanatban már a földön fekszik. Jobb kezével a szájához kap és letörli róla a vért.

- Gratulálok – vigyorog – Amíg te énekelgettél, én vidáman dugtam a csajodat. És meg kell mondjam, rengeteget fejlődött az évek alatt. Igazi vadmacska lett belőle. Megköszönheted.

Nem gondoltam egy másodpercig sem; gyomorszájon rúgtam. Tisztában vagyok azzal, hogy fekvő emberbe a leggyávább dolog belerúgni. De nem tudott meghatni. Szívem szerint addig ütöttem volna, míg él és mozog. Mégis azt akartam, hogy szenvedjen. Hogy minimum olyan fájdalmat érezzen, mint amit Romina érez a lelkében.

Romina erős nő. De annak ellenére, hogy a mai nap folyamán Andrew boxzsáknak használta, mégis a lelki sebei fájnak neki jobban. Évekig megbízott ebben a nyomorultban.

Drew a gyomrához kap és fájdalom jelenik meg arcán. De ő mégis felnevet.

Ennek az embernek elmentek otthonról.

- Ejnye Styles – ül fel és dől neki a fotel hátuljának – Mit ártottam én neked?

- Épp eleget ártottál annak a lánynak, akit szeretek – morgom.

- Szóval nem osztotta meg veled a drága szerelmed – küzdi magát álló helyzetbe, mire kérdőn tekintek rá – Úgy látszik mégsem akkora szent, mint gondolod. Már most hazudik neked Styles.