A testőr

4.

Egy bozótosban hasaltam. Igyekezetem még a lélegzetemet is visszatartani. Aztán egy helikopter zaja törte meg a csendet. Felemeltem a fejem és megpróbáltam kikémlelni. Ebben a pillanatban golyó hasított el a fülem mellett. Aztán egy ordítást hallottam. Hátrafordultam. Egyik társam vérben fürödve terült el mögöttem. Kiabálni akartam, de nem jött ki hang a torkomon. Golyók kezdtek záporozni körülöttem. Bármerre néztem, mindenütt vért láttam és halottakat. Kúszni kezdtem a bajtársaim felé. Amikor elértem az egyiket, a hátára fordítottam. A szívem kihagyott dobogni: Dominika volt az! Arcát vér áztatta, mellkasán tátongó lyuk! 

Verítékben úszva riadtam fel. Alig kaptam levegőt. Szívem hevesen vert. Felültem az ágyon. Lassan, mélyet szippantva próbáltam stabilizálni légzésemet. Beletelt pár percbe, míg valamennyire megnyugodtam. Gyakran voltak rémálmaim. De most nagyon megviselt, hogy Dominikát láttam vérben fagyva. Lecsúsztam az ágyamról, és halkan átmentem a szemközti szobába. Óvatosan nyitottam be Dominikához. Nesztelen léptekkel mentem az ágyához. Szemem addigra már alkalmazkodott a sötéthez. Láttam a lány körvonalait az ágyon. Közelebb hajoltam. Mélyen beszívtam kellemes, nőies illatát. Dominika hirtelen megmozdult. Megdermedtem. A lány kéjesen nyújtózott egyet, majd halkan felnyögött. Vajon miről álmodik? Arról, hogy Szőke végigcsókolja selymes bőrét, finom kis mellét? Dominika ismét felsóhajtott. Óvatosan megérintettem ajkait, melyek azonnal kissé szétnyíltak. Ujjaim végigsiklottak finom kis nyakán. Éreztem, ahogy remegés futott végig testén érintésemtől. Ágyékom megfeszült. Elkaptam a kezem, sarkon fordultam és csendben távoztam.

Szobámba érve korholni kezdtem magam. Megbolondultam? Egy tinilány gerjeszt be? Ennyire régen voltam nővel?  Engem nem azért fizetnek, hogy megrontsam a munkaadóm lányát! 

Leroskadtam az ágyamra. Valószínűleg agyamra ment a háború. Lefeküdtem és becsuktam a szemem. De mást sem láttam, csak a kéjesen nyöszörgő Dominikát. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Álmomban Balázzsal randiztam. Egy tóparton feküdtünk a fűben, az eget bámultuk, miközben egymás kezét fogtuk. Aztán Balázs fölém hajolt és szenvedélyesen megcsókolt. Én odaadón viszonoztam azt. Ujjai felfedező útra indultak testemen. Először a nyakamat simította végig, amitől megremegtem, majd a melleimet, a hasamat, és bugyimba bújva szeméremdombomat. A kéjtől testem vonaglani kezdett. Amikor ajkaink szétváltak egymástól, döbbenetem leírhatatlan volt: kék szempár helyett, egy izzó barna szempár nézett rám! Scott volt az! Azonnal felriadtam édes álmomból. Felkapcsoltam az éjjeli lámpámat. Csak egy rossz álom volt. Nyugtattam magam. Tényleg rossz volt? Mikor lépett Scott a képbe? Már akkor, amikor csókolózni kezdtünk és végig, a bugyiig? A kéjes érzés újra elöntött. Te jó ég! Agyamra ment valami! Talán a kiéhezettség. 17 éves vagyok és még szűz. Totál úgy viselkedek, mint Ibolya tanárnő. Ki vagyok éhezve! És már, úgy látszik, mindegy ki az, de tegyen a magáévá! Elfintorodtam. Most már képes leszek szegény Ibolyával együtt érezni, amikor rossz napja lesz. Túl sok időt töltök a testőrömmel, biztos, az ment inkább az agyamra. Nem csoda, bármerre fordulok, mindenütt őt látom. Csak ennyi lehet az oka, hogy Balázs helyett ő jött a képbe. Nem jelent ez semmit. Egyáltalán semmit. Győzködtem magam. Minden oké. Ezzel a gondolattal újra eloltottam a lámpát és próbáltam visszaaludni. Eldöntöttem, hogy Balázsról fogok álmodni... Ám az agyam ismét becsapott.

Másnap lopva Scottot figyeltem, amíg iskolába mentünk. Észrevett rajtam valamit? Az álmomat? Látszik rajtam? Egész úton nem nézett rám. Nem is beszélt velem. Valami nagyon lefoglalta a gondolatait. Megnyugodtam. Csak egy álom volt, kész, ennyi. Inkább arra koncentráltam, hogy ma is fogom Balázst látni. Erre elmosolyodtam. 

Az iskolába érve Kata már a tanterem ajtaja előtt várt rám. Arca olyan szomorú volt, mintha temetésre készülődne. Arcomról lehervadt a mosoly. Rosszat sejtettem.

- Barim - mondta Kata üdvözlés helyett. Láttam, ahogy a kezeit tördeli.

- Mi a baj? Meghalt valaki? - próbáltam viccelődni. Megrémített a viselkedése.

- Akkor ezek szerint még nem tudod... - mondta fakó arccal.

- Mit? 

- Gyere, menjünk a wc-be, ott nyugodtan beszélhetünk - ezzel kézen fogott és a wc felé húzott. 

- Mondd már, mi van! - követeltem tőle, amikor beértünk a klotyóba. Kata ellenőrizte a fülkéket. Üresek voltak.

- Jaj, Domi! - mondta sírós hangon. 

- Kata, bökd már ki végre, mi van! - annyira megijesztett a hangja, hogy szinte kiabáltam.

- Balázsnak van barátnője - nyögte ki egy szuszra.

Egy pillanatra megállt körülöttem az idő. Mi van? 

Éreztem, ahogy a vér kifut az arcomból. Kata ezt látva megfogta a kezeimet.

- Ki a barátnője? - kérdeztem elhaló hangon.

- Az osztálytársnője... Szabó Sári....Tudod, az a szőke, magas lány - válaszolta csendesen barátnőm.

Tudtam, ki az a Szabó Sári. Láttam én Balázs körül legyeskedni, de nem gondoltam semmi rosszra, mert eddig nem jöttek össze. Sári tagadhatatlanul szép volt. Szebb, mint én. Szemem könnybe lábadt. Odavannak az álmaim! Az az álmom, hogy Balázs elvesz feleségül és boldogan élünk, míg meg nem halunk. Mindenem megvolt, amit pénzen a szüleim csak meg tudtak venni. Nem volt dolog, amit ne adhattak volna meg nekem. Ám érzelmeket, szerelmet nem lehetett pénzen megvásárolni. 

Kata átölelt. Én pedig sírtam. Sirattam az álmaimat. 

Mire becsöngettek az első órára, összeszedtem magam. Meglocsoltam vízzel az arcomat, hogy ne látszódjon annyira, hogy sírtam. Scott a wc-vel szemközti falnak támaszkodva várakozott. Kérdőn nézett ránk, amikor kiléptünk. Elfordítottam a fejemet és a tanterem felé mentünk. Mielőtt beléptünk volna, átnéztem a túlsó oldalra. Ott álltak a korlátnak dőlve. Balázs és Sári. Egymást átölelve. 

----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egész úton a szeme sarkából figyel. Vajon gyanakszik? Vajon tudja, hogy éjszaka a szobájában voltam és megérintettem? Lehetetlen, hogy tudja. És mégis...akkor miért vizslat? Nem merem megkérdezni. Én, a veterán katona, nem merek egy kislányt megkérdezni arról, hogy emlékszik-e arra, hogy éjjel a szobájában jártam! Nevetséges.

Az emeletere érve én már hamarabb észrevettem, hogy baj van. Dominika barátnője, Kata idegesen pillantott védencemre, majd a szemközti oldalra. Odanéztem. Láttam, hogy Szőkének nője van. Ez fájni fog védencemnek. Kata a wc-k felé tuszkolta Dominikát. Követtem őket. Az ajtóhoz léptem. Hallottam, ahogy elmondja neki és ahogy Dominika elsírja magát. Fájt, hogy sír. Legszívesebben felképeltem volna Szőkét, hogy fájdalmat okoz a lánynak. Mélyen legbelül viszont elégedettséget érzek. Talán végre Dominika abbahagyja erről a pojácáról való álmodozást.