A testőr

16.

A város külterületén álltak a gabonatárolók. Több is volt belőle. Sosem jártam még itt. Ahhoz, hogy eljussak ide, útbaigazítást kellett kérnem út közben, ami lassított. Az adrenalin szintem az egeket verdeste. Az aggodalomtól majdnem meghaltam. Csak Dominika járt a fejemben. Elképzeltem, ahogy megkínzottan szenved valahol, ahogy a nevemet suttogja kétségbeesésében, vagy....vagy...talán már halott. Nem! Nem! Elhessentettem ezt a rémképet. Kell, hogy idejében odaérjek. A felügyelő már ott volt. Embereivel a raktárépületeket vizsgálták. Én is csatlakoztam. Éppen be akartam lépni az egyikbe, amikor szemem sarkából mozgást érzékeltem. Odapillantottam. A mellettünk lévő épületbe egy fekete alak húzódott be. Tehát nem egyedül volt a fickó! Társa is van. Előkaptam a fegyveremet és megindultam a másik raktár felé. Óvatosan nyitottam ki az ajtót. Pisztolyomat előre tartva léptem be. Fejem felett lábdobogást hallottam. A lépcsőhöz rohantam és felszaladtam. Hirtelen egy golyó süvített el a fülem mellett. Lelapultam. Kúszni kezdtem. Aztán feltűnt, hogy csend van körülöttem. Túl nagy csend. Mozdulatlanná meredtem. A korlát alatt nem lehetett átlátni, mert fémlemez borította. Ki kellett kémlelnem. Tudtam, csak másodperceim vannak. Elszámoltam magamban tízig, majd hirtelen felálltam. Mielőtt az alak tüzelhetett volna, én már lőttem. Egy sikoly, majd az alak összerogyott. Odarohantam. Lehúztam a maszkot. Egy nő volt az. Alatta vértócsa gyűrűzött. Csak remélni mertem, hogy nincs több támadó. 

- Dominika! - kiáltottam. - Dominika!

Keresni kezdtem és minden ajtót betörtem. Óráknak tűntek a percek. Szívemet a félelemem mardosta. Istenem, add, hogy ne legyen túl késő!

Aztán végre rá találtam. Az egyik szobaszerű helységben. Az ágyon feküdt. Keze - lába össze volt kötözve, szeme leragasztva, szája kipeckelve. Odarohantam és eszeveszetten próbáltam kiszabadítani, miközben ott csókoltam, ahol csak értem.

- Szerelemem! Édesem! - mondtam, miközben a torkomat a sírás fojtogatta. 

- Scott! - kiáltotta hisztérikusan. - Scott!

Magamhoz öleltem. Éreztem, ahogy szíve hevesen ver. Istenem! Hogy tudtam elhagyni? 

- Annyira hiányoztál! - mondta remegő hangon.

- Te is nekem kicsim.

Megcsókoltuk egymást.

- Soha többet ne hagyj el! Érted? Soha többé - zokogta. - Ígérd meg! Ígérd meg!

- Ígérem!

A szülők zokogva ölelték magukhoz egyetlen lányukat. Orvos is megvizsgálta. Szerencsére a sokkon kívül más baja nem volt. Valószínűleg az utolsó percekben szabadítottuk ki, mert Dominika elmondta, hogy ma reggel kötözték össze. A nő biztosan le akarta lőni, miután a férfi biztonságosan megérkezik a pénzzel. Valószínűleg nem akarta, hogy Dominika tudja, mi történik vele...

Az orvos beadott Dominkának egy nyugtató injekciót, amitől mély álomba merült. Végre én is tudtam egy kicsit lazítani. De valahogy úgy éreztem, talán a nehezen még ezután jön... Mert meg kellett beszélnünk Dominikával a kettőnk dolgát...