A testőr

18.

Elérkezett a partim napja. Nem sok kedvem volt hozzá, de a szüleim miatt jó képet vágtam a dologhoz. Örültek, hogy minden baj nélkül előkerültem, ezért tartoztam nekik annyival, hogy jó pofit vágok a bulihoz. 

A szekrényem előtt álltam. Scott-ra gondoltam. Nem beszéltem vele azóta az éjszaka óta. Hiányzott. Annyira gyerekesen viselkedtem. Nagyon bántam. Csak remélni mertem, hogy valahogy ma tudok vele beszélni, mert tisztában voltam vele, hogy bármelyik nap visszautazhat az Államokba. Töprengtem, mit is vegyek fel. Akkor megakadtam a szemem a kék, tapadós ruhán. Elmosolyodtam. Mi mást is vehetnék fel, ha Scott figyelmét magamra akarom terelni? Természetesen ezt. Mert erről annyi minden az eszébe fog jutni. Én pedig azt akartam, hogy emlékezzen. Rám. 

Elégedetten szemléltem magamat a tükörben. Már nem voltam benne kislányos. Az alakom változott. Nőiesebb lett. A számat piros rúzzsal húztam ki. El akartam csábítani. Nem mehet úgy el, hogy nem tölt velem egy éjszakát. 

Lent gyülekeztek a vendégek. Én is lementem. 

- Kicsim! Hát itt vagy - jött elébem apa széles mosollyal. Magához ölelt és belepuszilt a hajamba. - Csodálatosan szép vagy!

Elmosolyogtam magam. Jól esett apa bókja. 

- Dominika! - anya is beérte apát. Megsimogatta a karomat. 

- Kedves Dominika, hogy örülünk mi mindannyian, hogy épségben megkerült! - csatlakozott hozzánk Anthony Grey. Arcomról lehervadt a mosoly. Apa őt is meghívta? És, ha Mr. Grey itt van, akkor...akkor Sophie-nak is itt kell lennie! Ám, nem láttam Sophiet sehol. Szörnyű érzésem támadt... Sophie annyira rá volt kattanva Scott-ra a nyaralásunkkor. Csak nem? Szemem körbepásztázta a termet. 

- Kicsim, jól vagy? - kérdezte aggódva apa

- Persze, minden rendben - erőltettem magamra egy mosolyt. - Megyek, üdvözlöm a többi vendéget is - mondtam, és elindultam a tömegben. Látni akartam Scott-ot. Nem kellett sokáig keresnem. A svédasztalnál állt és ...igen... Sophie társaságát élvezte. Éppen összemosolyogtak valamin, majd Scott arra fordult, amerre én voltam. Amikor meglátott, lehervadt a mosolya. Szemeiben viszont, mintha tűz gyúlt volna. Agyamat elöntötte a féltékenység. Már megint azzal a rohadt kurvával van?! Hát miért nem tudja az a némber végre békén hagyni? Scott meg minek nevetgél vele? Miért nem hagyja ott? Gondolataim kiülhettek az arcomra, mert Scott megindult felém. Hátat fordítottam neki és elsiettem. Miért kell mindig a jó kedvemet elrontani? Mi a fenének kérte meg anya Scott-ot, hogy maradjon még? Miért nem küldték haza a francba? 

Kimentem a kertbe, egy kis levegőt szívni. Bíztam benne, hogy lenyugszok. De csak a könnyeim kezdtek el ömleni. 

- Domi, jól vagy? - hallottam Scott aggódó hangját a hátam mögött.

Megpróbáltam abbahagyni a sírást. Nem, nem kell, hogy hallja! 

- Persze! Jól vagyok! -vágtam oda élesen, meg sem fordulva. Dacosan elindultam előre. 

- Dominika! Hagyd abba! - mondta Scott keményen, és a vállamnál fogva megragadott, majd maga felé fordított. 

- Hagyj békén! Érted? - kiabáltam és megpróbáltam magam kiszabadítani. Nem engedte. Szorosan magához húzott. Míg egyik kezével erősen tartott, a másikkal simogatni kezdte a hátamat. 

- Hagyd abba! - követeltem durcásan.

- Miért is? Mert jól esik? - nevetett fel halkan és tovább masszírozta a hátam.

- Utállak! - kiáltottam.

- Biztos? - lehelte a fülembe. Lábaim azonnal megrogytak. Bele kellett kapaszkodnom. 

- Utállak - mondtam elgyengülve. 

- Bizonyítsd be - incselkedett, majd nyakon csókolt. Egész testemen bizsergés futott végig. 

Két kezébe fogta az arcomat és vadul megcsókolt. Engedelmesen nyitottam szét az ajkaimat. Milyen régóta vágytam már erre! Teljesen hozzá simultam. Átöleltem a nyakát. 

- Édesem! - suttogta. - Annyira hiányoztál! Csodaszép nő vagy! Kívánlak!

Éreztem, hogy erekciója van. Nadrágja keményen feszült elől. Kézen fogtam és felosontunk a szobámba. Mihelyst az ajtó becsukódott mögöttünk, felkapott és az ágyra döntött.

- Megőrjítesz ezzel a kék ruhával! - mondta fojtott hangon, majd vadul felcsúsztatta a derekamra, a bugyimat félre húzta, a nadrágját kinyitotta és belém hatolt. 

- Nem volt olyan nap, hogy ne gondoltam volna rád és arra, hogy agyon szeretlek - lihegte. Vállamról lehúzta a ruhát, a melltartóból kibuggyantotta a melleimet és éhesen rávette magát az egyik bimbómra. Felnyögtem. Mozgása egyre gyorsabbá vált. Majd hirtelen megfordult és felül találtam magamat. Kezét csípőmre téve mozgatni kezdett kemény farkán. 

- Így még gyönyörűbb vagy - mondta, és amikor felvettem a ritmust, egyik kezével megmarkolta a mellemet. 

Légzésem szaporábbá vált, nyögdécselni kezdtem. Éreztem, nem bírom tovább. Az élvezet hullámokban tört rám. Mielőtt feleszmélhettem volna, Scott már hanyatt is döntött újra, ő került felülre és sebes mozgással hamarosan ő is elélvezett. 

Pihegve feküdtem a karjaiba. 

- Már megint Sophie-val voltál - törtem meg a csendet. Hangom vádló volt.

- Ne legyél durcás megint - kezdett el nevetni. - Hidd el, cicám, részemről nincs köztünk semmi. Igen, igen, ő nagyon is nyomul, de az értésére adtam, hogy nincs esélye nálam. 

- Mit szólt hozzá? 

- Hát...nem örült neki, de kit érdekel? - nevetett és szájon csókolt. 

- Hiányoztam neked? - kérdeztem komolyra fordítva a szót.

- Nagyon - búgta. - Nem volt nap, hogy ne gondoltam volna rád. Szeretlek!

Szívem csordultig telt attól az egy szótól. 

- Én is szeretlek.

Megpusziltam.

- Ugye, most felvállalsz a szüleim előtt? Mert nem akarok bujkálni - kérdeztem egy kicsit félve.

Néhány másodpercig nem válaszolt. Jeges rémület lett rajtam úrrá. 

- Scott! Már lassan 21 éves leszek! Ne mondd, hogy még mindig nagyon fiatal vagyok hozzád! - kiáltottam kétségbeesve. 

Hahotába tört ki.

- Cicám! Te sosem fogsz megváltozni! - mondta, és megölelt, majd csókokkal halmozott el. - Hisztis! 

- Nem is! - mondtam sértődöttséget tettetve. 

Elkomolyodott.

- Polgár Dominika! Hozzám jössz feleségül? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.

Alig kaptam levegőt! Erre egyáltalán nem számítottam. 

- Igen! Igen! Igen! - visítottam és összevissza csókoltam. 

________________________________________________________________________________

Hogyan folytatódott a történetünk? Hát....nem volt könnyű... velem.... Apáék meglepődtek, amikor Scott megkérte tőlük a kezemet, de nem támasztottak akadályt. Anya úgy érvelt, hogy hol is máshol tudhatnák egy szem lányukat biztonságban, mint egy testőr mellet? 

Mivel Scott-nak magánnyomozói irodája volt, az Egyesült Államokba költöztem vele. Ott beiratkoztam az egyik főiskolára, hogy a tanulmányaimat be tudjam fejezni. 

És hogy boldogan éltünk-e, míg meg nem haltunk? Hát....az már egy másik történet....