A testőr

7.

- Jaj, Domi, úgy sajnálom a Balázsos dolgot - mondta már vagy harmadjára Kata. Telefonon beszéltünk. Vasárnap délelőtt volt. Ő hívott. Aggódott, hogyan kerültem haza és hogy minden rendben volt-e velem. 

- Én is - sóhajtottam szomorúan. - Azt hiszem, le kell tennem róla. Nincs mit tenni, Sárit szereti. És, valljuk be, jól illenek is egymáshoz. 

Néhány másodperces csönd telepedett ránk. 

- Rendes volt Scott-tól, hogy visszajött értem a Sikolyba. Nem számítottam rá. Bevallom, egy kicsit megijedtem, amikor egyedül maradtam Tibivel és Tomival, de a srácok korrektek voltak. Egyébként Tominak nagyon bejössz. El akarta kérni a telefonszámod, de nem adtam meg neki. Ám megígértem neki, hogy beszélek veled arról, hogy szívesen randizna még veled. Neked bejön a csávó? 

- Aranyos, de ennyi. Szerintem egyelőre jegelem a pasikat - mondtam, és Scottra gondoltam meg a szenvedélyes csókjára. - Te hogy állsz Tibivel?

- Randira hívott. Elfogadtam - nevetett fel zavartan. 

- Legalább a szerelemi életed alakul - feleltem, és egy csipetnyi irigység bujkált a hangomban.

Scottról és a csókról nem beszéltem Katával. A legjobb barátnőm volt, minden titkomat megosztottam vele, de ezt nem. Ezt a dolgot még magamban is rendezni kellett. Ma már összefutottam a házban vele. Amikor megláttam, a szívem majd kiesett a helyéről. Zavarban voltam és elpirultam. Ám rajta nem látszott semmi. Ugyanúgy viselkedett, mint mindig. Hálás voltam neki, hogy haza hozott, hogy nem élt vissza a helyzetemmel, és a legfőképpen azért, mert nem árult el a szüleimnek. Ezt mindenképpen a tudomására akartam hozni, ezért hétfőn, amikor a suliba mentünk, szóba is hoztam előtte a dolgot.

- Scott - kezdtem. - Köszönöm, hogy szombat este haza vitted a barátnőmet és nem árultál el anyáéknak. 

- Nincs mit - válaszolta szemét nem véve le az útról. 

- Sajnálom, hogy olyan lehetetlenül viselkedtem - folytattam zavartan. 

- Az ital megzavarta a fejedet. Ez előfordul - válaszolta szűkszavúan. Továbbra sem nézett rám. Magatartása távolságtartó volt, ami kicsit bántott. Biztos, megbánta a csókot, gondoltam. Hiszen én csak egy gyerek vagyok a számára. Vajon hány nő volt az életében? És milyenek voltak azok? Mennyivel feküdt le? Ki volt neki az első? Milyen meztelenül? És milyen az arca, amikor szerelmeskedik? Szinte magam is belepirultam a fejemben kavargó kérdésektől. Lopva rápillantottam. Jóképű volt. A katonaélet nyomot hagyott arcán, szarkalábak tűntek fel a szeme sarkán és szája szegletében. De ezektől csak még férfiasabbnak tűnt. Kézfején, mellyel a kormánykereket markolta, kidagadtak az erek. Karja izmos volt. Eszembe jutott, hogy azokkal a karokkal ölelt magához, és ettől elöntött a forróság. Nagyot nyeltem. Észrevehette, hogy őt nézem, mert hirtelen rám pillantott azokkal a mély barna szemeivel. Gyorsan elfordítottam a fejemet és kibámultam az ablakon. Istenem! Miért van köztünk akkora nagy korkülönbség? 

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Minden idegszálammal érzékeltem Dominikát magam mellett az autóban. A szombat esti eset óta valahogy megváltozott... Máshogy nézett rám. Mint egy nő. Éreztem, hogy mélykék szemeivel végigmér. Azt hitte, nem veszem észre, hogy néz. De oda sem kellett fordulnom, hogy érezzem, ahogy perzselő tekintetével vizslat. Nem úgy nézett rám, mint egy kíváncsi gyerek. Nem. Úgy mért végig, mint egy nő. Szinte tudtam, hogy mire gondol közben. Eszébe jutott a csók és az ölelés, ami nekem sem ment ki a fejemből. Ágyékom újra feszülni kezdett. Mást sem láttam magam előtt, mint őt a félig leszakadt ruhában, csipkés melltartóban. Szilárd elhatározásomat, mi szerint csak a munkámra fogok koncentrálni és őt csakis munkaként fogom kezelni, egyetlen pillantásával semmivé foszlatta. Ingerült lettem. Bosszantott ez a csitri! Felé fordítottam a fejemet. Azonnal reagált és elfordult. Ráléptem a gázpedálra, a kormánykereket pedig úgy szorítottam, hogy ujjaim kifehéredtek. Meddig fogom én ezt így bírni?