A testőr

8.

Anyától egy kicsit utánaérdeklődtem Scottnak. Egyedül voltunk itthon, apa pár napra elutazott. Bementem anyához este a szobájába. Éppen egy romantikus könyvet olvasott. Anya odavolt ezekért a love storykért. Bebújtam mellé a paplan alá. 

- Szia, kicsim - mondta kedvesen és simogatni kezdte a hajamat. - Rendben vagy? 

- Igen, persze - válaszoltam, és azon törtem a fejemet, hogyan tereljem Scottra a szót. - Hiányzik neked apa?

- Igen - sóhajtotta. - De hamarosan haza jön. 

- Mondd, anya, miért pont Scott-ot választotta ki apa nekem? - kérdeztem, és ügyeltem, hogy hangom nyugodtnak tűnjön.

- Úgy érted, miért nem valami magyart, úgy, mint a többieket? - kérdezte, és fejbólintásomat látva, folytatta: - Szerintem úgy gondolta, hogy melléd valaki igazán profi kell. 

- De apát támadták meg, nem engem - vetettem ellen.

- Ez igaz, de apa sokkal jobban aggódik a mi testi épségünkért, mint a sajátjáért. Régen nem ijedt meg ilyen könnyen. De apa is öregszik, és egyre jobban aggódik érted. 

- Mit lehet tudni Scottról? - tértem egyenesen a tárgyra.

Anya csodálkozva rám nézett.

- Eddig nem érdekelt Scott háttere. Valami baj van? Miért akarod tudni? - kíváncsian nézett rám.

Igyekeztem palástolni érzelmeit, és unott hangon válaszoltam.

- Szinte az egész napomat vele töltöm. Néha unalmas, hogy az autóban nem beszélgetünk. Gondoltam, ha tudok róla pár dolgot, könnyebben cseveghetek vele, és az iskoláig tartó út sem tűnik olyan hosszúnak és unalmasnak.

Válaszom meggyőzte és elaltatta gyanúját. 

- Ő nem beszél magáról? Miért nem őt kérdezed? 

- Elég szűkszavú.

- Nos, igen. Végtére is az a feladata, hogy vigyázzon a testi épségedre, nem pedig az, hogy beszélgessen veled... Bár engem is meglep, hogy mennyire visszahúzódó. A többiekkel sem nem nagyon beszélget... - mondta anya lassan. - Annyit tudok róla, amennyit éppen apa elmondott. Az édesanyja magyar, ezért beszél ilyen jól magyarul. Az édesapja szintén katona. A gyermekkora elég zűrős, mert bázisról bázisra költöztek. Nem tudom, hogy lenne testvére. Kiváló kiképzést kapott. Szolgált az iraki háborúban. Többször is. Hogy miért szerelt le, azt nem tudom. És...és ennyi. Többet nem tudok róla. 

Csalódott voltam. Ez az információ szinte egyenlő volt a semmivel. Nem lettem okosabb. Szerettem volna Scott-tal beszélgetni, de valahogy mereven elzárkózott minden próbálkozásomtól. Tőmondatokat használt, ha mégis éppen figyelemre méltatott.

- Anya - bújtam kicsit közelebb hozzá. - Mondd, hány éves voltál, amikor apával megismerkedtél?

Anya elmosolyodott. Ez volt a legkedvencebb love storyja. 

- Húsz...húsz éves voltam - mondta álmodozó hangon.

- És mondd, anya.... - köhintettem egy kicsit, mert kényes kérdésem volt. - Apa vette el a szüzességed?

Anya álmodozó szemei riadtan néztek rám. Még nem beszélgettünk ilyen kényes témáról.

- I..igen... - mondta elpirulva.

- Nem volt előtte egy pasid sem? - faggattam tovább.

- Nem...egy udvarlóm sem volt. Vártam az igazit. Aki meg is érkezett apa személyében.