A testőr

2.

Angol óra volt. Az igeidőket ismételtük. Alig figyeltem. Balázs járt a fejemben. Annyira jóképű volt ma is. Éppen arról álmodoztam, hogy odajön hozzám, megsimogatja az arcomat, majd odahajol és forró csókot lehel ajkaimra, amikor Kata erősen oldalba bökött.

- Igazam van, Dominika? - hallottam meg a nevemet. Ibolya tanárnő nézett rám kissé mérgesen a szemüvege felett. - Szeretném, kisasszony, ha ide figyelnél. 

Elpirultam. Szerettem volna elsüllyedni, annyira kellemetlen volt, hogy felhívtam magamra külön a figyelmet. Tudtam, minden szempár engem néz. Nem mertem körbe nézni. Nagyon erősen igyekeztem koncentrálni, hogy még egyszer ne bambuljak el. Semmi szükség nem volt arra, hogy a figyelem középpontjába kerüljek. Alig vártam, hogy kicsengessenek az utolsó óráról. Ibolya éppen az ajtónál volt, hogy távozzon, mi pedig a táskánkba pakoltunk, amikor nyílt az ajtó, és egy férfi lépett be. Ibolya hátrahőkölt. Nem tudom, hogy a félelemtől, vagy a csodálattól. Ugyanis a férfi nagyon jóképű volt. Katonásan rövidre nyírt fekete haja volt, sötét barna szemei és ápolt  körszakálla. Farmer és egy póló volt rajta. Egy dolog nem illet a képbe: egy pisztoly a hóna alatti tartóban. 

- Domika... - hebegte Ibolya tanárnő. - Sze...szerintem téged keresnek.

Meglepett, hogy Ibolya Domikának nevezett kisasszony helyett. Volt egy olyan érzésem, hogy az angol tanárnő nem kedvel különösebben, ezért volt újdonság a kedves megszólítás.

Mielőtt válaszolhattam volna, a katonás férfi megelőzött.

- Jó napot! - mondta kellemesen mély hangon. Kissé mintha akcentusa lett volna. - Scott Daniels vagyok és Polgár Dominikát keresem. Én vagyon a személyi testőre.

Az osztály eddig is némám figyelte Scott-ot, most pedig, főként a lányok, áhítattal csodálták őt és irigyen néztek felém. 

Kata rám bámult.

- Nem is mondtad, hogy ilyen jóképű testőröd van - súgta oda. 

Elkerekedő szemekkel néztem vissza Katára, és enyhén megráztam a fejem, jelezve, hogy én sem tudtam eddig róla. Mi ez? Ki ez? Milyen személyi testőr? Arról volt szó, hogy Erik hoz-visz és csak az auláig, nem a tanteremig! Miért nem szólt apa vagy anya? 

Rettentően kínosan éreztem magam. Teljesen a figyelem középpontjába kerültem ilyen kényes üggyel. Nem tudtam, hová bújjak. Tisztában voltam vele, hogy Scott tudja, hogy én vagyok Polgár Dominika. Szemeit rám szegezte és míg beszélt, végig engem nézett. Gyorsan behajigáltam az összes cuccomat a táskában, és elindultam az ajtó irányába. Scott félre állt, hogy elengedjen. Katát magammal húztam és beszaladtam vele a lány wc-be.

- Mi folyik itt? - kérdezte barátnőm.

- Azt én is szeretném tudni - mondtam, és elővettem a mobilomat. Tárcsáztam anya számát.

- Halló!

- Anya! - kiáltottam. - Itt van egy pasas és azt állítja ő a személyi testőröm! Igaz ez? Miért nem szóltatok? Erik miért nem volt jó? - majdnem hisztériás rohamom lett, annyira hadartam.

- Jaj, kicsim, csillapodj le! - próbált anya nyugtatni. - Apa azért nem szólt, mert attól tartott, hogy kirimánkodod nála, hogy ne hozasson neked testőrt. Kicsim, apa még mindig nagyon aggódik a biztonságod miatt. A jövő héten elutazik egy újabb üzleti útra, és Eriket is magával viszi. Nem tudja a saját testőreit nélkülözni, de miattad is nagyon aggódik. Ezért hozatott egy személyi testőrt a számodra.

- De én nem akarom! Anya! - sikítottam. - Szerinted mit fognak itt rólam gondolni?!

- Kicsim - csuklott el anya hangja.