A testőr

11.

Mark nagyon aranyos fiú volt, de nem zúgtam bele vagy ilyesmi. Kizárólag azért töltöttem vele időt, hogy Scott-ot bosszantsam. Mindent meg akartam bosszulni! Sophiet; azt, hogy nem csókolt meg; azt, hogy levegőnek nézett; azt, hogy nem bomolt utánam. 

Amikor Mark megcsókolt, nem éreztem azt a jól eső bizsergést, amit Scott már a puszta jelenlétével kiváltott. De erőltettem, mert tudatában voltam annak, hogy Scott látja. Nesze neked! Gondoltam kárörvendően. Lám, Mark megtette azt, amit te nem! Végre volt egy pasi, aki törődött velem, akinek fontos voltam. Na, persze, mert tudja, hogy milliomos az apád... Gúnyolódott egy hang legbelül. Tény, hogy elmondtam Marknak, ki vagyok, mi vagyok, miért követ bennünket egy árnyék. Az is tény, hogy azóta sokkal több időt töltött velem, szinte levakarhatatlan volt. De most ez nem számított. Én is csak használtam őt. Kellett a bosszúmhoz. 

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

A kis csitri! Játszik velem. Nem fogja fel, hogy megégetheti magát. Tudom, hogy azért randizik Markkal, mert bosszantani akar. Féltékennyé akar tenni. A fiú mást sem akar tőle, csak szexet. Mi tagadás, azt én is szeretném...  Amikor nem messze tőlem elkezdtek csókolózni, kis híja volt, hogy nem pofoztam fel mindkettőt. De csigavér! Én csak egy testőr vagyok! Dominika a védencem! Meg kell ezt értenem. Az agyam tudta, miről van szó, de a testem nem engedelmeskedett. Az ujjaim nem akartak kiegyenesedni, ökölbe szorultak. Tisztában voltam azzal, hogy Sophie miatt csinálja. Ha tudná, hogy egyáltalán nem érdekel az a némber! Ám, ha játszani akar, hadd játsszon. Úgyis én nyerek!

--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Egyik reggel meglepetten vettem tudomásul, hogy nem Scott jött velem, hanem Erik. 

- Erik, hol van Scott? - kérdeztem kis pánikkal a hangomban.

- Édesapád egy kis kimenőt adott neki, így ma én helyettesítem. Remélem, nem probléma - közölte Erik nagy nyugalommal. Ő az a fajta volt, akit nem lehetett a sodrából egy könnyen kihozni. 

Leplezni próbáltam csalódottságomat. Aztán a félelem körbe szorította a szívemet. Biztos, Sophie-val fogja a napot tölteni! Nem! Ó, kérlek, Istenem, add, hogy ne! Nem mertem Eriket megkérdezni, hogy merre lehet Scott. Az már feltűnő lett volna. A napom máris el lett rontva. Lemondtam a Markkal való randimat. Begubóztam a szobámba. Feküdtem az ágyamon és a plafont bámultam. Szemeim előtt megjelent Scott és Sophie, ahogy ölelkeznek, ahogy Scott szerelmeskedik vele. Hallottam Sophie kacér nevetését. Majdnem megbolondultam. Szememet elfutották a könnyek. Álomba sírtam magam. Nem tudom, mennyit aludhattam, de anya sürgető hangja ébresztett.

- Domi! Domi! Készülj, kicsim, mert különben elkésünk.

Álmos szemekkel bámultam rá. Fogalmam sem volt, miről beszél.

- Hová kell menni? - kérdeztem kicsit akadozó nyelvvel.

- Tudod, Grey-ék meghívtak bennünket a jachtjukra. Estélyt adnak. Már tegnap szóltam neked. Kérlek, menj, és készülj! - mondta, majd kiment a szobámból.

Ki a fenének volt kedve Grey-ékkel bulizni? Nekem nem, az biztos! Különben is szerintem Sophie ott sem lesz, mert az egész napot végig szexelte Scott-tal. Az én fejemben legalábbis biztos.

Nagy nehezen lekászálódtam az ágyról és elmentem zuhanyozni. Aztán kotorásztam a ruháim között. Mit vegyek fel egy ilyen puccos partihoz? Aztán megláttam....azt a bizonyos kék, testhez simulós ruhámat. Miért ne? Azért is azt veszem fel.