A testőr

13.

Három évvel később

- Este eljössz velem moziba? - kérdezte kicsit bátortalanul Péter. 

Szívesebben mondtam volna nemet, de Péter már harmadjára hívott randira, és eddig még mindig visszautasítottam. Nem adta fel. Megsajnáltam. Nagyot sóhajtottam.

- Rendben van - egyeztem bele és rá mosolyogtam. Ő is szélesen elmosolyodott.

- Hétre érted megyek. Szia! - búcsúzott.

- Rendben. Szia!

Mielőtt haza mentem volna a lakásomba, amit a szüleim béreltek nekem addig, amíg főiskolás voltam, bementem egy boltba pár dolgot vásárolni. Ahogy a könyves részlegen nézelődtem, megakadtam a szemem egy könyvön. Az volt a címe, hogy "Beleszerettem a testőrömbe". Romantikus regény volt. Levettem a polcról és a kosaramba tettem. Emlékek tolultak fel bennem. Az utolsó három nap Costa del Sol-n. Milyen fantasztikus volt! Milyen szerelmes voltam! És mennyire elhittem, hogy belém is szerelmes Scott... Aztán haza utaztunk. Két nap múlva már Scott-nak hűlt helye volt. Elment. Amikor apától megkérdeztem, hogy hová tűnt Scott, azt felelte, hogy felmondott és visszament az Államokba. Jól emlékeztem a fájdalomra, amit akkor éreztem. De hát miért? Miattam? Miattunk? Miért nem hagyott egy sort sem? Miért nem szólt? Miért nem készített fel arra, hogy el fog hagyni? Azon a napon átsírtam az éjszakát. Úgy éreztem, a szívem darabokra hullott. Az utolsó gimnáziumi évemet alig tudtam végig csinálni. Erik kísért suliba és ő jött értem. Úgy éltem az életem, mint egy élő halott. A testem mozgott és tette a dolgát, de a lelkem halott volt. 

A szüleim szerették volna, ha külföldi egyetemen tanulok tovább. De engem nem érdekelt a tanulás. Külföld meg főleg nem. Úgy egyeztem bele egy főiskolába, ha nem lesz testőröm és békén hagynak végre a szüleim. Apám, ha nehezen is, de beleegyezett. Az ország másik végébe jelentkeztem egy főiskolára média és kommunikáció szakra. Nem tudtam jobbat kitalálni. Itt ismerkedtem meg Nagy Péterrel is. Ő is ugyanarra a szakra járt. Nem érdekelt Péter, de én őt annál inkább. Örülnöm kellett volna, hogy most nem én futok egy pasi után, hanem ő én utánam, de nem villanyozott fel a dolog. Elegem volt a férfiakból! Sajnos apáca már nem lehetettem, mivel Scott elvette a szüzességemet, amit egyáltalán nem bántam. Szerettem őt. Nagyon. Senki nem tudta őt helyettesíteni. De nem akartam rá gondolni, mert akkor sírhatnékom támadt. Ezért is gondoltam úgy, hogy jó lesz egy kicsit kimozdulnom Péterrel. Valamivel le kellett kötnöm a figyelmemet, hogy ne Scotton kattogjon az agyam.

Péter pontos volt.

- Nagyon csinos vagy - dicsért meg, amikor ajtót nyitottam neki és kölcsönösen üdvözöltük egymást.

- Köszönöm.

A film egy új hullámos akció film volt. Nem volt rossz. A film alatt, Péter simogatni kezdte a kezemet. Nagy önuralomra volt szükségem, hogy ne rántsam el. Kényszerítettem magam, hogy hagyjam. A mozi épületéből már kézen fogva léptünk ki. Sötétedett és az utcai lámpák is világítottak. A parkoló felé vettük az irányt. Péter éppen valami vicceset próbált mondani, amikor hátulról kezek ragadtak meg és a számhoz tapasztottak valamit. Hallottam, ahogy Péter kiabál és dulakszik. Belül Scott után sikítottam. Aztán minden elsötétült körülöttem.