A testőr

14.

Egy sötét szobában tértem magamhoz. A fejem nagyon fájt és hányinger kerülgetett. Kezeimet és lábaimat nem tudtam mozgatni, mert erősen össze voltak kötve. Ahogy tisztult a fejem, félelem lett úrrá rajtam. Tisztában voltam vele, hogy elraboltak. Eddig mindig harcoltam az ellen, hogy testőr legyen mellettem. Most nagyon bántam, hogy nem volt egy, aki megvédjen... Az az EGY...akit szerettem, ha mellettem van és vigyáz rám. Könnyek peregtek le az arcomon. Most mi lesz velem? Apáék ki tudnak szabadítani? Miért nincs itt Scott? Jaj, Scott! Miért hagytál el? Ha mellettem maradtál volna, ez sosem történ volna meg velem! Szívem teljesen összefacsarodott az önmarcangolástól. 

Kis idő múlva kulcs fordult az ajtó zárjában. Szívemet elöntötte a jeges rémület. Egy alak lépett a szobába, majd felkapcsolta a villanyt. Hunyorogni kezdtem, mert az erős fény bántotta a szememet. Az alakon fekete ruha és fekete símaszk volt. Letett egy tálcát az ágyam melletti éjjeli szekrényre, majd levágta a köteleimet. Fojtott hangon szólt hozzám:

- Kiszabadítom a kezedet és a lábadat. Sehová nem tudsz szökni. Az ablakok be vannak deszkázva, az ajtó zárva lesz. 

- Kérem - kezdtem remegő hangon. - Meddig tartanak itt?

- Addig, amíg apád nem fizet érted - mondta, majd sarkon fordult és kiment a szobából. Hallottam a zár kattanását.

Megdörzsöltem a csuklómat. Sajgott. Fogalmam sem volt, mióta voltam itt. Lekászálódtam az ágyról és remegő lábakkal az ablakhoz mentem. Elhúztam a sötétítőt. Az ablak be volt deszkázva. Körbe néztem a szobában. Eléggé lepusztult helység volt. A falon a tapéta mállott. Az összes berendezés egy ágyból és egy éjjeli szekrényből állt. Visszaültem az ágyra. A tányérra néztem. Egy kis krumpli, egy pár főt virsli és egy pohár víz volt rajta. A gyomrom majdnem felfordult. Azért lekényszerítettem a tört krumplit és megittam a vizet. A virslihez nem nyúltam. 

Összekucorodtam az ágyon. Féltem és nagyon magányos voltam. Csak remélni mertem, hogy apa kifizeti értem hamar a váltságdíjat.

-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

- Mr. Daniels, itt van a mai postája - mondta Jessica, a titkárnőm. 

- Köszönöm - mondtam, majd bementem az irodámba.

Jessica utánam jött.

- Egy bizonyos Mr. Smith kért időpontot mára. Fél óra múlva itt lesz -mondta noteszába pillantva.

- Milyen ügyben? 

- Nem sokat mondott, de ha jól értettem, a felesége csalja... Szeretné, ha utána nyomozna. De majd ő mindent részletesen elmond, ha ideér. Kér egy kávét? - kérdezte Jessica az ajtóból megfordulva.

- Nem, most nem. Köszönöm, Jessica - mondtam és átnéztem a leveleimet. Aztán bekapcsoltam a számítógépemet. Beléptem a gmail-re. Több új levelem is várt. Az egyik különösen felhívta magára a figyelmemet. Eriktől jött. Polgárék testőrétől. Jól emlékeztem rá. Nagy darab fickó volt. Mindig olyan nyugodt. Jól kijöttem vele. Igaz, nem sokat beszélgettünk, mert magamnak való voltam. Azonnal ráklikkeltem a levelére. Ezt írta magyarul:

"Szevasz, Scott! Remélem, emlékszel még rám. Polgáréknál együtt dolgoztunk. Láttam, hogy Dominikát nagyon kedveled és ő is téged. Ezért gondoltam, hátha érdekel a dolog. Dominikát három napja elrabolták. Moziba ment egy barátjával, és este, mozi után a parkolóban megtámadták őket. A fiút jól helyben hagyták, Dominika pedig eltűnt. Az elrablói még nem jelentkeztek. A szülei teljesen kivannak készülve. Majd elsorvadnak az aggodalomtól. 

Csak ennyit akartam. - Erik"

A szívem megszűnt dobogni egy pár másodpercre. Dominika! Dominika! Csak ez zakatolt a fejemben! Istenem! Soha nem lett volna szabad elhagynom őt!

- Jessica! - kiáltottam ki a titkárnőmnek. 

- Uram? - szaladt be riadtan Jessica.

- Foglaltasson egy helyet a következő magyarországi járatra! Mondjon le minden ügyfelet! El kell mennem! - behajigáltam a cuccaimat a táskámba, és kiviharoztam az ajtón. Kocsiba vágtam magam és a lakásomhoz hajtottam. Őrült tempóban összeszedtem egy pár cuccot és indultam a reptérre. Közben Jessica telefonon tájékoztatott, hogy másfél óra múlva indult a következő járat. Megkönnyebbültem, hogy nem órákat kell várnom. Abba bele bolondultam volna. 

A terminálban várakozva felhívtam Polgár Károlyt. Megvolt a telefonszáma, nem töröltem ki. 

- Scott! - hallottam fakó hangját. - De örülök, hogy hívtál!

- Mr. Polgár, hallottam, mi történt. Már úton vagyok - mondtam.

- Köszönöm! Örülök, hogy eljössz.

- Történt már valami fejlemény az ügyben? - kérdeztem aggódva.

- Igen. Ma jelentkeztek a rablók. 10 millió forintot követelnek...ha nem kapják meg két napon belül, akkor...akkor - az apa hangja megbicsaklott.

- Értem. Most be kell szállnom. Hamarosan ott leszek - mondtam és bontottam a vonalat. Nem akartam arra az "akkor"-ra gondolni. 

A repülőn próbáltam lazítani. Nem tudtam. Csak Dominika járt a fejemben. Eszembe jutott az a nyaralás. Costa del Sol... Az utolsó három nap. Szinte az orromban éreztem Dominika parfümjének az illatát. Hallottam édes kacagását. Éreztem, ahogy bőre az enyémhez simul. Hallottam, ahogy az orgazmustól a nevemet kiáltja. Három évig próbáltam őt elfelejteni, eltemetni. Most szinte rám törtek az emlékek és Dominika hiánya. Hogy is gondoltam, hogy el tudom felejteni őt? Hiszen annyira szerettem! De akkor még csak 17 éves volt. Vagy, ahogy ő mondta, két hónap múlva tizennyolc. Az eszem azt súgta, nem lehet viszonyunk. El kellett jönnöm. Nagyon nehéz döntés volt. De muszáj volt megtennem. Nem akartam Dominikának elmondani, hogy elhagyom, mert tudtam, hisztizni fog és sírni, és akkor képtelenek leszek ott hagyni. Tudtam, hogy fájdalmat okozok neki...de nem volt más választásom. A szívem szakadt meg, amikor elhagytam a házat. Majdnem elsírtam magam. 

Milyen lehet most Dominika? Biztos, még szebb nő, mint volt. Valami barátjával ment moziba.... Lett barátja? Szerette a fiút? Lefeküdt vele? Vele is úgy élvezett, mint velem? Elég! Még megbolondulok! Most az a legfontosabb, hogy megtaláljam Dominikát!