A testőr

12.

Gyötört a bűntudat, hogy nem bírtam magammal és lefeküdtem Dominikával. Bevallom, minden egyes percét élveztem, de mégis... Az a rohadt kék tapadós ruha! Az az oka mindennek! Vagy nem? 

A szobámban feküdtem. Dominikát nem rég hagytam magára. Nem akartam, hogy amikor a szülei visszajönnek a partiról, együtt találjanak bennünket. Nem tudtam elaludni. Újra és újra visszapörgettem magamban azokat a képeket, amikor Dominikával szerelmeskedtünk. Nem tudtam kiverni a fejemből. Elhatároztam, hogy még egyszer nem történik meg köztünk a dolog. Aztán persze mindez semmivé vált, amikor másnap újra találkoztunk. Annyira édes volt, ahogy szerelmesen rám pillantva mosolygott, amikor meglátott. Nem tudtam megállni, hogy ne mosolyogjak vissza rá. Tudtam, hogy a tegnapira gondol. Mihelyst kettesben maradtunk a szobában, hozzám simult. 

- Annyira hiányoztál! - sóhajtotta.

Nem öleltem át. Kényszerítettem magam, hogy ne tegyem. Beszélnem kellett vele. Már előre felkészültem, hogy hisztizni fog. Én is azt tettem volna a helyében...

- Dominika - toltam el magamtól és leültem az egyik fotelbe. - Beszélnünk kell.

A mosoly azonnal lehervadt az arcáról. Merevvé vált. 

- Tehát már nem kellek neked. Ennyi volt, igaz? - hangja megbicsaklott.

A szívem elszorult. Tudtam, hogy félre fog érteni. Mindig ezt tette.

- Domi, 13 év van közöttünk. Én 30 éves vagyok, te pedig tizenhét - kezdtem magyarázni. Szokásához híven közbe vágott.

- Nem sokára tizennyolc leszek! 

- Jó, én meg 31... Akkor is marad a korkülönbség....

- Mit számít az, ha szeretjük egymást?! - remegett a hangja. - Vagy nem szeretsz?

Istenem! Miért ilyen nehéz vele? 

- Nem arról van szó, hogy szeretlek-e vagy sem. Gondolj a szüleidre! Mit szólna édesapád, ha megtudná, hogy a testőröd, akit ő bérelt fel neked, akiben megbízik, pont az szexel a lányával?! Belegondoltál ebbe? - kérdeztem ingerülten.

- Értem.... - mondta szomorúan. - A szüleim fontosabbak, mint én. Mindig mindenki fontosabb, mint én. Az számít, mások mit gondolnak. Gondolom, Sophie-val nem lenne ilyen probléma...

- Jaj, Dominika! Hagyd már Sophiet! Nem róla van szó! - kiáltottam mérgesen.

- Hanem miről? Le akarsz rázni! Máris rám untál, mert megkaptál, igaz? - szeme könnybe lábadt. Utáltam, amikor sírt miattam. - Hát akkor menj a kurvádhoz és jól dugd meg! 

Ezzel sarkon fordult és az ajtó felé vette az irányt. Felpattantam és utána siettem. Magamhoz rántottam. Arcomat hajába fúrtam. Olyan jó illata volt! Hozzám simult. Olyan volt, mint egy doromboló kiscica. Képtelen voltam neki ellenállni. Felemelte a fejét és rám nézett. Ajkait szétnyitotta. Nekem már ez is elég volt. Vadul megcsókoltam. A vágy mindkettőnkben azonnal felizzott. Az ajtóhoz nyomtam és csókolózás közben a pólója alatt a melleit simogattam. Akartam! Azonnal! Farkam fájón lüktetni kezdett. Csípőjét hozzám nyomta jelezve, hogy készen áll. Gyorsan lehúztam a rövidnadrágját a bugyijával együtt, a nadrágomat kigomboltam. Lábát magam köré húzva behatoltam forró puncijába. Nyöszörögni kezdett, amitől még jobban beindultam. Az ágy szélére fektettem, én pedig odaálltam. Megmarkoltam a fenekét, és szorosan magamhoz húztam. Erős lökéseimtől a cicijei fel s le himbálóztak, ami csak fokozta a gerjedelmemet. Ez a nő megőrjített! Csiklóját kezdtem el simogatni, miközben farkam ki-be járt nedves puncijában. Nyögései szaporává váltak. Tudtam, hogy mindjárt elélvez. 

- Ó, Scott! - kiáltotta a nevemet a csúcson. Teste remegett az orgazmustól. Nem akartam bele élvezni, így még éppen idejében kikaptam és a hasára spricceltem. Nem oda akartam, de már nem volt időm az előbőrt összehúzni. Izgató látvány nyújtott széttárt lábakkal, spermával a hasán. 

- Ne haragudj - nyögtem.

Rám mosolygott, majd ujjaival elkente a fehér lét. Szemem itta a látványt. Mellé roskadtam.

- Dominika, megbolondítasz - sóhajtottam.

Halkan kuncogott és hozzám simult.

- Szeretlek - búgta. - Belehalok, ha elhagysz. Ne akarj elhagyni! 

Istenem! Miért olyan komplikált az élet? 

Még három napot töltöttünk Costa del Soln. Mind a három napot végigszexeltük. Olyan volt nekem Dominika, mint a drog. Nem tudtam róla leszokni, akárhányszor fogadtam meg, hogy most abba hagyom és nem csinálom tovább. Szerettem és kívántam. Rettentően. De az eszem tudta, hogy ez így nem jó.