Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*

7. fejezet

~vissza Eren szemszögébe~
A hajnali órákban kezdem érezni, hogy zsibbad a vállam. Kinyitom álmos szemeimet majd a vállamra nézek, ahol az alvó hadnagy fejét látom. Békésen alszik a vállamon, arcán halvány pír látszik. Nincs szivem felébreszteni, meg persze élvezem is, hogy ilyen közel lehetek hozzá, csakhát nem valami kényelmes. Kicsit mocorogni kezdek, amiből az lesz, hogy ledőlök a kanapéra, a hadnagy pedig a mellkasomon alszik tovább. Lágyan rá nézek és halványan elmosolyodok.
-Szép álmokat, hadnagy.-mondom,majd lágy puszit nyomok az arcára.

Reggelre már egyedül leszek a kanapén. A hadnagy már elment, nekem pedig még van időm órakezdésig.
Lassan felülök, majd a fejemet hátrahajtom. A hadnagy...olyan más velem egy ideje. Amikor meglát, a szeme mosolyog, nem idegeskedik. És az, hogy együtt...öhm...együtt aludtunk az is annyira hihetetlen. De valamiért szeretem, amikor ilyeneket csinál. Szeretem nézni ahogy tanul. Szeretem nézni, ahogy a napi teáját fogyasztja. Szeretem nézni amikor alszik. Szeretem a suliban nézni ahogy a folyosón áll és fegyelmezi a diákokat. Szeretem amikot velem van. Várjunk. Miket beszélek? Nem lehetek szerelmes a hadnagyba... Én nem vagyok olyan... Vagy mégis? Egy hang a fejembe azt mondja, hogy ez csak egy hirtelen fellángolás volt, de a szívemben lévő hang mást mond.
-Kit érdekel, hogy fiú, pont úgy mint te? Ha tényleg fontos számodra tegyél érte, hogy a tiéd legyen!-ez a mondat vízhangzik a fejembe.
-Tenni fogok!-mondom hangosan majd a fürdő felé indulok, felöltözök, fel kapom a táskám és már megyek is a suliba.
Út közben azon gondolkodok, hogy mégis hogy tudnék érte bármit is tenni? A legnehezebb kérdéssel küszködve érek oda. A segítségre nem is gondolhatok, hiszen nem akarom kínos helyzetbe hozni a hadnagyot, és kitudja, hogy reagálnának rá. Tuti pletyka tárgya lenne, amit én nem akarok. Mivel hát, nem túl kellemes ha az egész suli rólad beszél. Tapasztalatból mondom. Tavaly például az terjedt el, hogy Mikasaval járok. Ami persze lehetetlenség lenne. Én csak barátként tekintek rá, de viszont lehet, hogy ő többet akar mint barátság. Egyszer be is vallotta, hogy mit érez, amitől persze nem kicsit riadtam vissza, ezért próbálok Mikasaval kimérten viselkedni. Ami nem mindig jön össze. A termünk felé haladva látom a hadnagyot amikor éppen egy első évessel hadakozik az egyenruha megsértésével kapcsolatban. Az ajtó előtt állok meg, és végig a dühös hadnagyot nézem. Miután jól leszidta a lányt (Holly Shine első éves) kérdőn néz rám. Elönti az arcom a pír és indulnék a terembe amikor a nevemet hallom.
-Eren-szól a hadnagy ridegen, mégis hallok egy kis lágyságot a hangjából.-Első óra a töri ugye?
Óvatosan bólintok, majd a földet kezdi el nézni.
-Értem. Sok szerencsét a dolgozathoz-mondja, majd elindul.
A szívem egyre gyorsabban kezdd kalapálni. A hadnagy sok szerencsét kívánt.
Izgatottan és zakatoló szívvel lépek be a zsúfolt osztályterembe, ahol Mikasa Jeannal vitatkozik Armin pedig a helyén ül és meg nem tudnám mondani hogy mit csinál, de nagyon el van. Mondok egy hallható "sziasztok"-ot majd leülök Armin mellé, aki annyira figyel rám mint a többiek és tovább ügyködik azzal a valamivel amivel eddig.
-Te Armin...-kezdem, de megakadok.
-Mivan?-felel, miközben egy sort szitkozódik a valamilye miatt.
-Az mennyire gáz, ha egy fiúba vagyok szerelmes?-lesütöm a tekintetem, és a padon lévő lyukat kezdem nézni.
-Mivan?-hallom Armin kiábránduló hangját, majd abbahagyja a valamilyét és rám figyel.-Eren, ez hogy történhetett?
-Fogalmam sincs-vakargatom a tarkóm.-Nem is vagyok biztos az érzéseimben.
-Na és ki az?-a halántékát kezdi dörzsölgetni, mire elönti a pír az arcom.
-Hát...-kezdem, de nem jön ki több a torkomon.
-Csak nem...-falfehér arccal vizslat.-Figyelj Eren, megtisztelő, hogy bejövök neked, de csak barátként gondolok rád.
-Mivan? Hülye, nem rád gondolok!
Arminnal félbehagyjuk az eszmecserénket, mert hirtelen kinyílik az ajtó, ahol éppen a hadnagy jön be.
-Figyelem, kölykök! Most kaptuk a hírt, hogy a tanárotok késni fog. Addig is mindenki kussban ülje végig azt a kis időt amíg én itt vagyok! Végül tekintete megállapodik rajtam. Lassan hátrasétál hozzám és egy lapot csúsztatt elém. Mindenki halk sutyorgásba kezd a művelet megnézése után, mire a hadnagy dühösen kapja a pofázók felé a fejét.
-Kuss legyen!-kiabálja, majd visszasétál a tanári asztalhoz, ráül, lábát keresztbe rakja és tovább felügyel.
Szétnyitom a kis lapot majd elkezdem olvasni:
"Ma délután feltétlenül beszélnünk kell! Legyél pont négykor a szobánkban!"
Idegesen rakom el a lapot, és lopva a hadnagy felé pillantgatok. A szívem újra gyorsulni kezd.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozatok😉