Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*

6. fejezet

~Levi szemszög~

Délután fél három. Eren órájának most van vége, várom hogy visszajöjjön. Úgy döntök ma egy kicsit lazábbra veszem a figurát. Egy egyszerű fekete melegítő van rajtam egy fekete izompólóval. Várom hogy Eren hazajöjjön. Addig is az ágyon fekszem a kezembe veszem a telefont és fellépek facebookra. A kezdőlapomon az első egy Eren által feltöltött kép amin Arminnal és Ackermannal pózol.Szemforgatva nézem a képet, majd kilépek a közösségi oldalról. Kezemet a fejemre rakom és hangos gondolkodásba kezdek.
-Eren....Szóval emiatt késel....-a fejem egy párnába fúrom.
Miért érzem, hogy kimaradok Eren életéből? Jó ez túl nyálas volt de na. Valamiért furcsán éreztem magam a mai nap folyamán amikor Eren közelében voltam. Nem tudnám megmagyarázni az érzést ami olyankor kap el, de olyan mintha sose akarnék Erentől távol lenni. Tudni akarok minden vele kapcsolatos dolgot. Csakhogy ezzel már magamat is megijesztem. Megrázom a fejem a párnán és felülök. Már negyed négy körül jár az idő, de még mindig nincs itt. Persze nem hibáztatom hiszen fiatal még. Bár ezt most teljesen úgy mondtam mintha én valami büdös öregember lennék. Majd egyszer csak kinyílik az ajtó, amire persze felkapom a fejem és arra nézek. Eren jön be. Felkelek és elindulok felé. Odaérek elé és felnézek rá (mivel legalább 10 centivel magasabb nálam :$), a szemöldökömet a szokottnál is jobban összeráncolom majd Eren piruló arcára nézek.
-S-s-s-sajnálom hadnagy hogy késtem-dadogja majd alaposan végig mér, de a szeme megakadt a mellkasomnál.
Felvont szemöldökkel nézem, mire egyből másfelé fordítja a fejét.
-Valami problémád van?-utalok az előbbi túlzott mellkas figyelésre, de persze nem veszi a lapot, így hagyom a fenébe.
-Á-átöltözök...-dadogja, és elindul a fürdőszoba felé.
Fogalmam sincs, hogy mi üthetett Erenbe. A szokottnál is furcsábban viselkedik.
Negyedóra öltözködés után kijön egy szürke melegítőben és szintén szürke hosszúujjú felsőben, egyre vörösödő arcát próbálja relytegetni. Amikor tekintetünk összetalálkozik zavartan fordítja másfelé a fejét, míg én csak hűvösen nézem.
-Eren-szólok mire felém kapja a fejét.-Kezdhetjük a tanulást?
Remegve bólint és leül kanapéra, ahova én is követem. Egymás mellett ülünk, talán kicsit túl közel, mindegy.
-Rendben...első világháború, ugye?-kérdezem mire Eren bólint egyet.-Oké. Akkor olvasd el a világháború kitörését.
Eren a kezébe veszi a könyvet, és látszólag nehezen barátkozik meg a tudattal, hogy neki tanulnia kell, mégis beadja a derekát és kinyitja a vaskos történelem könyvet.
-Ha kész vagy szólj és kikérdezlek-nézek rá, majd a kezembe veszem a könyvem és elkezdem olvasni.
Kb félóráig tart, amikor Eren jelzi hogy kész. Kezembe veszem a könyvet és elkezdek kérdezgetni tőle.
-Ki üzent hadat kinek amivel kitört a világháború?
-Ööööö....Fogalmam sincs-vágja rá Eren, mire a kezembe temetem az arcom és halvány mosolyra húzom a számat.
-Átvegyük együtt?-lágyan ránézek, mire elmosolyodik. Ezt igennek veszem.
Leülök mellé, és elkezdek magyarázni.

Már estefelé járt az idő amikor befejeztük a tanulást. De amikor oldalra tekintek az alvó Erenre elkap a mosolygás. Közelebb bújok hozzá, vállára hajtom a fejem, betakarom magunkat majd lehunyom a szemeim. Érzem az illatát. Kellemes. Érzem a testéből kiáramló hőt. Annyira.... Jó érzés. Egy gyengécske puszit nyomok az arcára amire egy kicsit megborzong, de nem kell fel rá. Lágy mosolyra húzom az arcom és visszahajtom a fejem a vállára. Annyira de annyira más vagyok mellette. És ennek örülök.

Remélem tetszett😊
Ha tetszett csillagozzatok😉