Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*

20. fejezet

~Levi szemszöge~
*vissza ARRA az estére*

Eren itt volt. És látta. Ezt. A csókunknak a levegő hiány vet véget. Próbáltam csók közben ellökni Petrát, de nem sikerült. Kipirulva néz rám, majd szóra nyitja a száját.
-L-Levi-san én...-kis hatásszünettel folytatja.-Szeretlek!
A levegő megfagy bennem. A düh, ami az előbb eluralta a testem eltűnt. Helyette szánalmat érzek. Erős szánalmat. Nem nézek rá, csak szótlanul elindulok az ajtó felé. Kinyitom majd kifele kezdek mutogatni.
-Levi-san, most miért?-kérdezi magas, sipító hangon.
Gúnyos mosolyra húzom a szám majd ránézek.
-Kívül tágasabb, Petra!-mondom mosolyogva,közben szememből árad a nem törődömség. Duzzogva összeszedi a cuccait majd kimegy.
Becsukom az ajtót, nekidőlök, majd beletúrok a hajamba.
-B@zdmeg Petra...-motyogom majd lecsúszok. Lábaimat átölelem, fejem ráhajtom.-Eren...-motyogom miközben egy forró könnycsepp végig gördül az arcomon.-Gyere vissza.
Nem tudom, hogy meddig ülhetek az ajtó előtt. Az időérzékem oda lett. De nem is tudom mire vártam. Arra, hogy Eren visszajön? Tudtam, hogy nem jön vissza. Hiszen... Látta ahogy Petra megcsókol.
Tíz körül elmegyek tusolni. Miután végzek, percenként a telefonom bámulom. De hiába. Eren nem keres. De mit is várok? Én is így reagálnék a helyében.
Lefekszek az ágyamba.  Egész sokáig próbálkozok az elalvással, ami végül nem jön össze. Ismét a kezembe veszem a telóm, beledugom a fülest. A zene hallatán kitör belőlem a zokogás.
- Qrva Petra! Utállak! Gyűlöllek!-kiabálom az üres szobában.
Végül álomba sírom magam.

                          👑👑👑

Másnap reggel késve ébredek! Elalszok! Sietősen kapkodom fel az egyen ruhámat, majd rohanni kezdek a suliba. Beszélni akarok Erennel órák előtt! És ezért sietnem kell!
Mikor odaérek a termükhöz lazán megállok az ajtóban és a diákokat nézem.
-Hé, azott nem...-hallom Eren egyik osztálytársának a hangját.-De, azott a hadnagy!-sietősen elém lépked a lófejű srác. Szemöldök felvonva nézek rá, mire haját lobogtatva szóra nyitja a száját.-Gondolom, tudod ki vagyok?
Értetlenül meredek a srácra, aki sértésnek veszi amiért fingom sincs a nevéről.
-Segítek-mondja majd átkarolja a vállam.-Jean. A nevem Jean. Eren gondolom  mesélt rólam.
Most ha így visszagondolok...
'-Ajj az a nyomorult lófejű... Ajj elmehetne már ügetni jó messzire...'
Bólintok.
-Az osztályodba jár az a szép lány... Petra. Nem tudnál vele beszélni...
-Nem-mondom hidegen, mire megvonja a vállát és bemegy a terembe.
Már egy ideje ácsorgok a terem előtt, de semmi. Majd amikor Armint látom felcsillan bennem a remény. Fagyosan nézem. A szemében a félelme csillan fel. Leszólítom majd elmagyarázza Eren hol létét. Szóval ma nem is kell rá számítanom.
A délután át kell mennem hozzá. Csak fogalmam sincs, hogy melyik Arlert szobája...

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉

Hellus^^
Ne haragudjatok, amiért kicsit (nagyon) sokat késtem a résszel. A délutánom elég zavaros volt. Elkellett menni a tankönyveimért (😒) plusz ruhát vettünk😄 És azért elnézést, hogy ilyen rövid lett. DE! Kárpótollak titeket egy hosszabbal.

Bye bye titánkáim, találkozunk a kövi részben😘🐎❤