Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*

31. fejezet

~Eren szemszöge~

-Ő egy barátod volt?-kérdezi Asami.
Sóhajtok egyet és válaszra nyitom a szám.

-Nem tudom-mondom szomorú mosollyal az arcomon.-Nem emlékszek rá. A barátaim, Armin és Mikasa, sőt még Hanji-san is azt mondta hogy a kapcsolatom vele a barátságot is túlszárnyalta. De nem igazán tudom...
-Értem-bólint, majd őrült mosolyra húzza a száját.-Az előbb mangáról volt szó. Szóóóóóval-köröket rajzol a levegőbe.-Szereted a mangákat?
-Igen-mondom csillogó szemekkel.-Éjjel-nappal mangát olvasok és animét nézek.
-Nekem van egy csomóó~ yaoi mangám!!
-Hm.... Yaoi...-érdekes mosolyra húzom a szám.-Nem is rossz.
-A yaoinál nincs jobb. Úgy szeretnék egy meleg ismerőst! Tuti kifaggatnám hogy milyen érzés egy másik sráccal csinálni.
Mosolyogva nézem a lány fangörcsét.
-Amúgy...-kezdem miután lenyugodott.-Veled mi történt?
Lehúzza a bal kezéről a takarót ami gipszben van.
-Elütött egy kocsi. Eltört a kezem és a fejemet is erősen bevertem. Azt mondták hogy felmerülhet az agyrázkódás veszélye. Azért tartanak bent, hogy megfigyeljenek. Na és veled?
-Szintén gázolás. Amnéziám van, kezem, lábam eltört, és van egy kekszi műtét nyom a hasamon.
-Menő.
-Az.
-Amúgy Eren-kezdi a lány majd ránézek. Kimászik az ágyából, odajön hozzám és fölém hajol.-Neked van barátnőd?
-Öhm...-arcom elvörösödik. Nagyon nagyon közel hajol.
-Nah, Eren?
-...
Kinyílik az ajtó. A fölém hajoló Asami nem foglalkozik vele. Halk puffanást hallok.

~Levi szemszög~
Visszamegyek a koleszba, a kedvenc mangáit összeszedem a mangáit, és már sietek is vissza a kórházba.

👑👑👑

A lift felé sietek, majd fel a szobához. Mikor felérek, kopogás nélkül benyitok. És egy nem várt látvány fogad. A Hino csaj Eren fölé hajol. Gondolom megakarja csókolni. Megfagy bennem a vér. Kiesik a kezemből a telerakott táska és pislogás nélkül meredek rájuk. Először a csaj, de aztán már Eren is nevetve tör ki, majd mindketten rám néznek.
-Ravioli, mi a baj?-kérdezi a lány.
-Ravioli?-nézek rá megdöbbenten.
-Igen. Ez lesz a beceneved-nevetve néz rám, amire csak egy grimaszt kap.
-Mi volt ez az előbb, Hino?-kérdezem összeráncolt szemöldökkel.
-Először is-mondja majd elém sétál, és a szemöldökömet kezdi piszkálni.-Csupa ránc leszel. Másodszor. Csak hülyéskedtünk egy kicsit.
Erennel összenéznek,majd hangos nevetésben törnek ki.
Leülök Eren ágya mellé és kiveszem a táska tartalmát.
-Tessék Eren-mondom, majd kezébe adom azokat a mangákar amiket együtt vettünk a boltban.
-Úúúúú, köszönöm hadnagy-csillogó szemekkel nyitja ki őket.

~Armin szemszög~
-Mikasa, megyünk akkor?-kérdezem a lánytól, aki már vagy fél órája a tükör előtt áll.-Életedben nem álltál ennyit tükör előtt, akkor most miért?
Választ nem kapok csak egy gyilkosos pillantást. Még utoljára megigazítja a haját és elégedetten áll el a tükör elől.
-Armin-mondja komolyan, majd arcát lágy mosolyra húzza.-Szerinted így tetszeni fogok Erennek?
A homlokomra csapok. Rengetegszer átbeszéltük, hogy Eren hiába veszítette el az emlékeit a hadnagyról, az nem azt jelenti hogy nem is fognak visszatérni.
-Mikasa, már megbeszéltük nem?
-Jól vanna!-mondja durcásan. De reménykedni attól lehet nem?
 Nagyot sóhajtok, majd felveszem a kabátom.

👑a kórházban👑

Belépünk az épületbe. A szokásos kép fogad minket. Vagyis majdnem. A recepció előtt a biztonsági őr mellett egy ismerős személyt veszek észre. Hanji-san?!
Odamegyünk hozzá, aki duzzogva ácsorog ott.
-Hanji-san-mondom, majd felém pillant.
-Armin! Mikasa!
-Gyerekek, ismeritek ezt a lányt?-kérdezi a magas, izmos férfi.
-Ismerjük-feleli hűvösen Mikasa.
-Mi történt?-kérdezem kíváncsian, amire csak egy dühös pillantást kapok.
-Az mindegy. De vigyétek innen. És ne hagyjátok, hogy egyedül mászkáljon.
-Rendben-mondja Mikasa majd elindul a lift felé.
Utána indulunk mi is, majd belépünk Eren szobájaba.
-Hali-mondja Mikasa, majd mosolyogva ránét Erenre.-Ki ez a lány?
Gyilkososan mutogat a bent lévő lányra.
-Ő a szobatársam. Hino Asami-mondja Eren.
Nem csúnya lány. Sőt kifejezetten szép.
-Haliii-vidáman néz rám.-Asami vagyok. Téged hogy hívnak?
-A-Armin.
Felém tartja a nem gipszben lévő kezét és kezet rázunk.
-Négyszemű, mit történt?-kérdezi a hadnagy a hátam mögött bújkáló Hanji-santól.
-Ajj, BFFF-em hosszú-legyint, majd beteges mosolyra húzza a száját.

Estig mindannyian elvagyunk, mesélünk Erennek a hadnaggyal kapcsolatos múltjáról. Este hét körül zavarnak el minket.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉