Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*

15. fejezet

~Eren szemszöge~

Másnap reggel álmosan nyitom ki a szememet. Halk szuszogást hallok, majd a mellkasomon fekvő hadnagyra nézek aki békésen és egy kis pírrel az arcán szundikál. Mosolyogva ránézek majd végig simítok az arcán amire kicsit felmordul de nem kel fel. Elkezdem a plafont nézni. "Ha a hadnagy fel kel, tuti kérdezősködni fog."-gondolom magamban. "Hogy miért kerültem hetekig..." Kedvesen végig nézek az alvó hadnagyon, aki egyre többet mocorog (de még mindig a mellkasomon fekszik) majd lassan kinyitja gyönyörű acélkék szemeit amikkel rám néz. Először még meglepődve, majd egy halvány mosoly kíséretében visszahajtja a fejét és elkezdi körkörösen simogatni a mellkasom.
-Hadnagy...-sóhajtom halkan, majd érzem hogy egy kicsit belém csíp.-Hadnagy ezt most mié-félbe szakít majd hasra feküdt az ideigelenes "fekvőhelyén".
-Ne hívj így...Valamiért a te szádból nem olyan jó ezt hallani...Hívj a nevemen.
-R-rendben Levi...-dadogom, majd érdekes mosolyra húzom a szám.-Mert ha más mondja hogy hadnagy azt élvezed ugye?
Önelégült mosolyra húzza a száját majd válaszol.
-Nem különösebben érdekel hogy ki hogy hív engem. Nem mindenki hív hadnagynak. Az osztályomból például senki nem hív annak. Az egyik harmadéves osztály senpai-nak hív...
-Akkor én is hívjalak Levi senpai-nak?
Játékosan a vállamva bokszol, majd hirtelen komolyra vált.
-Figyelj, Eren-mondja elcsukló hangon.-Lenne egy kérdésem.
Ijedten ránézek majd bólintok hogy folytassa.
-Miért kerültél heteken keresztül?
Könnyek gyűlnek a szemében. Sose láttam a hadnagyot se mosolyogni se sírni. Mindig is azt gondoltam hogy kiszáradtak a könnycsatornái, vagy egyszerűen nem tud. Megvakarom a tarkóm majd belenézek azokba az aggódó szemekbe.
-É-én csak...-nem tudom hogy mondjam el. Nem akarom hogy magára vegye a dolgot. Nem tehet róla. Én voltam a hülye...
Kérdőn néz rám,  majd egy könnycsepp végig gördül az arcán.
-Azt hittem hogy...a múltkorival fájdalmat okoztam neked...amikor kérted hogy csókoljalak...nen tudtam visszafogni magam...és féltem...tartottam attól,hogy nem tudnál többet egy szobában lakni velem. Ezért gondoltam úgy, hogy jobb ha egy darabig nem találkozunk-mondom majd az én szemembe is könnyek gyűlnek.
Levire emelem a tekintetem aki, szomorúan , boldogan egyben dühösen néz rám.
-Idióta...-motyogja.-Nem tudnék rád haragudni...Oké, néha nagyon idióta vagy de akkor se. A múltkori dolog miatt de voltam dühös. Inkább csak azért hogy szó nélkül leléptél. De Eren-mondja majd a kezébe veszi az arcom és összeérinti a homlokunkat.-Fontos vagy nekem.
Egy rohadt nagy kő esik le a szívemről. Annyira boldog vagyok.
-Viszont lenne még egy dolog-mondja lehajtott fejjel amin nagyon meglepődök.-Ki volt az a lány...
Kérdőn nézek rá.
-Milyen lány?-kérdezem megdöbbenten. -Semmilyen lányra nem emlékszem.
-Pedig láttalak tegnap egy lánnyal csókolózni a férfi mosdó közelébe...
-Az tuti nem én voltam. Én egész este a pultnál voltam egy haverommal.
-Akkor csak összekevertelek volna valakivel?-kérdezi zavartan majd a mellkasomba fúrja az arcát.
Mosolyogva ránézek.
-Szerinted képes lennék egy lánnyal csókolózni amikor itt vagy nekem te?
Erre a kérdésemre az arca még vörösebb lesz, majd morog valamit a mellkasomba. Kezembe veszem az arcát majd belenézek gyönyörű szemeibe.
-Hiszen...Szeretlek-mondom én is kicsit elpirulva majd lágyan megcsókolom.
Szeretem ezt a törpét. Nagyon.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉