10. fejezet

5.4K 491 41
                                    

~Levi szemszög~

Visszaérünk a koleszba. Belépésünkkor a portás kicsit furcsán tekint ránk. Fogalmam sincs, hogy mi baja lehet hiszen teljesen normálisan érkezünk meg. Erennel felmegyünk a szobánkba, majd az ajtó melletti tükör előtt megállok és belebújok a tükörbe.
-Mostmár értem-motyogom a tükörbe. A macskafülek még mindig rajtam vannak.
Megvonom a vállam majd ledobom magam az ágyra.
-Hadnagy kérsz...-mondja Eren, de az ágyam mellé lépve félbehagyja a mondatát és végig néz rajtam.
Szemöldök felvonva nézek rá, majd égő vörös fejjel emeli fel a fejét.-Mindegy...
Majd ott hagy. Nem értem a kölyköt. Akárhányszor rám néz mindig elvörösödik. Most éppen pólóban és nadrágban fekszek,  a macskafüles hajpánt a fejemen, a hajam a szemembe lóg.... Semmi extra. Bár ha jobban megnézem Erent, aranyos, ahogy így próbálkozik.
-Hadnagy...-szól majd felemelem a fejem és rá nézek.-Egy pillanat és itt vagyok.
Majd kirohan az ajtón. Visszarakom a fejem a párnára. Lehunyom a szemem és próbálok másra gondolni,de Eren mindig bevillan. Ekkor elkezdd rezegni a telefonja. Megnyomom a lezároló gombot, es látom, hogy Armin írt neki Messengeren. Egy darabig habozok majd kezembe veszem a telefont (amin nincs képernyőzár -.-) és megnyitom az üzenetet.

Armin üzenete: Biztos vagy a hadnagy iranti erzeseidben?

Pislogás nélkül meredek a kijelzőre, ami lassan sötétülni kezdd. Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve visszatérek az üzenetre, bejön a billentyűzet, és válaszolok Eren helyett.

Eren üzenete: Hogy érted ezt Armin?
Pár másodperc múlva jön is a válasz.
Armin üzenete: Eren ne hulyeskedjel mar😐 Vagy ennyire megszeditett a cicafules hadnagy latvanya?😂😏
Eren üzenete: Semmi ilyesmiről nincs szó, egyszerűen nem értelek :D
Random emoji. Visszanézve Eren is rengeteget használ.
Armin üzenete: Nem azt mondtad, hogy szereted a hadnagyot? Marmint UGY!

A szívem gyorsabb ütembe vállt, arcom égő vörös lesz, majd elhajítom a telefont az ágyára.
Arcom a párnámba fúrom, majd elkezem gyorsan rázni.
-Nyugi Levi-próbálom nyugtatni magam kevés sikerrel.-Tuti szivat. Mint mindenki mást.
Megfordítom a fejem és a plafont kezdem vizslatni, mintha hirtelen olyan érdekes lenne. Valahogy ki kéne deríteni, hogy ez igaz-e. De hogy? Nem támadhatom le azzal, hogy 'Eren, szerelmes vagy belém?'. Kicsit nagyon furcsa lenne, illetve totál kínos. De tuti nem rólam van szó. Vagyis hát remélem. Bárkit hívhat hadnagynak, nem? Kínosan felnevetek. Nem hallottam eddig, hogy rajtam kívül mást is hadnagynak hívna. Lehet hogy Mikasara gondol. Igen, ez tuti. Mekkora ész vagyok (😎).
És ekkor jön a legjobb rész. Nyílik az ajtó, és egy kócos hajú, vörös fejű Eren lép be rajta. Amikor tekintetünk találkozil zavartan fordítja másfelé a fejét, míg én továbbá is hűvösen nézem. Ekkor egy HATALMAS őrültség jut eszembe. Jobban átgondolom, majd elégedetten bólintok.
-Egy próbát megér-motyogom az orrom alatt, majd magamhoz hívom Erent.
Szó nélkül leül mellém, majd fürkészni kezdd gyönyörű zöldeskék szemével (miket beszélek?!?!?!).
-Mondd hadnagy-bíztatóan rám mosolyog, majd szóra nyitom a számat.
-Csókolj meg!

Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*Tempat cerita menjadi hidup. Temukan sekarang