Szeretlek Hadnagy (18+) *Befejezett*

33. fejezet

~Levi szemszög~

-Beszélnünk kell!

Arcomon az ijedség tükröződik. Hino köhint egyet majd elkezdi.
-Gondolkodtam Eren álmain. És amíg te oda voltál sikerült visszaemlékeznie a férfi külsejére. Fekete haj, hátul fel van nyír-félbeszakítom.
-Hasztalan Hino. Tudom hogy én vagyok.
Látom arcán a megdöbbentséget.
-Ezt hogy érted? Csak nem...?-kérdezi, majd vigyorogva kezd bámulni.
-M-miaz?-ijedten nézek rá,majd elkezdi a vállamat bökdösni.
-Tudod te azt jól, Ravioli... Te és Eren...
-Igen-sóhajtom majd gondterhelten nézek rá.
-Mesélj el mindent!-csillogó szemekkel vizslat, majd lassan beadom a derekam.
Elkezdem mesélni neki a közös múltunkat. Miután a sztori végéhez érek.
-De cukiiii!!!!-visítja, mire nem kevesen néznek meg minket.
-Hino, állítsd le magad.
-Jól van jól van. De miért nem mondod el neki a dolgot? Tuit megértené.
-Mert nem akarom ezzel letámadni. Szerinted hogy esne neki, hogyha a fejéhez vágnám, hogy: 'Eren, mi együtt voltunk és szeretlek.'
-Oké-mondja, majd elkezd játszani a hajával.-De így jobb lenne nem? Legalább megtudod hogy ő mit gondol erről.
-Lehet hogy igazad van...-mondom, majd szomorúan lehajtom a fejem.-De mivan ha örökre megutál? Nem élném túl...
-Óóóó...-visít egyet.-Nem hiszem el! A fagyos tekintetű, kegyetlen Ravioli tud aranyos is lenni.
Megforgatom a szemem, és egy 'tch' hagyja el a számat.
-Na most lelőtted a pillanatot-unottan mered rám, majd esküre emeli a kezét.-Ígérem, hogy segítek Erennek visszaszerezni az emlékeit.
Hálásan mosolygok rá.
-Köszönöm-mondom.-Tudod, nem is vagy annyira idegesítő.
-Ha Erennek visszajönnek az emlékei yaoiztok előttem?-csillogó szemekkel mered rám.
-Jó visszaszívtam-lesajnálóan a lányra nézek, majd felállok a székről.-Visszamegyek Erenhez.
-Várj meg!-Hino is felpattan a székről és utánam rohan.

~Eren szemszöge~

Csókolózok.... Egy férfival... És ekkor kinyílik az ajtó. Mikasa áll ott. Könnyes szemekkel néz minket. Eltolom magamtól a szerelmemet és utána rohanok. Átrohan egy útkereszteződésen. Utána rohanok én is, de akkor hirtelen minden elsötétül...

És felébredek. Körülnézek a szobában, ahol hirtelen egyedül lettem. Megvonom a vállam majd kezembe veszem az egyik kedvenc mangám és olvasni kezdek. Alig olvasok pár perce, kopognak az ajtón.
-Szabad-mondom, majd becsukom a mangát és visszarakom a szekrénybe.
-Helló, Eren-mondja Ymir doktor nő és leül az ágyam mellé.-Jó híreim vannak.
-Tényleg?-arcomon egy széles mosoly terül el, mire bólint egyet.
-Holnap haza mehetsz.
Szemeim csillogni kezdenek.
-Holnap reggel leveszik a gipszet a kezedről és a lábadról, kiszedik a varratokat, és már mehetsz is.
-Köszönöm-motyogom.
-Amúgy...-kezdi majd kíváncsian nézek a doktor nőre.-Az alacsonyka barátod nagyon aggódik érted.
-Igen, tudom-szomorúan elmosolyodok.-De sajnos, nem emlékszem rá.
-Azt mondta, hogy a vele kapcsolatos múltad álmodod meg. Nem akartam ezt elmondani, de ezzel hátha tudok egy kicsit segíteni.
Ledermedek. A hadnagy.....és......én? Elég érdekes.
-Rendben megpróbálok visszaemlékezni.
-Okés.-feláll és az ajtó felé indul.-De figyelj csak! Ne mondd el neki hogy ezz elmondtam.
Biccentek egyet a fejemmel, majd kilép. Lerakom fejem a párnára és gondolataimba merülök. Olyan hihetetlen ez az egész... Az álmaimban szerelmes vagyok a férfiba. Akkor....ha az a hadnagy.... Akkor én szerelmes lennék belé?

👑Timeskip👑

Másnap reggel álmosan ébredek. De amint eszembe jut, hogy ma végre elhagyhatom ezt a helyet, nagy mosolyra húzom a számat. Ahogy Ymir doktor nő mondta, leszedik a gipszemet. Armin és Mikasa segítenek összepakolni a cuccaimat és visszaindulunk a koleszba.
-A hadnagy?-kérdezem szőke barátomtól.
-Azt mondta hogy ki akarja takarítani a szobátokat.
-Mert hogy a törpe tisztaság mániás-Mikasa unottan néz maga elé.
Hamar odaérünk a koleszhoz, majd belépünk a nagykapun, ahol a portás nagy örömmel fogad.
-Eren! Hát visszatértél?! Nélküled olyan halk volt minden-Hannes-san nevetve néz. Megvakarom a tarkóm és válaszolok.
-Emiatt ne aggódjon, Hannes-san.
Felmegyünk a lépcsőn,egészen a szobámig.
Armin és Mikasa elindulnak a saját szobájukhoz, én pedig lassan nyitok be az ajtón.

Remélem tetszett😊
Ha igen, csillagozzatok😉

Estét^^
Uram isten! Meglett az 1K+ szavazat😍
Köszönöm szépen, hogy ennyien olvassátok a sztorit, és lelkesítetek az írásra. Ti vagytok a legjobbak! Sietek az új résszel, addig is puszii😘❤🐎