Ez a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét.
Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...
Új hét, ismét hétfő, és itt az újabb rész. Remélem tetszeni fog!
Nagyon szép koncertet adtak. És még sehol sem volt a vége. Éppen Zaynt hívták a többiek.
- És most – kezdi Liam – egy régi barátunkat hívjuk föl a színpadra, aki énekelni fog nektek. Remélem maradtak még olyan directionerek akik rajonganak, ZAYNÉRT. – mondta, és válaszul egy nagy kiabálást kapott, majd Zayn fölment a színpadra.
- Sziasztok! – köszönti a rajongókat – bocsi, hogy a mostani időben eltűntem, de régi barátaimmal voltam. – néz a fiúkra – akkor kezdjünk egy kis PILLOWTALKKAL. – mondta mire mindenki fölsikított
Természetesen nem fogytak el a Zayn girl-ök, így nagy tapsot kapott ő is.
- Köszönöm szépen! – mondja
- Mi köszönjük – mondja Niall – na, mi legyen az utolsó, mit énekeljünk nektek? – kérdezi Niall, és válaszul ordították neki az 1. sorból, hogy LIVE WHILE YOUNG.
Ennek ők csak örültek, mert akkor jöhetett a vízi csata (WATER FIGHT).
Aztán vége lett a koncertnek. Liam (mint mindig) elköszönt tőlük, én meg csak akkor tudtam velük beszélni, miután kijöttek a mosdóból. Mert hát koncert közben elég nehéz elmenni a mosdóba, így utána tudnak csak. Szóval miután mindenki mindennel végzett, beültünk a kocsiba és már siettünk is tovább, mert holnap (pénteken) délután 2-kor fellépésük lesz, addig meg jó lenne kialudni magunkat. Így gyorsan továbbindultunk.
- Milyen hosszú az út? – kérdezem kómásan a kómás és vizes szerelmemtől
- 3 óra
- Akkor pihenjünk – mondom, majd a vállára hajtom a fejem és rögtön elalszom
- Szívem! – ébresztget Niall – Megjöttünk! – mondja
- Ilyen gyorsan? – kérdezem csukott szemmel
- Hááát... 3 óra nem olyan rövid idő. Na, gyere, már be van pakolva, és elfoglaltam egy franciaágyas szobát kettőnknek, jó?
- Oké, jövök – mondom, majd nagy nehezen, de beértünk a hotelba.
Ott bementünk a szobánkba, levetkőztünk és beestünk az ágyba. Egy gyors csók, és már aludtunk is. Majd reggel letusolok. - gondolom
Délben a szerelmem ismét ébresztgetett.
- Hercegnő! Gyere, megyünk ebédelni.
- Hány óra? – kérdezem kómásan
- 5 perc múlva dél. Paul az előbb szólt, hogy mindjárt megyünk kajálni.
- Akkor letusolok és mehetünk.
- Jöhetek én is? – kérdezi csillogó szemekkel
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Hááát... gyere – mondom, majd meg is bántam, mert... nem tudtam rendesen letusolni, de mindegy.
Utána lementünk a többiekhez. Mindenki kómás volt. Nem mutattuk, de látszott rajtunk, hogy nem aludtuk ki magunkat rendesen. De azért elmentünk ebédelni egy közeli étterembe.
- Figyeljetek! – kezdi Paul – fél kettőkor indulunk majd az arénába, addig mindenkinek szabad program. Rendben?
- Rendben – mondjuk egyszerre
Aztán meghozták a kaját. Úgy ettünk, mint aki két napja nem evett. Nagyon finom volt a kaja. Miután végeztünk, fizettünk és elmentünk a szállásra. Én egyből a szobába mentem, ahol ledobtam magam és aludni... akartam.
- Engem nem vársz meg? – jön be Niall
- Dehogynem, csak gyere – mondom és kihajtom a takarót, hogy be tudjon mászni.
- Köszi – mondja, majd magához húz – mindent
- Mi mindent?
- Minden mindent. Először is azt, hogy megismerhetlek. Aztán meg mindent, ami veled jött. Mindent.
- Szívesen. Tudod, te ilyen szerencsés vagy. Azon a koncerten bárki mással beszélgethettél volna, mert a koncert előtti napon a szüleim nem is voltak biztosak abban, hogy elmehetek.
- És te szeredet, ezt a szerencsés embert?
- Igen. Mert a kedvenc férfinevem a José – mondom mosolyogva, majd közelebb hajolok hozzá és megcsókolom.
