Csak egy koncert volt... (Befejezett)

11. rész

Reggel, amikor fölkeltem, Niall már nem volt mellettem. „Biztos előbb fölkelt, hogy elkísérjen." – gondolom. A matracokon 3 fiú feküdt (Liam, Louis és Zayn). „Lehet, hogy ketten kísérnek el" – gondolkozom a fürdőben öltözés közben. Majd lemegyek a konyhába kajálni.

- Hát te? – kérdezem Harrytől mosolyogva, mert ott az asztalnál és csak rám várt. :)

- Lejöttem, hogy elkísérjelek.

- És Niall?

- Már hajnalban elment. Nekem szólt, hogy valami nagyon sürgős dolga van, és ma én vigyelek suliba.

- Oké – mondom kicsit szomorúan (szerencsére Harry nem vette észre).

- Mikor érsz ma haza?

- Hát Haroold – kezdem direkt hosszan mondva a nevét, mire elmosolyodik – mivel kedd van és 7 órám lesz, ezért fél 3-kor

- Oké, addigra végzünk

- Mivel? – kíváncsiskodtam

- A gyakorlással

- De Zayn addig mit csinál?

- Meghallatja, hogy hogyan énekelünk.

- Értem

- Na, pakolj össze, induljunk.

- Oké

Aztán elmentünk a suliba. Az osztálytársaim már megszokták, hogy valamelyik fiú mindig elkísér, ezért csak egy sziát köszönnek, és már csinálták is tovább, amit eddig. Én meg elköszöntem Harrytől:

- Akkor, szia!

- Szia, várunk haza. Talán Niall is hazaér addigra.

- Oké, amúgy hova ment?

- Nem tudom, nekem se mondta.

- Hát oké. Akkor, szia! – köszöntem, aztán leültem Reni mellé...

Ééés a napnak vége lett. Annyira reménykedtem, hogy Niall hazaér mire én is...de...nem Viszont a No Control szólt amikor beléptem az ajtón. Valahonnan megtudták, hogy most éppen ez a kedvenc számom.

- Waking up, beside you I'm a loaded gun, I can't contain this anymore,
I'm all yours I've got no control, no controool. – léptem be a szobába – sziasztok! – köszönök és odamegyek Zayn mellé.

- Szia –köszönnek vissza

- Niall?

- Még nem jött meg – válaszol Harry 2 szó között

- Azt tudjátok, hogy most ez a kedvenc dalom?

- Igen – válaszolnak mindannyian

- Azért kezdték el, hogy ha hazaérsz talán még hallod az utolsó sorokat – mondja Zayn.

- Értem... ebédeltetek már? – kérdezem tőle

- Még nem... téged vártunk.

- Akkor gyertek! – mondom a táskámat ledobva.

Nagyon finom volt az ebéd, csak a nevét nem tudom... a nap hátralevő részében énekeltünk (WMYB, DMD, No Control, Act My Age...) Aztán megjöttek anyuék, ezért megvacsiztunk.. Utána megfürödtünk... de Niall még mindig nem ért haza, én meg csak aggódtam.

- Tényleg senki sem tudja, hogy hova ment Niall? – kérdezem sokadszorra

- Nem, senki – válaszol Harry sokadszorra

- De, ne szomorkodj, és ne aggódj. Majd Zayn alszik veled, ha az a baj. – mondja Louis

- Nem, nem az a baj. Nekem az a bajom, hogy mindent meg szoktunk beszélni és ezt nem mondta el nekem, hanem csak úgy elment. Méghozzá hajnalban – mondom indulatosan

- Jó, nyugi. Tudod mit? Fölhívjuk most, oké? – veti föl az ötletet Harry

- Rendben – egyezek bele

És fölhívtuk. De... nem ő vette föl, hanem egy nővér a kórházból.

- Jó estét! Niall Horan most nincs telefonközelben – mondja

- Miért, ha szabad kérdeznem? – kérdezi Harry

Természetesen nem én beszéltem. Én föl-alá járkáltam a szobában. Louis Harry mellett állt. Liam és Zayn meg próbált engem lenyugtatni

- Mert éppen a kórteremben van. – válaszolt a nővér. Mi meg elkerekedett szemmel néztünk Harryre

- Miért van kórteremben? – kérdezi Harry nyugtalanul

- Mert karambolozott és most vizsgálják

- És a hozzátartozókat miért nem értesítették?

- Mert talán 2 perce van bent. Maga a hozzátartozója?

- Igen!

- Akkor... egy pillanat... - mondja, és hallatszik, hogy azzal az orvossal beszél aki Niallt vizsgálta – Akkor bejöhet meglátogatni. Éjszakára még benntartjuk megfigyelésen, de ha reggel nincs baja, hazamehet.

- Rendben – teszi le a telefont Harry

- Akkor menjünk – sietek a szekrényemhez egy nadrágért és egy pulóverért

- Te hogyan mennél? Holnap suli. – mondja Louis – és ő is készülődik, ahogy a többiek is

- Nem baj, én most Niallhez megyek

- Oké – mondja. Szegény... inkább nem vitatkozik velem.