Csak egy koncert volt... (Befejezett)

14. rész

>Ráchel szemszöge<

Reggel negyed 7-kor fölpattant a szemem. Lou még mellettem szuszogott, és a többiek sem ébredtek még föl. Nem akartam csak negyed órát aludni, mert olyan kevés idő után még nehezebb fölkelni. Így óvatosan kimásztam Louis mellől és fölöltöztem, majd lementem a konyhába. Miután ezzel is végeztem, már 7 óra volt, úgyhogy fölmentem fölébreszteni a fiúkat. „Zayn lesz a legnehezebb, ezért őt hagyom a végére." – gondolkodom közben. Fönt megkerestem a tabletem, és bekapcsoltam rajta a Little Things-t.

„Your hand fits in mine, like it's made just for me, but bear this in mind, it was meant to be, and i'm joining up the dots, with the freckles on your cheeks, and it all makes sense to me"

- Ébresztő! – mondom, de senki sem válaszol.

A fejeket sem látom. Lehúzom a takarót Louisról, és csak párnákat látok a helyén. Megyek a többiekhez, de ott is csak párnák voltak. Vajon hol lehetnek?

- Ráchel! Nem akarsz reggelizni? – ordít föl Harry. Erre nem válaszolok, hanem lemegyek.

- Hát ti?

- Lejöttünk reggelizni – válaszol Louis

- De, mikor? – kérdezem döbbenten.

- Amikor főztél, átmentünk Liam szobájába. Aztán amikor mentél ébreszteni, akkor meg lejöttünk. – ismertette Zayn a „haditervüket".

- Értem. Hát akkor együnk. – ültem le én is enni

- Nagyon finom lett – dicséri meg Harry

- Köszönöm

Megettük a reggelit, aztán amíg elmosogattam a fiúk elkészültek.

- Ráchel! Gyere! – szól Harry

- Megyek, egy pillanat – mondom és felszaladok a szobámba.

Gyorsan magamra kapok egy szürke csőnadrágot, fehér pólót, és egy pulcsit. Majd fölkaptam a táskám beledobtam a telefonom meg a pénztárcám, és már mehettünk is. A kórházba gyorsan beértünk, csak a papírokat tartott sokáig intézni. De végül azzal is végeztünk. Ez volt negyed 9-kor.

- És most? – kérdezem a kórházból kifele jövet

- Most? Elmész suliba – válaszol Louis

- De apu, nem maradhatok ma inkább itthon veletek? – kérdezem hülyéskedve

- Hááát... - kezdi

- Persze – fejezi be a mondatát most Harry

- De vicces vagy – néz rá Louis

- Tényleg – mondja Harry

- Kösziiii! – ugrok a nyakába

- Szívesen

- Amúgy a barátod kijött a kórházból – mondja Niall, én meg nevetve megcsókolom

- Tudom – mondom miután szétváltunk – és nagyon örülök neki.

- Te figyelj! – szól Lou Harrynek miután beültünk a kocsiba – mit akarsz kezdeni egy 17 évessel egész nap.

- Még nem tudom. De szerintem te is örültél volna ennyi éves korodban, ha nem kellett volna suliba menned.

- Az igaz... mi lenne ha... – kezdi – csinálnánk valamit közösen

- Ez nagyon jó ötlet – mondom nevetve

- De tényleg mit csináljunk? – kérdezi Niall

- Háát... többnapos kirándulásra nem mehetünk, mert még csak hét közepe van. De... grillezhetnénk délután, estefele.

- Ez jó ötlet. És délelőtt? – kérdezi Niall

- Délelőtt szabadprogram – mondja és leállítja a motort – mindenki azt csinál, amit akar.

- Oké – mondom – ¾ 12-kor találkozunk a konyhában teríteni. MINDENKI! –hangsúlyozom ki az utolsó szót.

- Rendben – mondják a többiek és bemennek a lakásba

- Várj! – húzom vissza Niallt az ajtóból – nem akarsz egy kicsit sétálni, vagy kiülni a kertbe? – kérdezem félve

- De. Sétáljunk. – egyezik bele – Merre?

- Vár? – kérdezek vissza – az olyan romantikus.

- Oké – egyezik bele, és átkarolja a derekam

- Szerintem – kezdem egy kis idő után – te nem is találtál másik lányt – mondom ki

- De – mondja kissé szomorúan – viszont ha még csinálsz bármit is, akkor feléd fog billenni a mérleg és nyersz – állít meg, majd szenvedélyesen megcsókol

- Figyelj – tolom el magamtól – még nem értünk oda. Majd ott oké? kérdezem mosolyogva

- Oké – mondja „letörten"

- De – kezdem – mi lenne az a bármi, amivel nyernék? – kérdezem út közben

- Bármi – mondja mosolyogva, majd ismét meg AKAR csókolni, de én a szája elé teszem a kezem

- Még mindig nem értünk fel. – mondom mosolyogva és sietősre veszem a lépeim

- Értem – mondja.

Így, hogy nem beszélgettünk és gyorsabban mentünk, előbb fölértünk.

- Na, itt vagyunk – mondom és az egyik padhoz húzom, majd megcsókolom...