Csak egy koncert volt... (Befejezett)

52. rész

Itt az új rész! Jó olvasást!

Fél óra múlva megelégeltem azt a némaságot, ami körül vett minket, így a farmerom zsebéből elővettem a telefonom, és elindítottam rajta az első lejátszási listát, aminek BesT volt a neve. A többiek annyira bele voltak merülve a munkába, hogy azt se vették észre, hogy már nem másolok. Így nyugodtan elindíthattam a zenét anélkül, hogy rám szóltak volna. Ezért amikor megszólalt a Just Hold On mindenki hirtelen fölkapta a fejét. Ahogy megláttam a mosolygós arcokat egyből betudtam, hogy senki sem haragszik azért, mert a némaságot eltüntettem. Sőt... még énekeltük is. Főleg Louis.

- If it all goes wrong – énekelte Louis, mire felnézek és a szemébe nézve válaszolok

- Darling, just hold on – nézek a szemébe, és a többiek éneklik tovább, de mi csak nézzük egymást

Ebből a tekintetből vettem észre, hogy mégse volt olyan jó ötlet a zene. Vagy lehet, hogy addig jó volt, hogy nem volt már síri csönd. De EZ A ZENE pont nem kellett. Mert azokat a régi sebeket, amiket eddig Lou olyan buzgón ápolt, azokat én most fölszakítottam. Villámsebességgel nyúltam a telefonomért, hogy a következő szám hamarabb jöjjön, de valaki elkapta a kezem. Méghozzá Lou. Értetlenül néztem a kezemre, majd Lou szemébe.

- Hagyd – mondja szomorú hangsúllyal végig a szemembe nézve – nem azért írtam ezt a dalt, hogy mindenegyes éneklésénél elszomorodjak. Bár ezt nem olyan könnyű elkerülni. Ezzel a következménnyel számolnom kell...

- Annyira sajnálom Lou – vágok a szavába, és fölpattanok a helyemről, megkerülöm az asztalt és megölelem Louist – nem akartam a régi sebeket fölszakítani – mondom a sírás küszöbén

De ahogy meghallom Lou szipogását már én sem bírom sokáig. Vagyis fél percen belül már én is sírtam.

- Miért kellett elmennie? Miért hagyott itt? Mit mondok Freddienek ha a nagymamájáról kérdez? – teszi azokat a kérdéseket, amiket eddig is föl akart tenni, de válaszolni most sem tudtunk normálisan válaszolni rá - Istenem, miért kellett elvinned?

- Egy ilyen angyalt még Isten sem tud sokáig nélkülözni – szólal meg a szerelmem

- De mi sem, én sem tudom nélkülözni – mondja szipogva – ő volt az akinek mindig elmondhattam mindent. Nem untatta. Igazi lelkesedéssel hallgatta a történeteket, amiket meséltem. – mondja, én meg még erősebben ölelem

- Nyugi – mondom, bár még én sem nyugodtam le teljesen

Ekkor nyitódik az ajtó, és egy ismerős hangot hallunk meg.

- Megjöttem – kiállt egyet Harold boldogsággal a hangjában a bejárati ajtóban majd miután belép a konyhába elkomorodik – mi történt itt? – kérdezi

- Just Hold On – válaszol röviden és tömören Liam

- Óóó...

Egyszer csak Lou kibontakozik az ölelésemből, majd rám mosolyog. Ez a mosoly nem az volt amit megszoktunk. Ez a „szomorú vagyok, de próbálok erős maradni" mosolya volt.

- Tudom már, hogy mit fogok kérni tőled a másolásért cserébe – mondja a sírástól egy kicsit rekedtes hangon

- Igen? – kérdezem

- Aha... eléggé ismersz már ahhoz, hogy tudd milyen barátnőt szeretnék. Kérlek, keress nekem egyet. Mert, ha lenne egy barátnőm, akkor lenne egy támaszom, ami ilyen nehéz helyzetben segítene. Megteszed?

- Persze – mondom

- És mi volt a randin? – fordul Lou Haroldhoz

- Á semmi. – pirul el a kérdés hallatán Harold, és óvatosan felém pillant

- Ez most egy fiús beszélgetés akar lenni, amiben nem kéne benne lennem?

- Valami olyasmi – próbál kedves lenni Hazz, mert nem akar megbántani

- Akkor meghallgatom Karina helyzetjelentését – veszem fel a telefonom az asztalról és indulok föl, majd elhaladva a szerelmem mellett súgok valamit a fülébe – majd egyeztetjük a kettőt – mondom olyan halkan, hogy csak ő hallja

- Rendben – mondja, majd egy csók után utamra enged

Szívesen meghallgattam volna Harold oldaláról is a randi történéseit, de majd Niall úgyis elmondja. Legalábbis... remélem. Miután fölértem meg akartam keresni Karina nevét a telefonomban, de nem nagyon kellett, mert már 3 nem fogadott hívásom volt tőle. Így csak rá kellett kattintanom az egyik hívásra. Sokáig nem kellett várnom. Kb. 2 csörgés után fölvette, vagyis alig várta már, hogy visszahívjam.

- Sziiiaaa – veszi fel boldogan a telefont – képzeld mi történt? – teszi fel a költői kérdést

- Na mi, – kérdezek vissza mosolyogva és ledőlök az ágyamra – Mesélj!

- Háát... miután elmentetek, Hazzu elővett egy kendőt és bekötötte a szemem... – mondja de én közbeszólok

- Hazzu? – kérdezem mosolyogva – így hívod?

- Igen – mondja és érzem, hogy elvörösödik

- Elvörösödtél?

- Honnan tudod?

- Onnan hogy óvoda óta ismerlek!

- Ez az átka – mondja nevetve

- Igen. De mond már tovább! – türelmetlenkedem

- Jól van, na. Szóval bekötötte a szemem, majd megfogta a kezem és elvezetett valamerre, ahol levette a szememről a kendőt. Alig bírtam megszólalni amikor megláttam azt a bizonyos...

- Mit? Istenem Karina mond már!

- Oké, oké! Szóval ott volt egy nagyon vagány motor, amin egy fekete és egy piros bukósisak volt.

- Ne máár! Elvitt motorozni? – ámulok és elterülök az ágyon – nekem miért nem ilyen lovagom van? – gondolkodok hangosan, de miután elhagyta a számat ez a mondat már meg is bántam

- Biztos, hogy neked is ilyen lovagod van, csak még ilyet nem csináltatok!

- Aha... de, ne rólam beszéljünk. Mi volt utána? – terelem a témát

- Utána elvitt egy körre, majd beültünk egy cukrászdába beszélgetni. De ez a fele már nem olyan fontos. A motorozás volt irtó klassz. – ámuldozik

- Azt én is kipróbálnám egyszer.

Ekkor nyílt az ajtó és a szerelmem lépett be, és miután becsukta (és be is zárta) az ajtót, megtámaszkodott azon.

- Mennem kell. Majd még beszélünk – próbálom gyorsan lezárni a beszélgetést

- Naaa... hova ilyen sietősen?

- Megérkezett Nialler és elmeséli Harold oldaláról ezt a mai randit. Na szia – mondom és gyorsan bontom a vonalat mielőtt még bármit is mondana :)

MINDENKÉPPEN KOMMENTELJ! KÉÉÉRLEEEK! :) ;) :) ;)