Csak egy koncert volt... (Befejezett)

78. rész

Sziasztok! Elnézést kérek ezért a sok késésért, de elkezdődött a gimi, és kevés időm van ide feljönni, de amikor tudom, HOZNI FOGOM! <3 Jó olvasást! ;)

„De bár ne fordultam volna meg..."

Ugyanis a következő percben egy pisztoly durrant, nekem meg elkezdett fájni a hátam, és éreztem hogy valami folyik a hátamon ami nem víz. Mielőtt összeestem volna, valahogy letettem Gemmát a földre, majd hangos puffanással elestem.

És ekkor minden lassítva történt...Gemma ordított és engem szólongatott... a fiúk hirtelen Lauránál termettek, és megpróbálták lefogni... Niall hozzám rohant, és megpróbált eszméletemnél tartani...

- Niall! A bilincs – ordított Liam, mire Niall engem otthagyva odarohant és Liam kezébe nyomta a bilincset

De nem tudott hozzám visszajönni, mert segíteni kellett Laurát lefogni... majd a rendőröket láttam meg... a lányok jöttek oda hozzám és most ők próbáltak eszméletemnél tartani... közben Cheryl valakivel telefonált... a rendőrök elfogták Laurát... Niall odarohan hozzám... majd minden egyre homályosabb...

- Szeretlek Niall – mondom, és minden elsötétül

~1 héttel később~

Kinyitom a szemem, és egy kórházat látok. Kezemből az infúzió lóg ki. Az ágyam melletti széken Niall alszik hátra vetett fejjel. A gépek csipognak, az orvosok rohangálnak. Miért vagyok itt? Ez az első kérdés ami végigfut az agyamon. Megpróbálok fölülni, de egy hatalmas fájdalom hasít a hátamba.

- Még nem kéne mozognia – jön oda egy orvos

Ekkor ébred föl Niall is.

- Szívem! Hála az égnek. Végre fölébredtél – mondja

- Végre? Miért? Mióta vagyok itt?

- Egy hete – mondja Niall az orvossal együtt

- Mi...miért? – kérdezem

- Mire emlékszik? – kérdezi az orvos, Niall meg mellém jön és megfogja a kezem

Én meg erősen gondolkozom... és eszembe jut. A park, Laura...

- Utoljára a parkban voltam, éppen megkaptam Laurától Gemmát, megfordultam, majd... valami pisztoly durrant, és elkezdett fájni a hátam... aztán elestem, mindenki ott termett... majd elsötétült minden – mondom el azt amire emlékszem

- Igen – mondja Niall – utána kiértek a mentők, és hála Carter doktornak életben maradtál – mondja és hálálkodva az orvosra, tehát Carter doktorra néz

- Majd kómába esett, amiből most ébredt fel – teszi hozzá Carter doktor

- Értem – mondom az össz reakciómat – és mikor mehetek haza? – kérdezem a következőt

- Akár ma is, csak el kell intézni a papírokat, meg egy rutin vizsgálaton át kell esnie

- Rendben – mondom, és Niallra nézek – megcsinálod a papírokat? – kérdezem

- Persze – válaszol

- Én meg hívok egy nővért és elvégezzük a vizsgálatot – mondja Carter doktor és elmegy

- Nagyon aggódtam – mondja Niall és ajkaimra hajol

Csak egy rövid, lágy csókra volt időnk mert Carter doktor vissza is ért egy alacsony, mosolygós nővérrel.

- Mr. Horan! A pultnál várja egy hölgy, nála lehet kitölteni a papírokat – mondja Niallnak, majd mellém lép

És megvizsgálnak...

~Negyed órával később

Miután mindent elintéztünk, a kocsihoz mentünk. Niall ki akarta nyitni előttem az ajtót, de én gyorsabb voltam, és a két kezem közé vettem az arcát. Majd hosszasan megcsókoltam. Nem tartott sokáig, hogy én irányítsak, mert Niall szokásához híven átvette az irányítást. Nyelve vad és gyors táncot járt az enyémmel.

- Ez hiányzott – mondja vigyorogva

- Nekem is – mondom, és most már beülünk a kocsiba

Hazafele csöndben hallgattuk a rádiót. Majd miután leparkoltunk a kocsival, bementünk a házba, ahol síri csönd volt.

- Gemma! – kiáltok boldogan, de semmi választ nem kapok – hol van Gemma? – fordulok hátra Niallhoz, de ő is eltűnt

Csak egy papírcetlit hagyott a padlón...

Remélem tetszett! Ha igen, ha nem, HAGYJ NYOMOT MAGAD UTÁN! ;)