Csak egy koncert volt... (Befejezett)

62. rész

Új hét, új rész! Jó olvasást!

Miután Zaynnel mindent összeraktunk a fürdőben, és megbeszéltünk mindent, visszamentünk a többiekhez. Talán fél órát voltunk Zaynnel a fürdőben, de ennyi idő alatt mindenki végzett a dolgával, és az ágyunkon elterülve telefonozott.

- Már végeztetek is? – kérdezem csodálkozva

- Igen – válaszolnak egyszerre, föl sem nézve a telefonokból

- Akkor mondom a következőt!

- Ne máár! – kezdenek el nyafogni, a mellettem álló Zaynnel együtt

- Nyugi! Semmi az egész. Csak annyi, hogy mindenki megmutatja a saját szobáját nekem, és én átnézem vele még egyszer, nehogy valamit itt hagyjunk. Oké?

- Oké – válaszolnak egyszerre de még mindig nem rá néznek

- Szerinted értették? – fordulok Zaynhez

- Ki tudja – válaszol mosolyogva

- Akkor megyek előbb veled. Rendben?

- Rendben

- Vajon észreveszik, hogy elmegyünk? – mutatok a kockákra

- Mindjárt kiderül – mondja, és megfogja a kezem, majd elkezd az ajtó felé húzni

- Hé hé hé! Hova viszed a barátnőmet? – néz föl a telefonjából Niall, mire elmosolyodva megállok

- Az előbb mondtam el, hogy mit kell csinálni, csak ti nem figyeltetek, így úgy döntöttünk, hogy megcsináljuk mi

- Vagyis? Mit csináltok meg?

- Átnézzük Zayn szobáját. Hátha valamit ott hagyott.

- De miért pont Z szobáját? – kérdezősködik tovább, a többiek meg még mindig a telefonjukat nyomkodják

- Mert a többiek túl elfoglaltak – mutatok a másik két fiúra

- És én? – folytatja a kérdezősködést

- Te is elfoglalt vagy – mutatok a kezében tartott telefonra

- Meg neked csak itt kell átnézned a dolgokat. Mi viszont egy pár szobával arrébb vagyunk. – folyik bele a beszélgetésbe Zayn

- Tehát, te még maradhatsz – mondom, majd odamegyek hozzá, és megcsókolom

Erre bezzeg a másik két fiú is fölfigyelt.

- Naaa! Miről maradtunk le? – kezd el hülyülni Louis

- Semmiről. Csak átbeszéltük, hogy ki jön fagyizni – mondom mosolyogva

- És? Ki? – hiszi el a szavaimat

- Háát... ti biztos nem

- Ne mááár! Miért? – kezdenek el nyafogni

- Mert ha figyeltetek volna, akkor észrevettétek volna, hogy semmi fagyizásról nem esett szó

- Óóó... akkor nem megyünk? – kérdezi szomorúan Louis

- Oda nem, de te eljöhetsz velem... valahova – mondom mosolyogva

- Hova? – csillan föl a szeme

- A saját szobádba

- Oda minek?

- Hogy megnézzem, mit nem pakoltál be. Zayn, mehetek előbb vele? – kérdezem az említettet

- Persze

- Engem már meg sem kérdezel? – szólal meg Niall mellőlem

- Miért kéne? – nézek le rá

- Mert a barátod, vagyis a vőlegényed vagyok, és itt a szemem előtt akarod a randijaidat lebeszélni

- Milyen randikat? – nevetek föl

- Amiket a fiúkkal beszélsz

- Szerinted ezek randik? – kérdezem mosolyogva

- Háát... miért, te minek neveznéd?

- Nem tudom. De nem randinak, mert csak átnézem a szobájukat, mert tudom, hogy biztos hagytak maguk után pár dolgot. – mondom, és egy szenvedélyes csók után, megkerülöm az ágyat, fölhúzom Louist, és elindulunk

Az ajtaja előtt viszont megállít, és maga felé fordít.

- Ne legyél mérges – mondja, de mire mondhatnék bármit is, benyit

Rögtön megértettem, hogy mire gondolt, mert természetesen hagyott maga után elég sok mindent. Pontosítok! Mindent ott hagyott. Biztos úgy gondolta, hogy meggondolom magam, és mégis összepakolok helyette. Hát nagyon nagyot tévedett, mert így csak magának csinált plusz munkát. Mert én biztos, hogy nem csinálom meg helyette. Legalább most megtanulja, hogy hogyan kell önállóan dolgozni. :D

- Ezt most hogy gondoltad? – fordulok felé

- Úgy, hogy én oda lefekszem – mutat az ágyra – te meg összepakolsz. Itt van minden. A ruhákat már kiraktam, meg a bőröndöket is, már csak összekell pakolnod

- Nagyon jó. Csak a szerepeket meg kell cserélni. Egyébként jó.

- De miért nem csinálod meg nekem? – néz rám szomorúan

- Hogy önállóvá válj! – mondom mosolyogva, és elhelyezkedem az ágyon

Akart még mondani valamit, de föladta, és inkább elkezdet pakolni. Én meg elkezdtem sms-ezni Niallal, aki a szomszéd szobában volt. :D

HAGYJ MAGAD UTÁN NYOMOT!