Csak egy koncert volt... (Befejezett)

22. rész

>Ráchel szemszöge<

Aztán megérkeztünk. Még 1 óra volt a fellépésig viszont, addig még mindent el kellett intézni. Mindenki sürgött-forgott. A fiúkat pár másodperc alatt elvitték, én pedig csak álltam ott, egyedül, unalomban. Majd pár másodperccel később megláttam Pault és odafutottam hozzá.

- Paul, van időd?

- Persze, mizu?

- Semmi, minden szuper!

Aztán bementünk egy ajtón, ami a fiúk öltözőjét rejtette.

Harry meglepődésemre, most egy kisgyerekkel kergetőzött, Liamre ruhákat adtak, Louis éppen telefonált valakivel és nagyokat mosolygott. Zayn valamit írt (gondolom, hogy mit fog majd énekelni), a szerelmemet pedig éppen hajlakkozták össze-vissza.

- Készen vagy! – mondta a csaj. Niall lepattant a magasított székről. Elballagott a fotelig és leült. Ennyit arról, hogy észrevesz. A háta mögé osontam és óvatosan a vállára tettem a kezem. Éreztem, ahogy megugrik és mivel a fiúk elröhögték magukat gondolom vicces fejet vágott hozzá. Megkerültem a fotelt és beültem az ölébe. Kezét a derekamra tette és közelebb húzott magához. Száját az enyémhez érintette, de nem csókolt meg. Egy percet sem vártam, ajkaimat az övére nyomtam.

- Türelmetlen a cicus? – röhögte el magát

Úgy 10 perccel kezdés előtt betoppant egy számomra ismeretlen nő. Fején egy fejhallgató, kezében egy mikrofonszerűség, amibe csak hadar és hadar. A fiúk összenéztek és egymásra mosolyogtak.

- Nagy baj van – kezdte a nő, de a fiúk még a mondat hallatán is vigyorogtak – a narrátorunk, aki ugye a koncert elején beszélt volna, lebetegedett. Aki pedig helyettesítené, annak elment a hangja. Pót-pót helyettesítőt keresni már nincs idő. Ráchel légy olyan szíves és helyettesítsd. Nagyon köszi! – nyomott az ölembe egy mikrofont és egy hallókészüléket és már el is tűnt. Még ellenkezni sem volt időm. Nyeltem egy nagyot és Niallre néztem. A mosoly eltűnt az arcáról mikor meglátta az enyémet. Biztos totál sápadt voltam.

- Hercegnő, nem lesz semmi baj! Csak el kell mondanod azt, amit füledbe, mondanak. Egyszerű az egész. Na, mit szólsz hozzá? – mondta, majd közelebb hajolt a fülemhez és elkezdett suttogni – na, légy szíves! Hadd legyek egy kicsit veled egy színpadon – 2 ujjával végigment a combomon – Légy szíves! – hintet pár puszit a nyakamra és egyet a fülem mögé, amitől kirázott a hideg. Oh, basszus, túl jól ismeri a gyenge pontjaimat.

- Rendben, megcsinálom – mondom, majd Niall az állam alá nyúlt, fejem az övé felé fordította és megcsókolt.

Az ajtón visszajött a producer és a kezembe nyomott egy papírt, amin az állt, hogy mit is fognak a fülembe mondani. Átfutottam a sorokat és kezdődhetett a show. Amíg a srácok elfoglalták a helyüket éreztem, hogy a pulzusom egyre jobban megy feljebb. Hirtelen két erős kéz tekeredett a derekamra. Megfordultam és Niall állt velem szemben. Közelebb húzott magához és a fülemhez hajolt.

- Nyugi édes, minden rendben lesz. – fejem a vállára tettem és csak arra tudtam gondolni, hogy ő itt van és megnyugtat.

És elkezdődött.

- Mehetsz Ráchel! – mondták a fülesembe. Bementem a színpad közepére. Egy reflektorral rám világítottak és a rajongók felsikoltottak

- Üdv mindenkinek! – a rajongók megint felsikoltottak – Hallom jól megy a sikítás. Na és az éneklés? – egyszerre ordibálták be, hogy igen – Akkor jó, nézzünk egy próbát! – na, ennél a mondatnál elakadtam. Hogy én énekeljek, ennyi ember előtt? Esküszöm, ha vége a koncertnek leszúrom azt, akinek ez kipattant a fejéből.

- Ráchel énekeld, hogy: You don't understand, you don't understand, what you do to me when you hold his hand, we were meant to be, but a twist of fate, made it so we had to walk away. – mondták a fülesembe

Aki nem tud angolul annak: Te nem érted, Te nem érted, hogy milyen fájdalmat okozol, amikor az ő kezét fogod, régen voltak céljaink, de ez már inkább a múlté, és most hozzá sétálsz.

- Nagyon jó. De mit szólnátok hozzá, ha elkezdenénk a koncertet? – válaszként mindenki felordított – Gondolom, vannak olyanok, akik mellett egy ismeretlen ül. De sosem szoktunk szóba állni idegenekkel, mert ugye ezt tanították a szüleink. Pedig hát most van 4 szerencsés személy, aki mellett egy One Direction tag ül. – mindenki tombolni kezdett és a 4 fiú felállt a helyéről. Gyorsan felszaladtak a színpadra, és mellém álltak.

- Nagy tapsot Ráchelnek! – mondta Niall, aztán folytatta – és mivel itt nem nyírhat ki, most mondom el neki, hogy direkt én terveztem ki azt, hogy ő beszéljen mindenki előtt és vezessen fel minket – tessék?!

- Horan menekülj! – mondtam neki és elkezdtem felé futni. Lerohantunk a színpadról. Nagy nehezen, de sikerült utolérnem. Ráugrottam a hátára, majd megállt, én meg leugrottam róla. Szembeálltunk egymással, és csak néztünk egymás szemébe. Pár perc múlva kaptunk észhez, hogy éppen rajongók várnak, hogy Niall visszamenjen a színpadra. Váltottunk egy gyors csókot és visszaengedtem a többiekhez.

Sziasztok!

Úgy döntöttem, hogy most már hétfőnként rakom ki a részeket!

Xoxo