Csak egy koncert volt... (Befejezett)

20. rész

Este alig bírtam elaludni. Még akkor sem sikerült amikor Niall átkarolt álmában. Aztán amikor ismét fölébredtem, és nem bírtam visszaaludni, kimentem a konyhába inni. A konyhában viszont világos volt. Aztán amikor odaértem megpillantottam Harryt.

- Hát te? – kérdezem miután odaértem

- Kijöttem, mert nem tudtam aludni. És te?

- Én is ezért jöttem ki. De én azért, mert most megyek először ilyenre. És te?

- Én majdnem minden koncert vagy turné előtt nehezen alszom.

- Értem. És mit csinálsz? Teát?

- Aha. Van egy speciális receptem, amit ilyenkor szoktam inni. Megkóstolod?

- Aha...

Nagyon finom teát készített. És miután megittam egyből elkezdtem ásítozni és miután fölmentünk könnyebben vissza tudtam aludni.

És reggel lett. 7-kor megcsörrent Liam telefonja. Mire fölvette vége lett a számnak és újrakezdődött.

- Igen? – kérdezte kómásan, a reggeli rekedtes hangján

- Én vagyok az Paul. Egy óra múlva megyek értetek. Kelljetek! – mondta és letette

- Na de jó – mondja Liam és visszaesik a matracra

- Gyertek, keljünk! – mondom – Ki megy először a fürdőbe?

- Én – pattan föl Harry

- Oké – mondom – utána, hogy nehogy visszaaludjon, Liam. Utána Zayn, Louis és végül megyünk mi.

- Rendben – mondja Harry az ajtóban és bemegy

- Fiúk ébredjetek! – szólok nekik – Szívem! Keljél – söprök el egy kósza tincset a homlokán

- Már ébren vagyok – mondja csukott szemmel

- Akkor nyisd ki a szemed.

- De ha kinyitom, akkor nem fogom tudni becsukni.

- Nem baj! Az a lényeg.

- Hát jó – mondja és kinyitja a szemét – tényleg nem tudom becsukni – mondja folyamatosan engem nézve

- Mondtam

Miután Louis is végzett bement Niall, mert ha én mennék, ő visszaaludna. Aztán én is bementem. Fölvettem, amit tegnap kikészítettem, fölraktam egy ki sminket (spirál, ceruza meg egy halvány szájfény) és már kész is voltam. Aztán amikor kimentem csak Niallt találtam a szobában. Csak... nem éber állapotban.

- Szívem, gyere!

- Jövök – mondja csukott szemmel

- Azt látom – mondom, majd odaosonok és adok neki egy gyors csókot, mire fölmordul

- Csak ennyi? – kérdezi „szomorúan"

- Hááát... aki nem kell föl, az nem kap többet – mondom, mire fölül

- És most? – hajol oda hozzám, de...

- Srácok bejöhetek? – kérdezi Liam kintről

- Persze – mondom

- Köszi, csak azért jöttem, hogy gyertek kajálni, mert fél óra múlva jön Paul – mondja, majd kimegy

- Rendben, már megyünk is – mondom utána, majd fölhúzom Niallt az ágyról és egy gyorsnak szánt csók után lemegyünk.

Gyorsan megreggeliztünk. Aztán mindenki várta Pault. De még volt negyed óra.

- És ha előbb indulnánk? – kérdezem

- Nem rossz ötlet – mondja Liam és fölhívja Pault – Szia Paul, nem tudsz most jönni mert már készen vagyunk. Igen? Oké, várunk. – mondja a telefonba – 10 perc és itt lesz – mondja nekünk.

- Rendben – mondom – Niall! Gyere, mutatni szeretnék neked valamit – mondom, mire nem reagál – fönt!

- Jaaa, oké megyek.

Fölmentünk. Aztán miután becsuktam az ajtót, nem bírtuk tovább és egymásnak estünk. Csak úgy faltuk egymást, aztán fölemelt, én a derekára tekertem a lábam, és átvitt az ágyra. Ott letett, de a csókot még nem hagytuk abba.

- Na? Jót találtam ki? – kérdezem

- Tökéletes – mondja és belepuszil a nyakamba.

Én ezt kihasználva lehúztam róla pólót, és elkezdtem csikizni. Miután Niall fölém kerekedett, ő szedte le rólam a pólót. Így már csak egy szál melltartóban birkóztam. Aztán kifáradva dőltünk el egymás mellett.

- Le kéne menni – mondom a mellkasára dőlve

- Aha – mondja, majd miután fölülök, visszahúz

- Na, mi van?

- Semmi, csak annyit szeretnék mondani, hogy NYERTÉL!

- Köszi – mondom és megcsókolom – de most már tényleg öltözzünk

- Rendben – mondja, én meg elkezdek öltözni.

Pár perc múlva a karját érzem a derekam körül. Majd miután megfordultam, ott állt fölöltözve, indulásra készen.

- Hány kocsival megyünk?

- 2

- Egy 7 és egy 6 személyessel?

- Igen

- És ülünk mi ketten a 7 személyes hátuljában?

- Persze – mondja és megcsókol

- Niall! Gyertek! – kiabál föl Paul

- Megyünk – kiabál Niall vissza – menjünk – mondja nekem és egy gyors csók után le is mentünk

- Jó reggelt! – köszönt Paul

- Jó reggelt! – köszönünk vissza – már be is pakoltatok? – kérdezem

- Igen, rátok vártunk!

- Akkor menjünk – mondja Niall és kimegyünk

Az út nagyon hosszú volt, de úgy, hogy az 5 fiúval kerültem össze, csak úgy elröpült az a 3 óra. Igen, 3 óra volt elérni Bécset. De a fiúk mellett...

Sziasztok!

Először is, nagyon hálás vagyok a kommentetekért! Köszönöm szépen őket! Másodszor, most egy ideig nem lesz rész, ugyanis egy kicsit szeretnék előre írni belőle, mert lassan itt a suli... Remélem, megértitek! Harmadszor pedig kellemes olvasást ehhez a részhez! Remélem tetszeni fog!