Új hét, új hétfő, új rész. Jó olvasást!!!
Miután leszálltunk, elmentünk a hotelba.
- Elmegyünk várost nézni? – kérdezi Niall a szobánkban, miután mindent bepakoltunk
- Aha – mondom csillogó szemekkel
- Akkor nyomás! – mondja, aztán kimegyünk – Paul! Elmehetünk várost nézni?
- Persze – egyezik bele – de vigyázz Ráchelre, nem kéne elveszíteni!
- Vigyázok rá, mint a szemem fényére! – mondja Niall, majd kimegyünk.
Nagyon szép város Oslo, de tényleg. Meg Niall Horan is egy gyönyörű teremtés. Aztán mivel a kettő „szépség" közül a másodikat választottam, az elsőre elég nehéz volt figyelni. Mert Niallnak a városnézés, az abból állt, hogy megnéztük kívülről a parlamentet meg az Operaházat, utána meg beültünk egy kávézóba, és beszélgettünk.
- Holnap hánykor kezdődik a koncert, hányra megyünk? – kérdezem
- Kettőre megyünk. Így délelőtt kipihenhetjük magunkat.
- Értem... és, mekkora a helyszín?
- Ez a legnagyobb koncerthelyszín a világon – mondja
- Wow – mondom álmodozva – de, ugye ne találtál ki semmit erre a koncertre? – kérdezem félve
- Hááát... a múltkor is rögtönöztem, úgyhogy a biztonság kedvéért öltözz, úgy, hogy hátha színpadra állsz – mondja, majd kacsint egyet
- Hát kösz – mondom „durcásan"
- Naaa – kezd el könyörögni – mit csináljak, hogy fölvidulj?
- Tudod te azt – mondom mosolyogva
- Értem. Akkor, FIZETNÉK! – szól a pincérnek
Miután fizettünk, elindultunk a szállásunkhoz. Én viszont még mindig „durciztam".
- Na, – állít meg az ajtó előtt – ha szépen mosolyogva, boldogan bejössz, akkor a szobánkban megkapod a választ – mondja, majd egy gyors csók után benyit
Én meg szépen mosolyogva, na meg boldogan, vártam, hogy végre beérjünk a szobánkba. Bent, – miután becsuktuk az ajtót – egyből egymásnak estünk. Úgy csókolóztunk, mintha évek óta nem találkoztunk volna. Az a csók egyszerre volt durva és lágy. Csók közben, valahogy elértünk az ágyhoz, ahol egy pár percre abba hagytuk. Abban a pár percen levettük magunkról a felesleges ruhát, és bebújtunk az ágyba. Paul azt mondta, hogy 1 óra múlva vacsizunk. Így volt időnk mindenre. De én már csak arra emlékszem, hogy Niall fölém tornyosul, és megcsókol...
- Srácok! Bejöhetek? – kopog egyszer csak Harry
- Csoda, hogy kopog – mondom, még csukott szemmel, de bár ki nem mondtam volna.
- ÉBRESZTŐ!!! – tör be Harry, mire én a fejembe húzom a párnám, és szerintem Niall sem cselekedett máshogy. – Naaa, ébredjetek! – szól ismét Harry
- Ha így ébresztesz ne fogunk fölkelni – mondom a párnámba
- Miért, hogy ébresszelek? – kérdezi Harry
- Dalolva – mondja hirtelen egy hang mellőlem, majd a hang tulajdonosa a fejemre húzza a takarónkat. Alatta pedig megláthattam őt.
- Szia – mondom suttogva, majd megcsókolom
- Remember the day we were giving up
when you told me I didn't give you enough
And all of your friends were saying I'll be leaving you
She's lying in bed with my t-shirt on,
just thinking how I went about it wrong
This isn't the stain of a red wine, I'm bleeding love... – lép be Harry meg a többiek
(Aki nem tud angolul: Emlékezz a napra, amikor feladtuk
Amikor azt mondtad, hogy nem vagyok neked elég jó
És mindegyik barátod azt mondta el foglak hagyni
Az ágyon fekszik a pólómban
Azon gondolkozik, hol rontottam el
Ez nem a vörösbor foltja, vérzek szerelmem...)
- Oh I love you, I love you
I love, I love, I love Rachel (Olivia) – súgja oda nekem Niall a takaró alatt
- Don't let me go, don't let me go, don't let me go – fejezi be Louis (magyarul: Ne engedj el, ne engedj el, ne engedj el)
- Na ébredjünk – súgja oda nekem Niall, és lehúzza a fejünkről a takarót
KAMU SEDANG MEMBACA
Csak egy koncert volt... (Befejezett)
Fiksi PenggemarEz a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét. Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...