Csak egy koncert volt... (Befejezett)

34. rész

Új hét, új rész! Most egy pár hétig nem lesz új rész, hogy utolérjem magam. Kb. 3 hét, vagy több. Nem tudom. De sietek. :) Kérlek kommenteljetek miután elolvastátok! Jó olvasást!

Így szálltunk le. A hazafele út csendesen telt. Aztán hazaértünk. 2 autó volt a garázsfeljárón, így szerencsére mindenki otthon volt.

- Gyertek be ti is! – kérlelem Pault a kocsi mellett

- Nagyon szívesen mennénk Ráchel, de még mi nem értünk haza. Jövő héten találkozunk. Sziasztok – köszön el tőlünk, majd beszáll a kocsiba és elhajtanak.

Nézem az elhaladó autókat, és egy kicsit szomorúan gondolok az elmúlt 4 napra, majd egy erős kar zár ölelésébe.

- Min gondolkozol hercegnő? – kérdezi a szerelmem

- Az elmúlt 4 napon – válaszolok – ti nem szokatok ilyenkor szomorúak lenni? Mármint... vége pár nap őrületnek, és most nyugi lesz. Ezt már megszoktátok?

- Volt amikor szomorúak voltunk egy-egy hosszú turné során, főleg Zayn, de már megszoktuk. Ugye nem vagy szomorú?

- Egy kicsit – vallom be az igazat, mert nem akartam előtte titkolózni

- Ne máár... – mondja, majd a fülemhez hajol, és belesúgja – mivel vidíthatlak föl? – kérdezi

- Tudod te azt – fordulok meg karjai közt

- Biztos?

- Szerintem... – kezdem el, de nem tudtam befejezni, mert Niall az ajkaimra tapadt, majd elmélyítette a csókot... levegőhiány miatt váltunk szét

- De rég vártam már egy ilyen csókra – mondja mosolyogva

- Ilyen? – kérdezem értetlenül

- Aha... hogy senki nem szakítja félbe – mondja, majd egy gyors csók után kiszedi a cuccainkat, megfogja a kezem és bemegyünk.

- És akkor Niall a rajongók tudtára adta, hogy én vagyok a barátnője – mesélek lelkesen anyuéknak

- Wow... – ez volt az össz reakciójuk – elfáradtatok? – kérdezi anyu a lelkes tinédzserből aggódó anyukává válva

- Egy kicsit – válaszolok, majd körbenézek, és észreveszem, hogy a szerelmemen, anyuékon és rajtam kívül senki sincs a konyhában. A szerelmem is a vállamon pihent – hol vannak a többiek? – kérdezem megijedve

- Amíg te itt lelkesen meséltél, ők elmentek aludni. Szerintem Niall is ment volna, csak nem akarta megzavarni a beszélgetést – válaszol apu

- Akkor elmentünk lefeküdni – mondom, majd óvatosan megfordulok, és nyomok egy puszit a szerelmem arcára, amire hunyorogva kinyitja a szemét – gyere menjünk aludni – mondom neki

- Oké – mondja ásítozva, majd fölállunk és fölmegyünk

Amikor fölmentünk az emeletre, 3 szobából hallottunk horkolást. A többieknek volt energiájuk még gyorsan átcuccolni a saját szobájukba és ott aludtak el. Amikor beértünk a szobánkba, Niall egyből eldőlt az ágyon.

- Nem fürdünk le? – kérdezem, megpróbálva a lehetetlent

- Mmm... – beszél a párnába

- Nem értem...

- Mondom, nincs energiám rá – fordul felém, hogy értsem azt amit mond

- És ha együtt fürdünk? – próbálkozom

- Nagyon csábító, de én innen nem tudok fölállni – mondja csukott szemmel, mire szenvedélyesen megcsókolom

- És most? – kérdezem

- Kicsim... – kezdi, majd az órára néz – fél 12. Aludjunk – nyöszörög

- Nem – mondom majd keresztbe fonom a karom, elfordulok és várok. Tudom, hogy az egyik gyengéje, hogy nem szeret engem megbántani.

- Jól van – adja be a derekát, és fölül

- Gyere – állok föl és fölhúzom

Kiveszem a törölközőket a bőröndből és elindulunk fürdeni...

- És a fogmosás? – állok az ajtó előtt eltorlaszolva az utat, hogy a szerelmem még gyorsan mossa meg a fogát. Nem válaszol, csak megfordul, és elkezd fogat mosni...

- Ezt most miért kellett? – kérdezi már az ágyban

- Mert koszosan nem engedtelek volna befeküdni a tiszta ágyamba – mondom az ésszerű választ

- Oké – hagyja rám, majd becsukja a szemét – ugye tudod, hogy másnak nem csináltam volna ezt meg? – kérdezi fáradt mosollyal

- Tudom – mondom, majd fölkönyökölök és adok egy puszit a szájára

- Ezek után csak ennyi?

- Várj... – teszem mutatóujjam az ajkaira, majd lekapcsolom a villanyt, és visszadőlök – Na most – mondom, majd megcsókolom...

Ha tetszett kattintsatok csillagra! ÉS KOMMENTELJETEK!!! ;) <3