- Te maradhatsz még. Nekem még a hajamat is meg kell szárítanom, ami nem pár perc – mondom neki, miután már megtörölköztem, és fölöltöztem
- A hajszárításban nem segíthetek? – kérdezi kihajolva a kádból
- De. Úgy gyorsabb lenne. Neked nem kell megszárítani?
- De majd azt is – mondja, majd kiszáll a kádból, és elkezd törölközni
- Szóval ezért vagy ilyen segítőkész? – kérdezem felé fordulva rúzzsal a kezemben
- Részben – mondja egy szál alsógatyában
- Igen?
- Igen – mondja, majd odajön félmeztelenül és meg akar csókolni, de én elfordulok, majd bedugom a konnektorba a hajszárítót és a kezébe adom
Nem szól egy szót sem, csak a vállamnál fogva megfordít, majd bekapcsolja és elkezdi szárítani a hajam. Akár egy fodrász, olyan jól csinálja.
- Fordulj – mondja, én meg elfordulok jobbra – másik irány – szólal meg megint, így én a másik irányba is elfordultam
- Tudsz hajat fonni? – kérdezem miután végzett, és még nem kezdtem el az övét szárítani
- Igen – válaszol, majd már nem mondott semmit, mert elkezdem szárítani a haját
De nem csináltam sokáig, mert Niall túl magas, így lekapcsoltam a szárítót, és egy sámlit vettem elő, majd ráálltam és úgy folytattam. Körülbelül 5 percet vett igénybe az, hogy az ő haját megszárítsam, az enyém pedig 20 percet. Így amikor megfogtuk a bőröndöket és elindultunk le, 5 óra lett.
- Akkor befonod a hajam? – kérdezem meg tőle, miután visszaraktam a szárítót és a sámlit is
- Persze. Hogy szeretnéd?
- Úgy, ahogy te tudod, és ami kényelmes egy ilyen hosszú utazásra
- Rendben – mondja, majd megfordít és elkezdi
- Hajgumi? – nyújtja előre a kezét pár perc után, mire kezébe adom – Kész! – mondja, majd még egy percig gyönyörködik a munkájában, majd megszólal – nézd meg! – mondja, majd a kezembe ad egy tükröt
A tükröt megfogva fordultam meg, majd olyan magasra nyújtottam, hogy láthassam a befont hajamat. Ami, nagyon jó lett.
Megfordultam és egy rövidnek szánt csókot adok neki. Majd lemegyünk. Ekkor már negyed 6 volt.
- ÉLJEEN! – kezdenek el őrjöngeni a többiek, amikor megláttak minket a lépcsőn – Sikerült 1 óra alatt lejönnötök – „dicsér meg" minket Louis
- Bocsi, de nem vártunk meg a kajával titeket – szólal meg Karina
- Nem baj – nyugtatom meg – negyed óra és mehetünk – mondom, majd megfogom Niall kezét és elindulunk a konyhába
Kint már el volt mosogatva. Csak 2 teríték volt az asztalon. Így azokhoz leültünk, és elkezdtük enni a szendvicseket, amik középen voltak. A többiek számoltak azzal, hogy Niall nem csak 2 szendvicset fog enni, így nem 4 volt középen, hanem legalább 5-6 darab. Így amikor én végeztem 2 szendvicset és tele voltam, Niall akkor ette a harmadik szendvicsét. Amikor meg elraktam a száraz edényeket, akkor kezdhettem a 2 tányért mosogatni, mert akkor végzett.
- Segítesz törölgetni? – kérdezem, amikor beraktam a piszkos edényeket a mosogatóba és éppen kezdeni akartam
- Persze – mondja és kezébe veszi a konyharuhát
Miután végeztünk a mosogatással és pakolással, kimentünk a többiekhez, akik még mindig a tv előtt ültek.
- Letelt a negyed óra – megyünk oda melléjük
- Akkor induljunk – mondja Liam, majd lekapcsolja a tv-t, és elindul öltözni
Mi meg követtük a példáját. Megfogta mindenki a saját csomagját, és elindultunk a kocsik fele. 2 kocsival megyünk, mert útközben fölvesszünk anyuékat mi, Karináék meg az ő anyukáját. De... még így sem tudtunk elindulni, mert amikor bezártam, és mentünk volna beszállni a kocsikba, hirtelen tele lett az udvarunk, és nem bírtunk eljutni a kocsikhoz. Az udvar az osztálytársainkkal volt tele, meg a barátainkkal. Így 10 percig még nem szálltunk be a kocsikba, mert elköszöntünk tőlünk. Amikor mindenki elment, és beszálltunk a kocsikba, ránéztem Karinára. Ő is, hozzám hasonlóan, a sírás küszöbén volt. Így amikor beszálltam Niallal hátra (Liam elöl), és bekötöttem magam, rádőltem a vállára és elbőgtem magam. Apuék munkahelyénél megálltunk, és apu előre, anyu meg hátra, vagyis mellém szállt be. Egyből észrevette, hogy ki van sírva a szemem, így az volt az első kérdése.
- Mi történt? – kérdezi aggódva, mire apu hátrafordul
- Semmi – válaszolok szűkszavúan, még mindig Niall vállán pihentetve a feje
Erre mind a ketten Niallra néznek, aki válaszol nekik.
- Ott voltak a ház előtt az osztálytársaik, meg a barátaik, és elszomorodtak.
- Mi ez a többes szám? – kérdezi anyu
- Karina is ugyanilyen állapotban van – válaszol
Pár perccel később Karináék háza előtt álltunk meg, ahol Karina anyukája szállt be az ő kocsijukba.
Hagyj nyomot magad után! <3
KAMU SEDANG MEMBACA
Csak egy koncert volt... (Befejezett)
Fiksi PenggemarEz a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét. Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...