Ez a történet egy 17 éves lányról szól, akit Ráchelnek hívnak. És CSAK EGY KONCERT VOLT, ahol megtalálta élete szerelmét.
Ha szereted az izgalmas, vicces, romantikus történeteket, akkor mindenképpen olvasd el ezt a "könyvet". Főleg ha Directioner va...
„Reggel", vagyis, fél 12-kor ébredtünk, utána elmentünk ebédelni, majd vissza a szobánkba.
- Utoljára kérdezem! Fölmegyek a színpadra vagy nem? – kérdezem meg századszorra a szerelmemtől most már kicsit indulatosabban
- Mmm... talán – válaszolja ugyanazt. De nekem ennyi nem elég, ezért... cselhez folyamodom.
- Oké – mondom és elfordulok
Majd lassan elkezdem magamról lehámoznia pólóm, aztán a gatyám, és egy szál fehérneműben elmegyek a szekrényhez a „fellépős" ruhámért. Óvatosan hátrapillantok a szerelmemre, aki leesett állal néz engem. Mosolyogva veszem ki a ruhám, amit egészen véletlenül le is ejtek. De már nincs időm fölvenni, mert két erős kar elkap.
- Direkt kínzol? – búgja nekem szexi hangján
- Igen – mondom, majd megfordulok a karja között – de, ezek után elmondod nekem, hogy föllépek-e veletek???
- Háát... nem tudom – mondja, és látszik rajta, hogy önmagával küzd
- Hogy segítsek a válaszadásban – mondom, és ráérősen megcsókolom – most már elmondod? – kérdezem csók után
- Nem – mondja határozottan, majd elenged és elkezd öltözni
- Hát jó – mondom szomorúan, és én is elkezdek öltözni.
Előtte még gyorsanbeszaladtam a fürdőbe, és fölraktam a sminkemet (szemceruza, spirál ésszájfény). Miután kimentem, Niallt márnem találtam a szobában. Gyorsan fölöltöztem.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Utána kimentem. Tv-t néztek. Így óvatosan elosontam a kanapé mögött és leültem a szerelmem és Harry közé.
- Gyönyörű vagy – súgja oda nekem a szerelmem
- Köszi – válaszolok, és egy puszit nyomok az arcára
Miután vége lett a filmnek, ami a Dunkirk volt, már 13:40 volt, ezért megjött Paul. Elmentünk az Arénához. Jól mondta Niall, tényleg nagy. Soha nem láttam még ekkora koncerthelyszínt. Bámulatos. Miután odaértünk, én még a fiúkkal maradtam, meg nem akartam egyedül lenni. Egyedül, mert ma Zayn ismét föllép velük. Így velük maradtam. Gyorsan fölöltöztek, és már készen is álltak arra, hogy színpadra állhassanak. Éppen az ajtó felé indultam, hogy most már elmegyek a helyemre, de valaki elkapta csuklóm. Hátranéztem, és egy mosolygó Liamet találtam magammal szemben.
- Mit szeretnél? – kérdezem mit sem sejtve
- Veled beszélni.
- Miről?
- Gyere! – húz vissza a szobába, ahol már csak mi ketten voltunk.
- Igen? – mondom, miután bementünk
- Igazából semmi, csak el kellett terelnem a figyelmedet. És mivel én olyan kedves vagyok...
- És szerény – szólok közbe
- Igen, kedves és szerény, szólok előre, hogy föl fogsz velünk lépni. De többet nem mondhatok.
- Naaa... – kezdem unszolni
- Nem!
- Akkor én megyek is – húzom az agyát
- Neee!
- Akkor mondd el! – fogom meg a kilincset
- Ööö... – kezdi, de nem tudja elkezdeni, mert valaki kopog az ajtón – Igen?
- Én vagyok az Paul. Liam! Miért nem vagy a helyeden?
- Majd koncert után elmondom.
- Oké. Na gyere!
- Jövünk
- Mi? – kérdez vissza Paul, de miután meglátott engem már értette – mit csináltatok?
- El kellett terelnem Ráchel figyelmét – mondja Paulnak – Viszont már ne menj vissza helyedre. Majd a színpad mögül nézheted. Olyan helyről ahol csak mi látunk, de a rajongók nem. – mondja nekem
- Oké – válaszolok
Úgyhogy Liam elment a helyére, engem meg Paul elkísért arra bizonyos helyre ahol csak a fiúk láthatnak, de a rajongók nem. Mikor odaértem, tekintetemmel gyorsan végignéztem a rajongókon, és a fiúkon. A szerelmemnek küldtem egy puszit a levegőben, majd elkezdődött a koncert.
Ha tetszett szavazzatok! És ne maradjanak el a kommentek sem! ;)
