Csak egy koncert volt... (Befejezett)

55. rész

Itt a 2. ;) Jó olvasást!

Reggel arra ébredtem, hogy valaki az arcomat simogatja. Erre elmosolyodtam és kinyitottam a szemem. Niall kócosan, álmosan mosolygott rám. Odahajoltam hozzá, és megcsókoltam. Annyira nem is volt egyébként fáradt, mert egyből bejutásért könyörgött, amit megkapott és meghívott egy vad gyors táncra. Miután elváltak ajkaink, levegő után kapkodtam. És tágra nyílt szemekkel meredtem rá.

- Jó reggelt! – mondja vigyorogva

- Neked is – mosolyodok el én is – Köszönöm az ébresztőt. Hatásos lett – mondom, majd kiszállok az ágyból

De fölállni már nem tudtam, mert hátulról két erős kéz elkapott és nem eresztett. Egyből meggondoltam magam, és nem álltam föl, hanem hátradőltem a szerelmemre.

- Nem azért keltettél fel, mert suliba kéne mennem? – kérdezem a falat bámulva

- De – válaszol nyugodt hangon

- Akkor? Mit szeretnél még?

- Semmit. Csak szeretethiányom van és ezért ölelgetlek.

- Értem. – mondom és megfordulok, vagyis hason fekszem az ő hasán – attól még el kell mennem iskolába – mondom, és adok egy puszit az arcára – és, ma beszélek Karina anyukájával arról, hogy elengedik-e velünk Londonba

- Nem egyértelmű? – kérdezi vigyorogva

- Nekem sem lenne az. Ahhoz túl idióták vagytok. Az a szerencse, hogy legalább egy értelmes tagja van a bandának, akit mondhatok nekik bíztatás képpen.

- Vagyis én – találgat

- Nem – vágom rá rögtön

- Hanem?

- Liam

- Akkor most az mondod, hogy nem vagyok normális?

- Igen. De én így szeretlek – mondom és most már végleg fölállok és bemegyek a fürdőbe

Ott elvégeztem a reggeli dolgaimat, majd kimentem. Niall már nem volt a szobában, így nyugodtan (és gyorsan) föl tudtam öltözni. Majd a táskámat fölkapva lesiettem. Amikor leértem már mindenki az asztalnál ült és tömte magába a reggelit. Én is leültem a szerelmem mellé és ettem a sajátom.

- Fiúk! Ráchel szerint csak egy értelmes tagja van a bandánknak. – kezdi Niall

- Egy? – kérdeznek vissza hárman

- Igen

- És ki? – kérdezi Louis – csak nem te?

- Képzeld nem. Én is azt hittem, hogy rám gondol, de nem.

- Hanem? – kérdezi Harold

- Rám – találja ki Liam, mire tágra nyílt szemekkel rá nézek

- Honnan gondolod? – kérdezem megdöbbenve

- Háát... Louis túl idióta ahhoz, hogy ezt felételezd róla, Niall és Harold meg perverz állatok.

- Wow – adom tudtára elismerésem

- Így ezt mi nem gondoltuk át – mondja Niall, a másik két fiú meg egyetértően bólogat

- Niall! Elkísérsz ma is? – kérdezem miután elmostam a tányérokat

- Persze.

- Akkor menjünk! – mondom és a táskámat fölvéve elindulok kifele – Sziasztok! – köszönök el a többiektől, akik már a tv előtt ültek

- Szia!

- Kocsival vagy gyalog? – kérdezem a szerelmemtől miután kiértünk az ajtón

- Kocsival

- Miért?

- Mert 10 perced van becsöngetésig – válaszol, mire az órámra nézek ami tényleg azt mutatja hogy 10 percem van

Beszálltunk a kocsiba, és éppen el akartunk indulni, amikor kinyílt a hátsó ajtó és Harold meg Karina gyorsan beszálltak.

- Csak nem megnéztétek az órát? – kérdezem mosolyogva, miközben Niall már száguld a suli fele

- De – mondja Karina

Niall megáll a suli előtt, mi meg egy-egy csókot adunk kísérőinknek és gyorsan kiszállunk és rohanunk az óránkra.