Csak egy koncert volt... (Befejezett)

68.rész

Itt van a pótlás! Remélem nem baj, hogy ma 3 rész kaptatok! ;)

- A Londonba induló repülő utasait kérjük, kezdjék meg a felszállást! – szólal meg monoton hangon egy női hang

Így elkezdtünk búcsúzkodni. Én megöleltem anyut meg aput, és Karina anyukáját is. A fiúk a két anyukát megölelték, apuval meg kezet fogtak. Karina meg ugyanazt csinálta, amit én.

- Sziasztok! –integetünk nekik, majd eltűnünk a szemük elől

Az ülésrend a következő lett: Liam, Zayn és Louis együtt leghátul, Karina Harolddal előttük, én meg Niallal előttük.

- Indulunk megint úgy, mint a múltkor? – kérdezem a szerelmemtől

- Szeretnél? – néz rám

- Igen

- Ez mit jelent? – hajol előre Karina

Ő még nem repült, így egy kicsit fél, ezért elmondtam neki a mi taktikánkat.

- Amikor megkezdődik a felszállás, akkor engem Niall meg szokott csókolni, hogy ne keljen arra figyelnem, hogy hogyan szálunk föl, így amikor kinyitom a szemem, már fönt vagyunk a magasba, így nem kell akkor már pánikolnom.

- Ez tök jó – fordul vissza Karina Haroldhoz

- Alkalmazzuk? – kérdezi Harold

- Aham – mondja Karina – de akár már most is kezdhetjük – mondja mosolyogva, mire inkább visszafordultam és ránéztem Niallra, aki epekedve nézett engem

- Mi a baj?

- Ó, semmi. Csak, elbambultam – magyarázkodik

- Aha, persze. – mondom nevetve – Csak nem féltékeny vagy?

- NEEEM – szólal meg egy kicsit hangosabban, mire mindenki felénk fordul, Haroldék meg szétrebbennek

De amikor mindenki észrevették, hogy nincs semmi baj, visszafordultak és csinálták azt, amit eddig.

- Kezdjük mi is előbb? – kérdezem vigyorogva

- Kezdjük – mondja, és rátapad ajkaimra

- Megkezdődik a feszállás – mondja monoton hangon egy női hang

- Hajrá! – válok el ajkaitól egy szó erejéig

Erre még gyorsabban és még szenvedélyesebben csókol. Úgy, hogy beleszédültem, és a pillangók föléledtek a hasamban. Utoljára a kapcsolatunk elején éreztem ilyet. Bámulatos, hogy még ennyi idő után is élnek pillangók a hasamban. Na meg az, hogy Niall ilyen. Imádom minden egyes percét a vele töltött időnek, és ez most még több lesz. Bár, eddig se volt kevés. Igazából, most leszünk teljesen önállóak, mert eddig ki voltunk szolgálva, még ha ezt észre se vettük. Pedig, anyuék végig ott voltak a háttérben.

Miután elváltak ajkaink megpróbáltam elnyomni egy ásítást, de nem sikerült.

- Fáradt vagy? – kérdezi egyből Niall, amire nem volt érdemes tagadni

- Igen – mondom az igazat

- Akkor aludj – mondja és megnézi a telefonján az időt – Most van negyed 7 és kb. fél 9-kor szállunk le

- Rendben – mondom, és kiveszem a táskámból a telefonomat és a fülhallgatómat, majd elindítottam egy lejátszási listát

- Én is hallgathatom? – kérdezi Niall

- Persze – mondom, és odaadom a kezébe az egyik felét, majd a vállára hajtom a fejem, és becsukom a szemem. Könnyen elaludtam, köszönhetően Niall különleges hangjának, ami a fülemben szólt.

- 5 perc múlva megkezdjük a leszállást! – riadok föl egy monoton női hangra, majd fél perc után eszembe jut, hogy repülök

- Megijedtél? – kérdezi aggódva Niall

- Csak egy kicsit – mondom mosolyogva – ne aggódj már ennyire – puszilom meg az orrát

- Oké – mondja, és közelebb hajol hozzám

- Mit szeretnél? – kérdezem mosolyogva, de választ már nem kaptam, mert Niall egyből lecsapott ajkaimra.

- Csak 2 órát nem beszélhettél velem. – mondom mosolyogva

- Kész kínszenvedés volt – mondja tettetett szomorúsággal

- Ó te szegény – sajnálom meg, és megsimogatom a haját

- Ugye? – hajol előre Harold

- Téged meg ki kérdezett? – fordulok hátra

- Niall 10 perce

- Igen?

- Aham

- És mit kérdezett?

- Azt nem mondhatom el – mondja vigyorogva

- Mert?

- Mert megtiltotta – vigyorog továbbra is

- LOUIIIS! – ordít föl Zayn, mire abbahagyjuk a beszélgetést és feléjük fordulunk úgy, ahogy a többi utas is

Rögtön megértettük a kiabálás okát, amikor Zayn tejszínhabos fejjel nézett ránk. Eddig csak Louis nevetett, de miután megláttuk Zayn fejét, mi is elkezdtünk nevetni.

Így szálltunk le Londonban.

HAGYJ MAGAD UTÁN NYOMOT! <3