Eredendő bűn

Magic

Lefekvéshez készülődtem a szomszéd szobában. Tele volt a fejem hatásokkal és mindenféle átkozott képpel a pokolról. Belül rettegtem, hogy anyámnak valami baja esett. Érdekes, hogy sosem láttam, mégis féltettem. Belebújtam a szétnyűtt Metallica pólómba és egy bugyiba, aztán lefeküdtem az ágyba. Elővettem a szokásos, ronggyá olvasott Harry Potter köteteim egyikét. Az este további részében elmerültem a történetben, kikapcsoltam az agyam. Bele-bele kortyoltam az éjjeliszekrényen heverő sörösüvegbe. Titokban elszívtam egy szál cigit. Igazából a kocadohányos kategóriába sem soroltam volna magam, de Sirius Black halála kit nem venne rá hasonló bűnökre? Kicsit talán el is pityeredtem, így ki tudja hányadik olvasásra is. Egy utolsó sör után a lefekvés mellett döntöttem. Már félálomba zuhantam és számoltam az alfa állapotú birkákat, mikor kopogtattak. Nehezen, de kivonszoltam magam az ajtóhoz és kukucskálás nélkül tártam ki. Ami rögtön szemet szúrt, hogy az ott álló illető teljesen el van ázva, dőlt belőle a pia szag. Nem igazán állt a lábán, de a szemei csillogtak, a szája pedig gyermeki mosolyra húzódott.

- Szia. - lépett be mellettem és leült az ágy szélére. Az inge belső zsebéből elővarázsolt egy ezüst színű flaskát és meghúzta.

- Mit akarsz Dean?  - sóhajtottam fel, majd becsuktam az ajtót. 

- Nem látogathatlak meg csak úgy? - pislogott ártatlanul. Egy szemforgatással válaszoltam. - Unatkoztam. Sammy rég alszik. - vonta meg a vállát. 

- Castiel? - érdeklődtem tovább. 

- Nem sokra utánad lelépett. - ivott még egyet. - Mit csinálsz? - nézett körbe, nem mintha az ő szobájuk nem ennek a mása lett volna...

- Éppen aludni készültem. - a perverz vigyorából, semmi jóra nem számítottam. 

- Ilyen szexi öltözetben? - mért végig, én viszont elképedve próbáltam nem elpirulni a fejem búbjáig. Inkább leültem mellé és a derekamig húztam a takarót. 

- Szeretnék lefeküdni, ha nem bánod. - jegyeztem meg, erre bevágódott mellém és ledobta a pólóját. A szívem kihagyott egy ütemet, de mit sem törődve vele behunytam a szemem és lekapcsoltam a villanyt. Magamban mantrázva nyugtattam a sejtjeimet, hogy ne ugorjak rám a mellettem fekvőre.

- Megmentettél. - suttogta a sötétbe komoly hangon. - Öltél értem. Miért?

Nem számítottam a kérdésre, így pici szünet után válaszoltam. 

- Gőzöm sincs. Megláttalak és képszakadás. 

- Velem is ez volt az első alkalommal. - motyogta, mintha magában beszélt volna. - Lefagytam, amikor észrevettelek a bögréddel a kezedben. 

- Dean, én... - hebegtem, habogtam. Nem tudtam mit jelentsen ez az egész. 

- Shh... aludjunk. - húzott a mellkasára. Nem volt túl sok kedvem vitatkozni vele. Ez a ritka pillanatok egyike volt, mikor nem akartuk megölni a másikat. Nem mellesleg meleg is volt és megnyugtató. Aznap éjjel nem gyötörtek rémálmok. 

Hajnalban az első napsugárra nyitogatni kezdtem a szemem. Mosoly kúszott az arcomra, a mellettem fekvő látványától. Csendesen szuszogott, a hihetetlen hosszú szempillái meg-megrebegtek, a szája picit elnyílva, az egész teste hozzám simulva. Álmomban sem kívánhattam volna szebb látványt. Az eszemmel tudtam, hogy ez nem fog sokáig tartani, de igyekeztem kiélvezni a képet. Nem bírtam ki, hogy ne simítsak végig a tökéletes orra, szeplőkkel kirakott vonalán. Morgott egyet.

- Jó reggelt másnaposság. - súgtam oda neki, mire átfogta a derekam és maga alá perdített. Meglepődöttségemben megmukkanni sem voltam képes. Mire szóra nyitottam volna a szám, rátapadt az övével. Úgy csókolt, mintha eljött volna az Apokalipszis. Mikor elváltunk, egyetlen mondatot tudtam kinyögni.