Eredendő bűn

A Pokol tornácán

Kővé dermedve vártam, míg Cody leért a lépcsőn. Pontosan előttem állt meg pár centivel. Az illata még mindig vonzott, de éreztem benne a rothadást és a mérhetetlen gonoszságot. Deannek igaza volt vele kapcsolatban. Nagyon rossz ember ismerő vagyok.

- Időben bebiztosítottam magam. - mosolyodott el őrült módjára. 

- Nem segítek, bármi is a kicseszett terved. - jött vissza a hangom, makacsabban, mint azt remélni tudtam. 

- Ki beszélt itt kérésről? Üzletet ajánlok. Életben hagyom a barátaidat, láthatod anyádat, ha jól viselkedsz talán még szabadon is engedem, fene a jó szívemet. Cserébe annyit kérek, hogy szépen besétálsz velem oda. - bökött az oltár melletti kis ajtóra. 

- Mire kellenék neked pont én? - fontam karba a két kezem. Egyszerűen képtelen voltam látni benne a Pokol egyik hadvezérét, mikor nem is olyan régen Metallicára vedeltük együtt a whiskyt. 

- A terv része vagy. Örülnöd kellene, hogy ilyen fontos események részese lehetsz, hisz megszületned sem lett volna szabad. - erre csak megforgattam a szemem. - Én voltam a bukott angyalok hadvezére, Isten nekem szánta ezt a feladatot, de Haniel *(Isten dicsősége, Isten kegyelme. Abban segít, hogy mindent a maga teljességében éljünk meg.) átvert. Az a rohadt szárnyas ribanc. Azt mondta elszökünk, nem így lett. Ő "Isten dicsősége", nem hagyhatja ott az apját egy koszos démonért. Elárult. Elárulta a szerelmünket, így Sariel *(Ő felel azért, hogy a bűnös, vagy rosszul viselkedő angyalok vagy démonok megkapják méltó büntetésüket.) lapátra tett. Onnantól kezdve megtiltották, kőbe vésték, hogy angyalnak és démonnak nem lehet kapcsolata egymással. Senki nem mert ellenszegülni... a szüleiden kívül. Apád volt olyan bolond, hogy azt hitte titokban maradhat, de anyádnak volt esze.  Charyla tudta, hogy nincs menekvés. Ismerte a történetemet, mint mindenki. Segítséget kért tőlem, amit én jó szívvel meg is adtam. Miért ne tettem volna? A te születésed volt az én új életem kezdete. Te vagy a kulcs, ami megtöri a rohadt átkot és onnantól kezdve ismét szabad leszek. 

- Mit tettél az anyámmal? - nem sokon múlt, hogy ne ugorjak rá a hátam mögött markolászott démonölő késsel. 

- Én? Kedvesem, ugyan már! - nevetett fel hangosan. - Természetesen semmit. Felajánlotta magát, érted cserébe. Te éltél, míg ő a tömlöcben szórakoztatott. - csapta össze a két tenyerét. Visszhangzott az egész templom, ahogy az éles zaj visszaverődött a falakról. - Ennek már vége. Ő elmehet, te kiváltod. Én szabad leszek, a barátaidat pedig életben hagyom. Talán... - morfondírozott el. - Azt a "pasidnak" nevezett minden lében kanál, idegesítő ficsúrt kicsinálom. Ő nem szimpatikus. Indulhatunk? - villantott rám egy vigyort. 

A szemem a két ajtó között cikázott. Túl sok lehetőségem nem volt. Vagy megpróbálok elszaladni ahonnan jöttem, a bejárat irányába, de azt nem valószínű, hogy túlélem, esetleg mehetek Mala-tudja a tököm micsoda -Cody  társaságában a Pokolba, ahol viszont biztos a halálom. Döntenem kellett. A mérleg pedig a Prédikátor irányába húzott, hiszen nem kockáztathattam a kinn lévők életét. Elég volt apámat kitépett szívvel látni, csak azért mert szeretett. Nem akartam, hogy Dean vagy Sam is így végezze. 

- Mehetünk. - fújtam nagyot és elindultam, de Jesse megállított.

- Előbb a fegyvereket. - tartotta a markát. - A Kút egy szent hely. Ne sértsd meg. 

Idegesen dobáltam le magamról minden tőrt és pisztolyt. Pár dobócsillag is előkerült és két karó. 

- A szentelt vizet is légyszíves. - motyogta, én egy mozdulattal benyúltam a melltartómba és a kezébe adtam a flaskát, aminek a tartalmát kérte.