Eredendő bűn

Failed

Az ideiglenes szobámban ücsörögtem és vártam az estét. Azaz a kivégzésemet. Még sem izgatott úgy, mint kellett volna. Nem féltem, csak ideges voltam és azon járt az agyam, hogyan tudnám megmenteni anyámat. Látva a törékeny nőt, ahogy vasra verve zokogott... szét akart szakadni a szívem. Tudtam, hogy egy démon, de nem érdekelt ebben a pillanatban. Ő az anyám és mikor a szemébe néztem, áradt belőle a feltétlen szeretet.

Persze a másik dolog, amiért még nem szándékoztam volna meghalni, hogy még egyszer láthassam a zöldszeműt. Még egyszer utoljára el akartam veszni abban a világban, amit ő sugallt felém. Hazudni akartam még pár percig, hogy az enyém lehet. Hallani, ahogy dörmögős hangjával és valami nagyon rossz poénnal zavarba hoz. Látni az önelégült mosolyát, ahogy az autójában ülve, bekapcsolva a rádiót, fülig érő szájjal bömbölteti a Metallicát és ha őszinte akarok lenni még Sam ehhez fűzött rosszallásait is hallani szeretném. Nem fogom.

- Itt az idő. - nyitott be Neemah. Megkedveltem a lányt, ezért sajnáltam, hogy csak ennyi időt tölthettünk együtt. Bólintással jeleztem, hogy felfogtam. Egy hófehér lepedőszerű ruhát tekert körbe a testemen, cipőt most sem kaptam. A hajam viszont leengedte és a legnagyobb meglepettségemre megölelt.

- Hiányozni fog Úrnő. Maga kedves, de erős, mint az édesanyja. - Lehunytam a szemem.

- Mit fog velem tenni? - kérdeztem halkan, de csak megrázta a fejét.

- Nem mondhatok semmit. Már utaltam rá ezelőtt, de nem ejthetem ki konkrétan a számon. - ismételten biccentettem és a mutatott irányba indultunk.

A labirintus közepén lévő hatalmas terem, jelenleg nem hasonlított semmilyen pokolban tapasztalt dologhoz. Inkább valami elit fogadásnak tűnt. Volt ott minden, svédasztal, pezsgő, különféle édességek és vendégek. Rengeteg vendég.

- Mi ez az egész? - súgtam Neemah-nak, de akkor Cody lépdelt elém öltönyben. Mondjuk ennek az oldalára is láncokat akasztott és a karján, nyakán virítottak a tetoválások. Jól állt neki. ATYAÉG Lea! Miken jár az agyad? - dorgáltam meg magam fejben. Hiszen ez a rohadék éppen megölni készül, te pedig azt vizslattad, hogy hol futnak a tetkói. Gratulálok, ügyes vagy...

- Leácska! - terült szét egy elvetemült mosoly az arcán.

- Anna. - mordultam rá, azonnal eltűnt a varázs.

- Örülök, hogy elfogadtad a meghívásunkat, hiszen ez az egész party neked lett csinálva, a tiszteletedre. Mindenki tudja mit fogsz feláldozni, azért, hogy Urad, Malacoda szabad lehessen. Önzetlen tett.

- Te ilyenkor hallod magad? - nevettem fel őszintén. Ennél nagyobb sületlenséget életemben nem hallottam. - Fogadjunk, hogy valami drogot használsz.

- Felvágták a nyelved. Nem fogsz így beszélni velem, miután beléd vágtam a farkam. - villantak a szemei vészjóslóan.

Ahogy befejezte a mondatot, szédülni kezdtem. Elkapott a hányinger. Ez lehetetlen... Nem fogok meghalni. Csak a lelkemet szeretné megnyomorítani, egy életre. Szóval ezért küldte Neemah-t a nyakamra, ő az ártatlanság démona, ezért kérdezgette, hogy volt e már valakim. Fel akarta mérni a helyzetet. De várjunk csak... nem mondtam el neki az igazat.

- Hazudtam Neemah-nak. - nyeltem nagyot. - Érintkeztem már férfival ezelőtt. - vártam a reakciót és olyan dolgot tettem, amit talán soha; imádkoztam.

- Neemah-nak nem lehet hazudni. Az ártatlanság nem a fizikai kontaktusból ered, hanem lelki eredetű. Igaz szerelemnek kellett volna lennie, de gondolom a szerencsétlen flótás szörnyethalt a közepén.

- Veled sem lesz igaz szerelem. - húztam résnyire a szemeim.

- A te nevedben beszélj, a mi kapcsolatunk különleges. - nevetett fel. - Nem számítanak érzelmek. Szépen szétteszed a fehér combjaidat és már nyílik is a kapu. - egy puszit nyomott a homlokomra és ellibbent mellőlem.