Eredendő bűn

Bűn

  Gyors rendrakás után próbáltam összeszedni, a már megszerzett adatokat, de sajnálatos módon nem sok minden állt rendelkezésemre. A pontos megbeszélt időben érkeztek a srácok, Jo-val az oldalukon.
 - Gondolom felvigyázni jöttél. - Súgtam oda neki, mire elhúzta a száját. Jelezni akarta, hogy dehogyis, de nem hittem neki. Látta, amit látott, és ha ez a két ember ennyire fontos számára, minimálisra próbálja csökkenteni a veszély lehetőségét. Ránézésre megállapítottam, hogy tényleg szerelmes.

 Megvontam a vállam és eléjük toltam a papírhalmot. Sam rögtön rácsapott, míg Dean, fel-le sétálgatott és méregette a szobámat. Egy pillanatra megállt és elmosolyodott a lemezeket látva. Értem, szóval ő is a rock n roll oltárán áldoz. Plusz pont idegen.
 - Ezt nem értem. - Szólalt meg végre Sam. - Így nem lehet eltűnni, hacsak nem halsz meg, de annak is nyoma kell legyen valahol.
 - Majd szólunk Cas-nek, ő segít. - Mordult fel Dean, de továbbra is mászkált, most éppen a DVD gyűjteményt vette szemügyre. Ash-nek hála végre lehettek saját dolgaim. Minden kedvencemet beszerezte. Jo szerint picit oda volt értem, de nekem ez nem jött le.
 - Ki az a Cas? - Érdeklődtem, mire a fiúk összenéztek.
 - Egy jó barát. - Tudta le Sam a témát. - Ezeket elvihetem még böngészni? Úgyis itt maradunk még pár napig. - Bólintottam, ő összepakolt és már ott sem volt.
 - Szólunk Castielnek, és utána beugrunk érted. - Dean is távozott.
Jo ott állt a szoba közepén és engem figyelt.
 - Mi van? - kezdett idegesíteni.
 - Ne menj a közelükbe. Ha bajuk esik, saját kézzel döfök egy karót a szívedbe.
 - Nem az én hibám volt. - Utaltam vissza a múltkor történtekre. Ezzel próbáltam saját magam is nyugtatni, több-kevesebb sikerrel.
- Persze. - Horkant fel.
 Nem foglalkoztam vele. Inkább kisétáltam a bárba, felmarkoltam egy üveg whiskyt és kivonultam a nyugodt kis lőterembe. Nem sokra rá, Sam érkezett, hogy felvilágosítson a fejleményekről. Szó nélkül követtem.
 A szobában ott állt egy igen érdekes alak. Hosszú ballonkabátban, komoly, kifürkészhetetlen tekintettel.
 - Szia, Anna vagyok. - Nyújtottam neki a kezem, de ő csak bámult, majd hátrált egy lépést.
 - Mi vagy te?

 - Mi az, hogy MI vagyok? Az előbb mutatkoztam be. A nevem Leanna Still, de mindenkinek Anna. - Itt jelentőségteljesen Dean-re néztem, mire elkapta a tekintetét.

 - Sam, Dean. Ő itt... Utána kell néznem valaminek.

 - De segítesz megtalálni az anyámat? - Vágtam a szavába, mire aprót bólintott.

 - Nem sokára visszatérek. - Ezzel eltűnt. Nem, nem egyszerűen kisétált az ajtón, hanem eltűnt.

 - Mi a fészkes fene volt ez? - Pattantam fel, az eddig ülőalkalmatosságként szolgáló, ágy széléről. - Ez az ember... HUSS!

 - Mondtam, hogy ne csinálja! - Emelte fel védekezőn Dean a karjait, ugyanis Sam pillantásával ölni lehetett volna.

 - Ő Castiel. Egy angyal. - Foglalta körbe Sam. Legalábbis azt hihette, ugyanis elég mókásan hangzott. Muszáj volt felnevetnem.

 - Angyal? Na, jó. Kezdjük elölről. Hogy tűnt el a barátotok? - Vigyorogtam rá, mintha egy óvodáshoz beszélnék.

 - Úgy, hogy Ő egy angyal. - Morogta Dean is. Ránéztem, vártam a csattanót, de nem jött.

 - Csak szívattok... - Éreztem, hogy vissza kell ülnöm.

 Végül is, min lepődök meg? Ha mindenféle szörny létezhet, egy szárnyas, pucéran, ballonkabátban röpködő lény, miért is ne?

 - Ühüm... Szerintem megyek, és iszom egyet. - Szorongattam tovább az üveget és inkább kivonultam a sötét udvarra. Az első sima terepen leültem és vedelni kezdtem. Ez nekem most picit sok volt. Angyalok. Ilyen marhaságot! Biztos vagyok benne, hogy kamu az egész és egy démonnal barátkoznak, ha így van valójában, őket sem fogom kímélni. Halott emberek a számomra.