Eredendő bűn

Kill'Em All

Lea:

Hiába könyörögtem, toporzékoltam, nem engedett. Menni akart, nekem pedig végig kellett néznem, ahogy legnagyobb valószínűséggel a halálába rohan. Még egyszer, utoljára megcsókolt, aztán kilépett az ajtón. Remegő kézzel kapaszkodtam Charlieba, aki együtt érzően segített bemenni a szobámba. Mindenfélével megpróbálta elterelni a figyelmem, engem mégis az érdekelt, hogy talán már nem él. Az nem lehet!

- Beszélhetnénk? - Dugta be fejét anyám az ajtón. - Négyszemközt. - Intézte Charlienak a kérést, aki menten távozott.

- Hogy menekültél meg? - Figyeltem, ahogy leül az ágyam szélére.

- Crowley mentett meg. Kihozott onnan, mielőtt... tudod. - Nyelte vissza a könnyeit.

- Miért vigyáz rád a Pokol fejese? - Lehet érzéketlennek tűntem, de rengeteg dolgot akartam megtudni, abban a pillanatban pedig a gondolataimat is elterelte.

- Azért drágám, mert Crowley a bátyám. - Mondta egyszerűen, apró mosoly kíséretében. Az állam nem kifejezés, hogy a padlón landolt és nem igazán tudtam összekaparni sehogyan.

- Ez azt jelenti, hogy Crowley... a mindig fess, mindig nagyképű, maga a Pokol királya... a nagybátyám? - Kérdeztem kiszáradt torokkal.

- Ha úgy nézzük, akkor igen.

- Menő. - Dőltem hátra a párnának. - Akkor hercegnő szerű vagyok? - Vonogattam a szemöldököm, mire anyám felszabadult nevetéssel megsimogatta a térdem.

- Mondhatjuk. De azért jöttem, hogy beszélgessünk kicsit. Nem szeretném, ha úgy éreznéd, hogy rögtön az anyád akarok lenni. Alig ismerlek. Viszont tudom, hogy mikor életed szerelme kockára teszi az életét, kell valaki, akivel megoszthatod az érzéseidet.

- Dean nem életem szerelme. Az első szerelmem, de lesz még más is. Ugye? - Bizonytalanul néztem anyám kék szemeibe, mire lemondóan megcsóválta a fejét.

- Sajnos nem. Ez a succubusok különlegessége. Bárkit elcsábíthatnak, akárkiből táplálkozhatnak, de szerelme csak egy van. Nekem az apád volt és az is marad. Neked pedig ez a forrófejű vadász.

- Hurrá, nem tudtam mi hiányzik még. - Temettem tenyerembe az arcom.

- Ne aggódj Lia, épségben haza fog térni.

Hinni akartam neki. Ó, de még mennyire!

Dean:

Idegesen doboltam a kormányon, várva a pillanatot, mikor vághatom át Malacoda torkát. Meg fog fizetni a tetteiért. Sok gonosszal farkasszemet néztem az évek alatt, de egyiket sem akartam elevenen megnyúzni. Leszámítva talán Azazelt, a sárga szemű szörnyeteget.

- Koncentrálj, különben mind a kettőnkből fasírt lesz. - Dünnyögte Crowley az anyósülésen üldögélve és a rádióval babrált.

- Ha téged lemészárol nem az én gondom. Legalább eltereled a figyelmét, amíg kivágom a szívét.

- A csajod nem örülne neki. - Fixírozta a tenyerét. - Nem kellene megöletned a maradék élő rokonát.

- Rokonát? - Horkantottam fel. Őrültségnek hangzott, amit mondott.

- Charyla a húgom Mókus. Jobb, ha az eszedbe vésed. - Közölte és több szót nem ejtett a témáról.

Ahogy közeledtünk, éreztem a hely romlottságát és véres fém szagát. Phoenix eddig sem tartozott a kedvenc városaim közé, ezek után meg pláne. A megadott épületnél leállítottam a motort. Crowley egyetlen mondatot intézett felém, mielőtt betettük volna a lábunkat.