Eredendő bűn

Gotta Knock A Little Harder

Egyedül ébredtem. Olyan volt, mintha a tegnapi napot csak álmodtam volna. Körbenéztem a szobában és próbáltam  visszaaludni, hátha folytatódhat az álmom. Épp sikerrel jártam volna, amikor meghallottam az ajtónyitódást. Becsuktam a szemem. 

Éreztem ahogy a matrac besüpped mellettem és valami koccant az éjjeliszekrényen. A hajam kikerült az arcomból. 

- Jó reggelt. - csendült fel a semmihez sem fogható, mély, reszelős hangja. Játszottam volna tovább, de a testem elárult. Libabőrös lettem egyetlen érintésétől. Tudtam, hogy észrevette, hát nyitogatni kezdtem a szemem. 

- Neked is. 

- Hoztam reggelit, meg egy kávét. Feketén iszod, ugye? - mutatott a szekrényen álló tálcára. 

- Igen. - Ültem fel. - Köszönöm. 

- A rántottát Sammy csinálta. - vont vállat. 

- A pite meg gondolom a tiéd. - mértem végig a tálca tartalmát. 

- Menj arrébb. - lökött beljebb az ágyon és kézbe vette a tányérját. Egy darabig csendben eszegettünk, végül megtörte az amúgy kínos hallgatást. 

- Tegnap este Sam talált valamit. Phoenixben több furcsa esetet is jelentettek. 

 - Miféle esetet? - kaptam fel a fejem. 

- Állítólag mindennapossá váltak az apróbb földrengések. Szakad az eső megállás nélkül és 6 ember nyomtalanul eltűnt. Nem lehet véletlen. 

- Minek ment volna Cody olyan messzire Atlantától? Mi lehet ott? - fogalmaztam meg hangosan a fejemben keletkezett kérdést. 

- Cody? - húzta el a száját, mintha a többit meg sem hallotta volna. - Még képes vagy becézni azt a Pokolfajzatot azok után, hogy... 

- Így ismertem meg. - sütöttem le a szemem. - Semmit nem jelent, hogy nevezem. Ő maga a megtestesült gonosz. 

- Meg fog fizetni, ne aggódj. Egy barátunk nem sokára itt lesz, ő segíthet. Malacoda amolyan Bibliai alak, az ilyen írásokból esetleg megtudhatunk valamit. Például, hogy is kell kicsinálni. - imádtam, hogy ennyire magabiztos. Képtelen voltam megszólalni, inkább beleharaptam a tányéron fekvő paradicsomba. A leve kifröccsent és végig csorgott az államon. Ennyit a nőies táplálkozásról. Épp a rongy után nyúltam volna, de már csak pár cm-re volt az arca. Elvesztem a meseszerű zöld íriszekben. Egyre nagyobb és nagyobb lett az álomvilágom, ahogy közeledett. Meg fog csókolni, meg fog csókolni... - mantráztam magamban. 

- Lea, Dean! - egyszerre kaptuk az ajtó felé a fejünket. Kevin állt ott és zavartan a lábfejét bámulta. 

- Kopogásról még nem hallottál? - dörrent Dean hangja. Mogorván szólta le szegény srácot, meg is sajnáltam. 

- Ne haragudj. Gondoltam érdekel, hogy megjött Charlie. - a név hallatára, mint aki kicseréltek, felpattant és magával húzott álló pozícióba. 

- Öltözz fel. Alig várom, hogy megismerkedjetek. - nagyokat pislogva, kissé kómásan indultam a szobámba farmerért és egy másik pólójért. Gyorsan felkaptam egy melltartót, rá pedig az Ash-től fogadáson lenyert StarWars pólómat. Igaz picit átalakítottam itt-ott, szétszabdalva ollóval, de a mintáját megóvtam. A hajamat egyszerű lófarokba kötöttem, majd zokniban neki indultam a központi helyiségnek. A fiúk már ott voltak és rám vártak. Kevin éppen nevetve diskurált a vele szemben álló lánnyal. Körülbelül velem egy magas lehetett. Vörös haja volt, vékonyka testalkata. 

- Sziasztok. - köszörültem meg a torkom, mire minden tekintet rám szegeződött. Kissé zavarba hoztak az engem égető pillantások. Legjobban azonban Dean reakciója lepett meg, ugyanis az ismeretlen mellé lépve átkarolta a derekát és rámosolygott.