Egy lány élete, aki szereti a focit

Második nap a gimiben

Reggel fáradtan ébredtem az ébresztőórámra. Aztán gyorsan kiugrottam az ágyból, mert rájöttem, hogy megbeszéltük Lizával, hogy együtt megyünk. Gyorsan felöltöztem és már mentem is az utca sarokra. Liza már ott várt mosolyogva. Köszöntünk egymásnak, aztán elindultunk. Miközben mentünk sokat beszélgettünk. Mikor beértünk a suliba megbeszéltük, hogy az osztályban találkozunk, mert még el kellett mennem a szekrényemhez. Amikor elindultam a terem felé annyira nem figyeltem, hogy neki mentem valaminek. Pontosabban valakinek. Egy nálam egy-két évvel idősebb sráccal találtam szemben magam. Szép kék szeme és barna haja volt. Jól nézett ki az biztos.
- Jaj bocsánat nem figyeltem.-mondtam
- Semmi baj. De máskor kicsit figyelj jobban!-mondta, azzal tovább ment. Hát jó- gondoltam magamban. Bementem a terembe elkezdődött az óra. Szünetben elmeséltem Lizának. Ő meglepődött azon, hogy a srác ilyet mondott.
A hatodik óra után elindultunk haza. Amikor kiértünk a kapun, eszembe jutott, hogy a szekrényemben hagytam a bérletem.
- Figyelj Liza, bent hagytam a bérletem a szekrényemben. Te menj csak nyugodtan, majd holnap találkozunk reggel ugyanott rendben?
- Persze, akkor holnap.- mondta azzal elment.
Gyors léptekkel indultam el a szekrényem felé, de nem találtam sehol. Hát ilyen nincs. Ekkor annyira dühös voltam, hogy becsaptam szekényem ajtaját. Viszont ezzel együtt beleütköztem valakibe. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen ma már másodszor?! És kibe ütköztem bele?! Ki nem találjátok! Hát ugyanabba a srácba, akibe reggel is. Viszont ahogy láttam, ő elmosolyodott ezen.
- Mit mosolyogsz?-kérdeztem idegesen.
- Na mi van? Miért vagy ideges kis csaj?
- Na jó figyelj nagyon nincs jó napom. Ráadásul elhagytam a bérletem és megint beléd ütköztem.
- Ezt keresed?-mutatta fel a bérletem.
- Igen. Köszi. Azt hiszem. Na akkor én megyek is.
- Na na. Nem uszod meg ennyivel. Ezért kérek egy puszit.
- Na álmodozz csak.- azzal elindultam ki az épületből. De éreztem, hogy valaki követ. Hátra néztem és ki más lett volna?! Hát persze, hogy ő volt.
- Mit szeretnél?-kérdeztem
- Már mondtam, de mivel elmenekültél és nem hiszem, hogy összejönne az amit szeretnék, ezért elég ha megmondod a neved.
- Akkor békén hagysz?
- Igen.
- Jó. A nevem Anna. Kárász Anna. Na mostmár megyek. Szia- azzal ott hagytam.
- Szia Anna.- kiáltott utánam, de engem már nem érdekelt. Otthon tanultam, aztán kicsit gépeztem. Facen pedig volt egy ismerős jelölésem. Természetesen a srác volt, akibe beleütköztem ma nem is egyszer. És ahogy kiderült, a neve Dávid. Visszaigazoltam. Elmentem fürdeni, amikor visszaértem még ránéztem a telomra. Jött egy üzi...... Dávidtól
D: jó éjt Anna! 😘
A: jó éjt!
Aztán letettem a telefonom és elaludtam.