Egy lány élete, aki szereti a focit

Váratlan fordulat

Másnap reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajammal játszik. Amint észre vette, hogy fölébredtem, adott egy puszit a hajamba.
- Jó reggelt!
- Jó reggelt! Mióta vagy ébren?- kérdeztem
- Háát.... kb egy órája.-mondta
- És azóta a hajammal játszol és engem nézel?
- Igen és gyönyörű vagy.- amikor ezt kimondta éreztem, hogy elpirulok.
- Öhm... Köszönöm. - válaszoltam.
Ekkor egy pár percig kínos csönd volt, amelyet az orvos zavart meg.
- Jó reggelt. Hogy van?- kérdezte barátságosan.
- Köszönöm, sokkal jobban.
- Ma még bent kell maradnia, de ígérem, hogy holnap, ha minden rendben lesz, haza fogjuk engedni.- mondta az orvos mosolyogva, de csak akkor esett le, hogy miért mosolyog annyira. Hiszen még mindig Dávidon fekszem. Kicsit elpirultam.
- Na jó hagyom Önt pihenni. - mondta az orvos, majd kiment.
Aznap pihentem és végig ott volt velem Dávid is. Viszont délután valaki hívta telefonon. Ő ki ment telefonálni, majd amikor visszajött mondta, hogy most el kell mennie. Miután elment, nem sokkal Liza lépett be a kórterembe. Láttam az arcán, hogy valami nincs rendben.
- Szia. Hogy vagy?- kérdezte.
- Már sokkal jobban, de veled minden rendben? Olyan feszültnek látszol. Mi történt? - kérdeztem.
- Öhm semmi. Figyelj Dávid mikor ment el?
- Hát nem is tudom. Talán egy órája. - mondtam bizonytalanul.
-  Figyelj, amit most mondok, azért mondom, mert a legjobb barátnőd vagyok és nem akarom, hogy máshonnan tudd meg. Rendben?- kérdezte félve
- Persze. Csak bökd már ki, mert kezdek egyre idegesebb lenni.- mondtam mostmár idegesen.
- Amikor jöttem, a parkon keresztül sétáltam és láttam Dávidot egy másik csajjal.- mondta és félve nézett rám.
-  Hogy mi???? Akkor azért volt olyan fura, amikor valaki fölhívta telefonon. Kíváncsi vagyok, hogy mit talál ki, hogy merre volt.- mondtam cseppet sem higgadtan. Lizával még beszélgettünk egy kicsit, aztán el kellett mennie. Egy fél óra múlva megjelent Dávid a kedvenc csokimmal a kezében.
- Megjöttem. - mondta jókedvűen és egy puszit akart adni, de én elhúzódtam. Értetlenül nézett rám. - Neked mégis mi a bajod?- kérdezte.
- Hol voltál?- kérdeztem egy kicsit se kedvesen.
- Haza mentem, majd elmentem a boltba a kedvenc csokidért.- mondta kicsit bizonytalanul.
- Ahaaaa..- mondtam sokat sejtően- és akkor megmondod, hogy mégis miért látott téged Liza a parkban. - kérdeztem ingerülten.
- Te nyomoztál utánam.- kérdezte.
- Oh ne nézz már ennyire gyerekesnek, de ha tudni akarod nem, csak Lizának át kellett jönnie a parkon ahhoz, hogy eljusson a kórházhoz és képzeld téged látott egy csajjal. Te jó és én még bíztam benned. Na jó most inkább menj innen és ne keress.- mondtam neki azzal hátat fordítottam.
- Ha ezt akarod. De legalább előtte hallgass meg.- kérlelt.
- Nem izgat a magyarázatod.- majd ajtó csukódást hallottam és éreztem, ahogy elkezdenek folyni a könnyeim. Elegem van már belőle. Mindig csak fájdalmat okoz. Majd csak arra emlékszem, hogy egy réten ébredek egy idegen sráccal. Szőke haja és kék szeme van. Arra emlékszem még, hogy odajött és megölelt, majd hirtelen fölébredtem és megint a kórteremben találtam magam.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltudunk veszíteni egy számunkra fontos ember és akkor még bele se gondolunk, hogy mi lesz velünk nélküle.