Egy lány élete, aki szereti a focit

Az edző tábor

Reggel korán keltem, mivel korán indul a busz a táborba. Az előző napokban nem történt semmi érdekes. Bencével nem nagyon sikerült összehozni semmit, mivel összejött egy lánnyal és elég sokat vannak együtt, így csak néha láttam és akkor megöleltük egymást, de sajnos nem jött össze egy közös ebédelés se. Dáviddal maradtuk barátok, ahogy már megbeszéltük. Sőt talált magának egy lányt, aki nagyon kedves. Remélem összejönnek. A suliból kaptam kikérőt mindaddig, míg az edzőtábor tart.
Na de most vissza a jelenbe. Gyorsan megreggeliztem, majd felkaptam a cuccom az előszobából és már indultam is a buszhoz. Kis híján lekéstem a buszt. Mikor odaértem, már csak egy lány mellett volt hely. Kedvesnek tűnt.
- Szia.- mondtam mosolyogva.
- Szia. A nevem Lilla és a tied? Még sose láttalak. Melyik egyesületben játszol?
- Öhm... az enyém Anna. És igen nem nagyon láthattal, mert fiúkkal vagyok egy csapatba.- mondtam kicsit félve.
- Wow. És szereted? Jó fejek meg minden?- kérdezte.
- Igen, igen azok.- mondtam mosolyogva. Az út során még sokat beszélgettünk és hála az égnek egy szobába is kerültünk. A tábor hely nagyon szép volt. Egy szobában ketten voltunk, de nem nagyon volt lehetőségünk sokat lenni a szobában, mivel mindig volt valami program, hogy jobban megismerjük egymást. Így mikor odaértünk gyorsan kipakoltunk és lementünk enni, majd volt egy rövid edzés és utána beszélgettünk és egy kicsit megismertük egymást. Eközben a velünk egyidős fiú csapat lépett be az ajtón. Természetesen mindenki odakapta a fejét és akkor megláttam Őt. Éppen nevetett valamin egy másik sráccal. Hihetetlen jól nézet ki. Sötétebb bőre volt, fekete haja és barna szeme. És az a mosoly. Aztán a fiúk elhaladtak mellettünk, mi meg csak néztünk utánuk egy ideig, majd mindenki feleszmélt és kitárgyalta a neki tetsző fiút. Természetesen Lilla már egyből elkezdte nekem mondani, hogy milyen helyes volt az a srác, de én nem nagyon tudtam rá figyelni. Csak arra a srácra gondoltam.
-Miket beszélek, hisz nem is ismerem. - gondoltam magamban. Mire feleszméltem, már csak egy felső testtel találtam magam szemben.
- Bocsi nem figyeltem. - hajtottam le a fejem, mert rá se mertem nézni, hogy kibe ütköztem bele.
- Semmi baj.- mondta erre felkaptam a fejem. És Ő állt ott azzal a sráccal, akivel nevettek nem rég. - Na gyere Doni menjünk.- mondta majd a következő pillanatban már be is léptek a mellettünk lévő szobába. Este még kitárgyaltuk Lillával a két srácot ugyanis neki, az a srác jött be, akinek mint kiderült Doni a neve. Még sokat beszélgettünk, aztán 11 óra fele mind a ketten lekapcsoltuk a lámpát és elaludtunk.