Egy lány élete, aki szereti a focit

Furcsa helyzet

Elég furcsa érzéssel ébredtem reggel. Valamiért olyan érzésem volt, mintha ma minden megváltozna. Azt nem tudtam, miben és hogyan, de mától nem lesz minden ugyanaz, mint volt.

Kikeltem az ágyból, majd elvégeztem a szokásos reggeli rutinomat és mentem is a konyhába, ahol anyu várt.

- Szia kicsim! Hogy aludtál? Jobban vagy? - kérdezte, aggodalommal a szemében.

- Jól köszi és igen, azt hiszem már minden rendben. -  mondtam egy halvány mosollyal az arcomon. 

- Rendben, akkor ma már suli?

- Igen, hisz már rég nem voltam és így is eléggé le vagyok maradva. - mondtam, majd felfutottam a cuccomért és mentem a suliba. 

Mikor beértem, mindenki furán nézett rám. Olyan érzésem volt, mintha egy új gyerek jött volna a suliba és az a gyerek én vagyok. A lehető leggyorsabban próbáltam meg eljutni az osztálytermemig. Miközben sétáltam, éreztem a furábbnál furább tekinteteket magamon. 

Abban a pillanatban, ahogy beléptem az osztálytermembe kifújtam az eddig bent tartott levegőt. Viszont, mikor körbe néztem, rájöttem, ez nem az én osztályom. Csak egy embert ismertem a teremben lévők közül. Először örültem neki, de mikor jobban megnéztem, akkor esett le, hogy ő nem teljesen az az ember, akit ismerek. Rám kapta a tekintetét, majd egy gonosz mosollyal nézett rám. Ez nem lehet az az Arnó, akit én ismerek. Hiába csuktam be a szemem, majd nyitottam ki újra. Ő mind végig ott volt és nézett rám. A következő pillanatban belépett egy lány az osztályba. Egyből Arnó felé ment. Amint odaért megcsókolta, én pedig nem hittem a szememnek. Ez nem lehet, hisz szeret. Ott volt mellettem és vigyázott rám. Kifutottam a teremből, a suliból és futottam. Nem tudtam hova, nem tudtam merre, csak futottam, minél messzebb attól a helytől, ahol előbb voltam. Sírva futottam volna át egy úttesten, mikor a semmiből megjelent egy autó. Túl gyorsan hajtott és én már nem tudtam semmit sem tenni. Csukott szemmel készültem a halálomra. Ám a következő pillanatban.

- Kicsim ébredj, minden rendben? - kérdezte anyum, aki leült az ágy szélére. Ekkor körbe néztem és rájöttem, hogy ez csak egy álom volt.