Egy lány élete, aki szereti a focit

Meglepődés

Másnap reggel fáradtan és rossz kedvűen ébredtem. Ma eldöntöttem, hogy nincs kedvem bemenni és nézni, hogy Dávid, hogy beszélget azzal a ribanccal. Kikeltem az ágyamból és elmentem megmosakodni. Mikor a tükörbe néztem, olyan volt, mintha nem is én néznék vissza magamra. Borzalmasan néztem ki kisírt szemekkel és karikákkal a szemem alatt. Kicsit rendbe szedtem magam, majd lementem a nappaliba és úgy döntöttem, hogy sütök palacsintát. Egész nap csak pihentem, tvt néztem, gondolkodtam és zenét hallgattam, amíg meg nem szólalt a csengő. Mikor kinyitottam az a ribanc volt az ajtóban, akivel tegnap Dávid bejött. De jó még ez is. Mit akarhat tőlem? Gondoltam magamban.
- Szia.- mondtam kedvesen- Miben segíthetek?- kérdeztem.
- Nekem itt ne játszd a jó kis lányt ribanc.- kezdett el kiabálni. Majd megfogta a hajam és elkezdte húzni. Nagyon fájt, de nem mutathattam ki, mivel akkor azt fogja hinni, hogy gyenge vagyok.- Tartsd magad távol Dávidtól! Ő az enyém és végre olyan, amilyen igazából. Hagyd őt békén!- üvöltözött velem. Na itt gördült le egy könnycsepp a szememről. Ekkor viszont a ribanc mögött egy olyan ember jelent meg, akire a legkevésbé számítottam. Mikor meglátta a könnycseppet az arcomon, ideges lett.
- Rebeka, te mégis mit keresel itt? És még is mit csinálsz Annával?-kérdezte még kicsit nyugodtabban.
- Én semmit baby.- nyivákolt, mint kiderült Rebekának hívják.Odament volna megölelni Dávidot, de ő eltolta magától.
- Most azonnal menj innen és soha többé ne gyere a közelembe, se Annáéba, mert megkeserülöd.- ezzel Rebeka idegesen elment, én pedig odarohantam Dávid karjai közé és elsírtam magam. Ő fölkapott és bevitt a szobámba. Majd letett az ágyra és ő is mellém feküdt. Szorosan hozzábújtam, ő pedig simogatta a hajam.
- Aludj egyet hercegnő.- mondta lágy hangon majd egy puszit nyomott a homlokomra. Pár perccel később lecsukódtak a szemeim.